Úton a hulladékmentes élet felé: Lomtalanítás

Mivel még mindig megúsztam a “besorozást”, azaz a francia oktatásügyi minisztérium lassan örlő malmai még nem találtak nekem új poziciót, ezért felesleges energiáimat igyekeztem szorongás és aggodalmaskodás helyett abba ölni, hogy rendet teremtsek a környezetemben.

Végignéztem közben Marie Kondo Netflixes sorozatát, ami nem volt rossz, de annyira érdekfesztőnek sem… Pont arra jó volt, hogy pakolászás közben a háttérben hallgassam. Mint minden ilyen csodamódszer, szerintem ez is kicsit egyszerűsítő, én pl. tutifix nem tudom leredukálni a könyveim számát harmincra, szóval ezzel nem is próbálkozom.

Abban viszont egyetértek Marie-val, hogy érdemes átnézni a tulajdonainkat, és azokat megtartani, amiket használunk vagy örömet okoznak.

Bár első ránézésre lehet, nem egyértelmű, a rendrakás és lomtalanítás több szempontból is kapcsolódik a tudatos életmódhoz.

  1. Ha egyszer rendet teszünk, (remélhetőleg) rájövünk, hogy nem kell annyi minden, és igyekszünk majd elkerülni az impulzív vásárlás naaagy tátongó csapdáját.
  2. Fontos, hogy a lomtalanítás hevében ne a kommunális kukába dobáljunk mindent, hanem igyekezzünk okosan megválni a tulajdonainktól. (Kicsit féltem, hogy a Marie Kondo műsorban mindent a szemétbe hánynak majd, de szerencsére többször is láthattuk, hogy a résztvevők adományboltba viszik pl. a ruhákat.)

Nézzük kategóriákra bontva a lomtalanításom erdeményeit:

RUHÁK

Miután január elején két fiókom is leszakadt, (ezeket amúgy ügyes Macgyverként gyorsan visszaszereltem) elhatároztam, hogy átnézem a ruháimat. Ezt meg is tettem, és rá kellett döbbennem, hogy nem szeretem a ruhadarabjaim nagy részét, így egy nagy szatyornyi adományozásra fog kerülni (erről a kalandról kicsit később…) Nagyon sok ruhát őriztem régről amik már elkoptak vagy nem szerettem, és volt pár olyan is, amit anyától “örököltem.” Az ilyen családon belül lepasszolt ruhákról amúgy érdekeset ír Marie Kondo: ezeket általában a fogadó fél elveszi, mert nem akar bűntudatot érezni azért, hogy ha ő nem fogadja el, akkor a dolog kidobásra kerül, de igazából neki nagyon ritkán van erre tényleg szüksége és ritkán is fogja hordani. Ha selejtezésünkből adni szeretnénk valakinek valamit, inkább előre kérdezzük meg, hogy mire van szüksége, és ha találunk valami ilyesmit, akkor ajánljuk fel.

Én rájöttem, hogy rengeteg vicces pólóm, jóganadrágom és cuki kapucnis pulcsim van, de másom nem nagyon. Egy időben elég sok pólót meg ilyesmit rendeltem aliexpressről, de erről mostanra teljesen leszoktam. Az ujjatlan felsők nagyrésze teljesen műszálas volt, fel sem mertem venni, mert tudtam, hogy a nagy melegben borzasztó lesz. A pólók nem voltak rosszak, de rájöttem, hogy nem szeretem a világos, testhezállóbb felsőket, szóval ezek is mentek az adományzsákba. Extra tanulság: Próbáljunk minél közelebbről rendelni, így a szállítással nem terheljük a környezetet!

Elszörnyedve tapasztaltam, hogy a farmereim 85% lyukas vagy kirongyolódott. Fura testem lehet, de számomra a legkényelmesebb ülőpozíció a törökülés, lótuszülés vagy tehénülés, szóval bármi, amiben a lábam furcsa módon keresztben van. Hát ezt az olcsó fast fashion farmerok nem csípik. Lehet, az is hozzájárul, hogy bájosan kerekded combjaim összeérnek járás közben vagy a fene tudja, de a lényeg a lényeg, ez a szituáció tarthatatlan. Azt hiszem, maradt kettő darab használható farmerom. Nem fogok többet engedni, a csábító 4000 forintos farmerok csalfa szirénénekének, hanem beruházok egy drágább farmerra, aminek remélhetőleg, hosszabb élettartama lesz.

