Piszkos Tizenkettő Interjú Sorozat: Tolnai Panka

Eljött az utolsó, a tizenkettedik interjú ideje. Köszönöm, hogy követtétek a sorozatot, és az íróknak, hogy válaszoltak kívánsi kérdéseimre.

Piszkos Tizenkettőről:

Előző ősz folyamán készítettem pár szerzői interjút amerikai szerzőkkel, velem is készült pár. Innen jött az ötlet, hogy a következő tizenkét hónap során elbeszélgetek tizenkét magyar szerzővel írásról, a megjelenő műveikről vagy csak úgy az élet dolgairól. Az interjúk minden hónap 12-én jelentek meg.

A novemberi interjú alanyról:

Tolnai Pankát egy írókurzuson ismertem meg, ahol rögtön feltűnt írásainak kissé abszurd humora. Panka első könyve a Zűrös társaság és a folytatása a Zűrös hétvége izgalmas ifjúsági könyvek, amelyben az olvasó is dönt a szereplk sorsáról. Nemrégiben Panka “Éjjeli hév”  című novelláját Budapest több buszmegállójában is olvashattuk.

1.Az „Éjjeli hév” című novelládat rengeteg pályamű közül nyertesnek választották a Jcdecaux pályázatán, és a történet buszmegállókban is olvasható volt. Milyen érzés volt így viszont látni a novellát? Általában humorosabb, könnyedebb hangvételű történeteket írsz, ez viszont szépirodalmibb, költőibb: honnan jött az ihlet?

Időnként azért szeretek komolyabb vizekre is evezni. Meglepődtem, és persze nagyon örültem is neki, hogy beválasztottak a legjobb húszba, már csak azért is, mert nincs olyan írással foglalkozó ismerősöm, aki ne küldött volna semmit sem erre a pályázatra. Az Éjjeli hévvel hangulatokat, életérzéseket akartam megjeleníteni, olyan apróságokat, amelyeket mindenki lát, de sokan nem vesznek észre. És hogy honnan jött az ötlet? Egy hétköznap esti baráti találkozó után HÉV-eztem hazafelé, és mivel nem volt nálam könyv, nézelődtem. Néhányan ültek csak a kocsiban, mind más karakter, más sors, más élet. Bepötyögtem pár sort a telefonomba, arra gondoltam, hogy jók lesznek majd később karaktereknek, aztán pár héttel később szembejött a Jcdeaux pályázati felhívása, és amire végigolvastam, nagyjából össze is állt a fejemben a novella vázlata.

2. Dolgozol mostanában valami újdonságon?

Próbálok életben tartani két tő koriandert és egy bazsalikomot, de nagyon úgy néz ki, hogy kevés sikerrel. De a viccet félretéve, igen, egy fantasy történetet írok éppen, méghozzá egy olyat, ami még véletlenül sem a szokványos formulákra épül. Ha minden jól megy, jövő márciusra készen is leszek vele.

3. Milyen módszerrel írsz? Részletes cselekményvázlatot dolgozol ki, vagy csak neki ülsz, és lesz, ami lesz?

Először általában megszületik a téma, aztán érlelődik a fejemben, és egy idő után elkezdek hozzá anyagot gyűjteni, meg készítek egy-egy jegyzetet jelenetekről, párbeszédekről, fontosabb történésekről. Mire eljutok odáig, hogy le is írjam – ez van, hogy másfél-két év után következik be –, addigra nagyjából már készen van a cselekményvázlat, de a karakterek sokszor nem eszerint viselkednek, úgyhogy rendszerint borul az egész.

4. Hallgatsz zenét írás közben? Ha igen, ez befolyásolja szerinted a szöveget?

Olyannyira, hogy ha zenét hallgatok, akkor nem tudok másra figyelni, és egy betűt sem írok le, úgyhogy inkább csak a kocsiban és futás közben szól. Időnként azért bepróbálkozom, mert sokszor egy-egy dal hatására születik meg a fejemben egy komplett történet, de eddig még sosem jártam sikerrel.

