The French have a pretty much untranslatable word for the person who walks around and observes their surroundings: flâneur. I guess then I would then be a flâneuse, although I am not sure if the word exists. “The flâneur was, first of all, a literary type from 19th century France, essential to any picture of the streets of Paris. The word carried a set of rich associations: the man of leisure, the idler, the urban explorer, the connoisseur of the street.” (From Wikipedia)

A franciáknak van egy jobbára lefordíthatatlan szavuk, arra a személyre, aki csak lófrál a városban, és megfigyeli a környezetét: flâneur. Gondolom én akkor lány lévén flâneuse lennék, bár nem vagyok benne egészen biztos, hogy ez a szó létezik. “A flâneur mindenekelőtt egy irodalmi figura volt a tizenkilencedik századból, fontos színfoltja a párizsi utcáknak. A szóhoz rengeteg képzet társult, mint például a városi felfedező vagy az utcák rejtelmeinek ismerője.

I have always been fascinated by cities, the layers of history, the lives spent here and the urban legends told. My interest started when I discovered urban fantasy as a genre and started attending thematic walking tours first in Budapest then in London. These tours told you stories about the secrets of the city, about the mortar between the bricks, things less obviously interesting than the Buda Castle or Big Ben.

Mindig csodáltam a városokat, a történelem rétegeit, az itt eltöltött életeket és a sötétben suttogott városi legendákat. Viszont akkor kezdtem el igazán érdeklődni irántuk, amikor felfedeztem magamnak az urban fantasyt mint műfajt és elkezdtem tematikus sétatúrákra járni, először Budapesten majd Londonban. Ezeken a túrákon megismerhettem a város titkait, a téglákat összetartó habarcsot, a látnivalókat, amik kevésbé nyilvánvalóan érdekesek mint a budai vár vagy a Big Ben.

Preparing for my graduation the following week (yay!) I helped my mum with organising their travel and I found some pretty interesting travel apps. One of them is Triposio which more sort of a practical guidebook and travel companion, the other is Pocket Guide, which is basically an invisible tour guide sitting inside your mobile phone and telling you stories of the city. It’s really cool, I’ve found London Sightseeing tour for my mum and her friends in Hungarian and I found some pretty interesting Paris tours for myself in English.

A diplomaosztómra készülve segítettem anyának az útjuk szervezésében, és így találtam pár érdekes utazós applikációt. Az egyik a Triposio, ami inkább egy praktikus útikönyvre hasonlít, a másik a Pocket Guide, ami gyakorlatilag egy zsebre vágható idegenvezető, aki a füledbe suttogja a látnivalók történetét. Anyáéknak találtam pár Londonos túrát magyarul, magamnak pedig pár párizsi sétát.

The one which really piqued my interest was the „Angels of Paris.” I like things with a slightly supernatural sound and angels in Paris are also a hot topic for me because I already know that the sequel of Londemonium will be set in Paris/Purgatory. It will also prominently feature Raphael, my immigrant angel who was charged to supervise the merger between Hell and Purgatory.

A “Párizsi angyalok” nevű túra keltette fel leginkább az érdeklődésem, gondoltam, ezzel kezdek. Szeretem a kissé természetfölötti dolgokat, és a párizsi angyalok éppenséggel aktuális téma nálam, mert a Londemonium című regényem folytatása Párizsban / a Purgatóriumban fog játszódni. Egyik főszereplője, Raphael lesz, az én kis imigráns angyalom, akit megbíztak, hogy felügyelje a Pokol/Purgatórium összeolvadását.

Here comes a little picture-narrative of my journey. The walk is an estimated 2-2.5 hours and is 2 kilometres long. It’s really not tiring and quite a pleasant afternoon stroll just make sure to do it in a good weather. I was met by rain and a brief hailstorm on my walk. It was nice because I had the city for myself but it was not so nice because it was so cold my face hurt.

Íme egy kis képes beszámoló a sétámról. A túra becsült hossza 2 – 2,5 óra és 2 kilométer hosszú. Egyáltalán nem fárasztó, kellemes délutáni kikapcsolódás, csak arra kell figyelni, hogy az ember jó időt fogjon ki. Engem eső és egy roved jégverés fogadott… Próbáltam a dolog jó oldalát nézni, hogy legalább így az enyém az egész város, mert nicns még egy olyan őrült, aki ilyen időben kolbászol az utcákon, viszont cserébe olyan hideg volt, hogy fájt tőle az arcom.

The tour starts at the Place Saint-Michel, more exactly at the fountain which depicts the angel triumphing over the devil. Of course it is winter so the fountain wasn’t working but it must be very pretty in warmer seasons. We cross the bridge and walk past the Palais de Justice, while listening to the descriptions of the voice speaking in our ear. I discovered a beautiful clockwork and a quite touching speech of Charles de Gaulle.

A séta a Place Saint-Michelen kezdődik, egészen pontosan a szökőkút mellett, ami Szent Mihály az ördög feletti győzelmét festi le. Mivel tél van a szökőkút maga nem működött, de a meleg évszakokban nagyon szép látványt nyújt. A hídon átkelve elsétálunk a Palais de Justice mellett, a fülünkbe folyamatosan susognak a hangok. Felfedeztem egy csodaszép órát, és Charles de Gaulle egy megható beszédét.

It’s a bit strange because if you ask a foreigner to tell you a famous French state person / historical figure, I bet the majority would say Napoleon. But here you don’t see much of poor Bonaparte, no avenues, no airport, no aircraft carrier. Charles de Gaulle is the absolute star. I like him because of his ubiquity. And this quotation of his speech made me cry, although we were on the opposite sides of the war. But I think in wars it is never about countries or states. The everyman always loses: his life, his family, his goods. The only party who has something to won is the political powers. This is going to be me translating it sans dictionary, so forgive me if I don’t do it justice.

This is going to be me translating it sans dictionary, so forgive me if I don’t do it justice.

“To all French citizens!

France has lost a battle. But France has not lost the war.

The leaders of the meeting could capitulate, succumbing to panic, forgetting honour and throwing the county to servitude. However, nothing is lost.

Nothing is lost because this war is a world war. There are immense forces in the free universe and they haven’t given up yet. One day these forces will crush the enemy. France has to be there on that victorious day. That day she will find her freedom and greatness again! This is my aim, my only aim. That’s why I call to every Frenchman and everybody who is here to join me in action, sacrifice and hope!

Furcsa egyébként, ha megkérünk egy külföldit, hogy mondjon egy híres francia államférfit vagy történelmi személyt, valószínű Napóleonnal rukkolnának elő. Itt viszont úgy tűnik, hogy szegény Napsi elég mellőzött figura, nincs róla elnevezve se sugárút, se reptér, de még anyahajó sem. Charles de Gaulle az abszolút sztár. Kedvelem őt, mert tényleg mindenhol ott van. Ez a beszéde pedig megríkatott, még akkor is, ha a háborúban szemben álltunk egymással. Azt gondolom egyébként, hogy a háborúkban sosem országokról, államokról van szó. A hétköznapi ember csak veszíthet velük: életet, családot, vagyont. Az egyetlen fél, aki nyer, az a nagyhatalmak.

A szöveget én fordítottam, jobbára szótárt nélkül, úgyhogy elnézést, ha döcögősen hangzik.

Our homeland is in mortal danger. Let’s fight together to save it!”

„Francia honfitársaim,

Franciaország elvesztett egy csatát, de a háborút még nem vesztettük el.

Az összecsapás résztvevői kapitulálhattak, meghajolván a pánik előtt, elfeledvén a becsületet és az országunkat szolgasorba taszítván. Azonban semmi sincs veszve.

Semmi sincs veszve, mert ez a háború egy világháború. A szabad univerzumban még hatalmas erők munkálkodnak. Eljön még a nap, amikor ezek az erők elpusztítják ellenségeinket. Franciaország ott kell legyen ezen a győzedelmes napon. A napon, amikor országunk újra megtalálja szabadságát és nagyságát! Ez a célom, ez az egyetlen célom. Ezért kérek minden igaz franciát vagy azt, aki itt van, csatlakozzanak hozzám cselekvésben, áldozatban és reményben! Hazánkat halálos veszedelem fenyegeti. Harcoljunk hát együtt a védelméért!’

I passed the St. Jacques tower in a lovely park.

I made a picture of the animals residing here because I realised that my boyfriend knows the Hungarian name of most of them. I walked typical Parisian streets with cafés and inviting lights. I also found a Bugs Bunny and a carousel under the marble skies. I passed the Notre Dame where there was no queue, rare sight!

Elsétáltam a St. Jacques torony mellett.

Az itt lakó állatokat azért fényképeztem le, mert büszkeséggel tölt el, hogy a barátom majdnem mindnek tudja a nevét magyarul J Végigjártam tipikus párizsi utcákat tele kávézókkal és hívogató fényekkel. Találtam egy Tapsi Hapsit és a márványos ég alatt sergő körhintát. Elsétáltam a Notre Dame mellett, ahol kivételesen nem állt sorba senki.

After that I saw a lovely park I visited with mum before Christmas. It was cool because nobody was there thanks to the rain. Here I saw the oldest tree of the capital and with that the tour was over.

Végezetül meglátogattam egy parkocskát, ahol anyuval jártam még karácsonykor, akkor karácsonyi vásár volt. Kiélveztem a pillanatot, mert éppen senki nem volt ott az eső / jégeső miatt, így egy pillanatig enyém volt az egész park. Láttam a város legidősebb fáját is, amivel a túra véget is ért.