Épp ezen morfondíroztam, amikor Zuckerberg komám gondolatolvasó reklámmanói az orrom elé tolták Facebookon az Atelier Tuffery hirdetését. Ez Franciaország legrégebbi farmermárkája, akik most gyapot helyett kenderből készített farmerrel kísérleteznek. A kender nagyon kevés vizet igényel, (szinte semmit) ugyanennyi rovarirtót, és még remek co2 elnyelő képessége is van, nagyon tartós és még antibakteriális is, szóval valami csodás-mesés. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy újra megnéztem, mennyibe kerülnek a kenderből készült farmerek, és sajnos kétszer annyiba, mint a simák. (Amik amúgy szintén nem olcsók, de annyit még hajlandó vagyok kiadni, ha nem szakad szét egy éven belül. Egy sima farmer Tuffery farmer 100 euró, egy kenderes 220.) Egy szó mint száz, idén megpróbálok helyi és minőségi termékeket vásárolni. Hálisten amúgy sem szeretek shoppingolni (New Yorkban a férjem több időt töltött el ruhavásárlással mint én… mentségére legyen mondva, hogy charity shopokban nézelődünk, a befolyó összegből a helyi rászoruló közösségeket támogatták) így azzal nem lesz gond, hogy kevesebb dolgot kell venni, és örömmel tölt majd el, hogy az a kevés is minőségi lesz.

Ismertek otthon fenntartható fast fashion alternatívákat? Én nem nagyon, szóval nyugodtan osszátok meg,  ha van ötletek!

Angol nyelvű TED talk a divatról

Az eladományozhatatlan (=lyukas vagy kinyúlt) ruhákat, sem szeretném kidobni. Az egyik pólóma felvagdostam a nagyobb részéből törlőrongy, a kisebbekből arclemosó lett. Pinteresten böngésztem miket lehetne a farmerokból csinálni, és ez a “zacskó” nagyon elnyerte a tetszésem. Valami ilyesmit szeretnék én is megpróbálni, esetleg a furoshiki csomagolást kiegészítendő.

A többi ruhát az Emmaüsbe szerettem volna elvinni, ami egy francia adománybolt. Van is kettő a szomszédos városkákban, de kocsi nélkül elég nagy kihívás eljutni oda. Egy darabig van busz, de aztán vagy jó húsz perc séta. Szegény anyukámat is bevontam a projektbe, mondván, hogy ketten csak nagyobb móka lesz elvonszolni a nehéz szatyrokat a világvégére. Anya hősiesen követett pedig nagyon fájós a lába, de amikor végre odaértünk a helyhez láttuk, hogy zárva van, és különben is az adományokat a másik helyre kellett vinni. (Előtte amúgy direkt megnéztem a nyitvatartást google-ben…) Iszonyatosan szerencsétlennek éreztem magam, és csalódottnak, de mivel anyuval voltam, aki morgott kicsit, igyekeztem eltökéltnek tűnni. Mondtam, hogy nem baj, majd akkor elviszem a másik helyre. Pár perc után anyu mondta, hogy nagyon büszke rám, hogy nem rettenek el, és hogy ennyire kitartok az elveim mellett. Jól esett a dicséret a kétségbeesés után, és azt gondolom, hogy leginkább példamutatással tud az ember mások gondolkodásán változtatni. Én a prédikálásban nem hiszek, az emberek utálják, ha megmondják nekik mit csináljanak, azt meg még jobban utálják, ha bűnösnek állítják be őket. Emlékszem pár évvel ezelőtt random egyetemi csoporttárs, akivel a közös óránk óta nem is beszéltem (akkor sem kedveltem őt különösebben) felháborodott hozzászólást hagyott, amikor megosztottam egy műanyag palackokról szóló reklámot, hogy ő kikéri magának, hogy őt bűnbaknak állítják be, és hogy ha ő palackos ásványvizet akar inni, akkor azt fog. Azóta már nem az ismerősöm, de gyakran eszembe jut az eset, amikor a kommunikációra gondolok. Én hiszek abban, hogy az emberek hajlamosak a jóra, és jót akarnak tenni, de bátorítani kell őket és felelősségérzetet ébreszteni bennük, azt sugallni, hogy igenis számít az a kicsinynek tűnő tett.