6. Ha eltölthetnél egy kellemes vacsorát három (élő vagy holt) íróval, kik lennének azok, és miért?

Legyen mondjuk Vonnegut, Anne Rice és Virginia Woolf. Anne Rice biztosítaná a helyszínt, Virginia Woolf gondoskodna a zenéről, Vonnegut találná ki a vacsora utáni programokat, én pedig összeállítanám a menüt. A miért nagyon egyszerű, szeretem az írásaikat, és érdekes embereknek tartom őket.

7. Gyerekként ki volt a kedvenc íród? Szerinted hatással volt a stílusuk a tiédre?

Bevallom őszintén, nem olvastam túl sokat gyerekként, lekötött egy csomó más dolog. Az öreg néne őzikéjét nagyon szerettem, de szerintem a stílusomra nincs hatással, ugyanis ritka béna vagyok rímgyártásban.

8. Mivel töltöd szívesen a szabadidőd, amikor éppen nem írsz?

Igazából nincs túl sok szabadidőm. Vagyis kimondottan kevés, egy kétéves kisfiú mellett zajlik az élet. Amikor mégis jut idő magamra, akkor elmegyek futni, motorozni, koncertre, színházba, órákig ülök a fürdőkádban… Vagy éppen írok. Legutóbb, amikor befejeztem egy regényt, azzal pihentem ki, hogy írtam gyorsan két novellát.

9.Milyen tanácsot adnál feltörekvő íróknak?

Amit szerintem mindenki: olvassanak és írjanak minél többet, teljesen mindegy, hogy mit. Ilyenkor azt is szokás mondani, hogy nem árt áttanulmányozni néhány írástechnikai könyvet sem, de szerintem előbb kell megírni az első – valószínűleg örökre a fiókban maradó – regényt, és utána megtanulni a szabályokat. Akkor egyrészt meglátja az ember a saját hibáit, másrészt pedig sokkal élvezetesebb az írás, mivel nincs még benne a szerzőben a szabálykövetési kényszer. Aztán persze ott van az is, hogy mit érdemes és mit nem megfogadni ezekből a könyvekből, de ez már egy sokkal hosszabb téma…

10. Megváltozott az életed, amióta megjelentél? Felismertek már az utcán vagy van emlékezetes rajongói/olvasói-pillanatod?

Időnként kapok olvasói leveleket – ezek nagyon jólesnek –, de ott még azért nem tartok, hogy baseball sapkában és napszemüvegben menjek le a boltba.

11. Milyen „civil” munkáid voltak már, és befolyásolták-e ezek a történeteid?

A klasszikus diákmunkák után sajtós lettem, aztán belecseppentem egy kicsit a turisztika világába, majd ismét vissza a sajtóhoz. Ez nagyon jól hangzik, de az időm nagyrészét egy irodában töltöttem, úgyhogy nem volt annyira élvezetes…

A munkahelyeim természetesen befolyásolják a történeteket, ahogyan minden más is, hiszen minél többet tapasztal valaki, annál több részletet, annál több összefüggést lát meg a világban.

12. Mi a legnehezebb és legkönnyebb dolog az írásban?

Kezdjük a nehezével. Számomra az a legutálatosabb, amikor már pontosan, szinte mondatról mondatra összeállt bennem egy jelenet, és azt papírra kell vetni. Ilyenkor nem írónak, sokkal inkább krónikásnak érzem magamat, van, hogy egyetlen oldalt írok le egy nap alatt.

A legkönnyebb pedig… Nem is így fogalmaznék, inkább úgy, hogy mi a legélvezetesebb. Jó dolog kiszakadni a valóságból, új karaktereket alkotni, de a legjobb az, amikor a könyv szereplői életre kelnek, és elkezdik a kedvük szerint alakítani a történetet. Ilyenkor a legkönnyebb írni.

Köszönöm a válaszaid és további sok sikert az íráshoz!

Tolnai Panka blogja

és FB oldala

A régebbi interjúk:

A decemberi Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

A januári Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

A februári Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A márciusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

Az áprilisi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A májusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A júniusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A júliusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

Az augusztusi Piszkos TIzenkettő interjút itt találjátok.

A szeptemberi Piszkos TIzenkettő interjút itt találjátok.

Az októberi Piszkos TIzenkettő interjút itt találjátok.

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *