Calendar Tales: Április

Áprilisban azt kérdeztünk magunktól, mi volt a legszebb dolog, amit valaha láttunk. Épp érettségit felügyeltem, mikor írtam, úgyhogy ez beszivárgott a történetbe. Gabi áprilisi és májusi novelláját egy bejegyzésben olvashatjátok itt.

Univerzum az uzsonnásdobozban

Először ötletem sem volt, honnan származik a látóterem szélére beszivárgó halványlila derengés. A színe a legszebb alkonyatokra emlékeztetett, vagy arra a tompa ragyogásra, amikor a hajnali fény átsejlik a szemhéjamon. Különös, másvilági színek voltak ezek, változó idők árnyalatai.

Megdörzsöltem a szemem, de a jelenés nem tűnt el, sőt, ha lehet még makacsabban ragyogott. Félve pillantottam körbe, a többi vizsgázó arcát pásztázva, de senki másnak nem tűnt fel a dolog, mindenki az előtte heverő papírra koncentrált, szemöldök ráncolva körmölte a válaszokat, vagy a tolla végét rágcsálva próbált rájönni a megoldásra. Megdörzsöltem lüktető halántékom, és átkoztam magam, amiért hetek óta nem aludtam ki magam

A vizsgaidőszak kemény volt, és amikor nem kávé és energiaitalok koktélján pörögve magoltam, a videójátékok virtuális világában próbáltam kikapcsolni az agyam. A szemem előtt szinte állandóan színes karikák és lebegő foltok táncoltak, és akkor is villanásokat láttam, amikor összepréseltem a szemhéjam. Óvatosan a fény irányába fordítottam a fejem: az uzsonnásdobozomból jött, amibe reggel egy fáradt uborkásszendvicset dobtam, agyserkentő táplálék gyanánt. Tudtam, hogy az uborka nem volt  a legfrissebb, de azt nem gondoltam, hogy spontán nukleáris reakcióba kezd.

Még egyszer körbesandítottam, de továbbra is én voltam az egyetlen, aki bármit is észlelt a dologból. Óvatosan felpattintottam a doboz tetejét, és belebámultam a szendvicsem helyén tátongó csillagködbe. A végtelen űr fekete vásznán nebulák lebegtek, és galaxisok nyújtogatták hidegen izzó karjaikat.

Csillagok születtek és haltak meg a szemem előtt, magukba roskadva, és lehetetlen sűrűségűvé kristályosodva. Pulzárok pislogtak, feketelyukak nyelték magukba a fényt és az anyagot, míg a különös mikrokozmosz másik végén szupernovák villantak. Lenyűgözve bámultam ezt az uzsonnásdoboznyi világot, és ahogy közelebb hajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem, ezt az apró, de táguló unizverzumot, hirtelen  belém akaszkodott a milliónyi kozmikus test gravitációja, és magukkal rántottak egy új, ismeretlen létezésbe.

 

A csodás illusztrációt Ceres Lau papírművész készítette.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.