ELEKTRONIKUS HULLADÉK

Nem csak a két teli ruhásszatyrot cipeltünk aznap, hanem az előző laptopom holttestét is. Szintén Zuckerberg haveromnak köszönhetően hallottam az Ecosystemes nevű cégről, akik biztonságosan dolgozzák fel az elektronikus cikkeket. Mivel a laptopom be se kapcsolt és a merevlemezt is eltávolították, így úgy döntöttem leadom az egyik tárolóban. A honlapon ki tudtam keresni, hogy irányítószám alapján hol van a legközelebbi gyűjtőpont, és némi keresgélés után meg is találtam, és könnyes búcsút vettem Lawrence-től. (Béke poraira)

A nagy pakolászás közben nem kevés használt elemre bukkantam itthon, amiket eddig szorgosan gyűjtöttünk ugyan, de sosem vittük el őket a gyűjtőbe, most ezt is megtettem. Szerencsére a hozzánk közeli szupermarketben van elem- és égőgyűjtő is, így legalább ezekért nem kellett a világvégére másznom.

Elvileg az otthoni Auchanban is van ilyen elemgyűjtő, szóval ha eddig nem tettétek, oda vihetitek a használt elemeket.

A héten láttam egy fontos felhívást a Zero Hero Fb oldalán: A Jane Goodall Intézet közös kampányt indított az Afrikáért Alapítvány és a Védegylet Egyesület segítségével, ami a magyar háztartásokban használt, de használaton kívülre került mobiltelefonokat célozza meg.

“A mobiltelefonok előállításához szükséges koltán nevű ásványt Afrikában, veszélyeztetett fajok, pl. gorillák és csimpánzok élőhelyén bányásszák, felemésztve erdeiket. Ezt a folyamatot szeretnénk megfékezni, így most elhatároztuk, hogy ezeket a mobilokat újrahasznosítás céljából összegyűjtjük.” – írják a kampány honlapján.

Többek között az ország összes Cafe Frei üzletében leadhatod a régi mobilokat.

Hallottatok már a budapesti Szemléletformáló és Újrahasznosítási Központokról?

KÖNYVEK

Első fontos lépésként lemondtam az Owlcrate előfizetésemet. Kicsivel több mint egy évig voltam előfizető, és nagyon élveztem, hogy minden hónapban valami könyves meglepetés érkezik a postaládámba. A helyzet viszont az, hogy a könyvek többségét vagy nem szerettem vagy olyan egynek jó volt típus volt. Nem olvastam ki az összes könyvet még, de eddig azt hiszem, kb. kettő van, amit meg fogok tartani, a többit eladom vagy elajándékozom. A könyvek mellett érkezett ugye a sok jópofa könyves cuccmucc, amiket szintén szerettem, de igazából nincs szükségem egy ötödik párnahuzatra vagy egy negyedik bögrére.

Elég sok helyen vannak közösségi könyvesszekrények, amikbe betehetsz könyveket, amik már nem kellenek, és ha valami megtetszik el is viheted. Én így szereztem egy 250 magyar igeragozást a férjemnek (illetve ő szerezte magának), de mivel nem igazán nézegetjük, szerintem egy idő után visszaviszem egy szekrénybe, illetve találtunk még egy Füst Milán könyvet franciául. Ilyen könyvszekrénybe vittem el pár könyvet. Amikor az angol tanítós polcomat rendezgettem, kiselejteztem egy rakat tankönyvet, amit termékminta gyanánt küldenek nekünk. ( Itt amúgy nem kell megvenni a tankönyveket, a gyerekek a suli könyvtárból kölcsönzik őket, és év végén visszaadják őket. Hát nem logikus???) A legjobbakat megtartottam, a többit pedig elvittem a hétvégi angolos csoportomnak és mondtam, hogy nyugodtan vigyék el őket. Pillanatok alatt szétkapkodták.

(Zárójeles megjegyzés. Pozitív élmények ezzel a tanfolyammal kapcsolatban: A helyszín kertjében láttam kis csövekből készült méhhoteleket, illetve, amikor ki akartam dobni az almacsutkám, az egyik tanítávnyom elvette, hogy ő hazaviszi, mert komposztál. Sőt mindenkitől beszedte a komposztálható hulladékát és elrakta. Hát respekt!!!)

Apropó komposzt: október vége óta most majdnem betelt a vödrünk, azon voltunk, hogy találjunk valakit, akinek odaadhatjuk. Most sikerült rásóznom az egyik tanítványomékra, akiknek kertjük van, de jó messze laknak, szóval az isten tudja, hogy jutattom el. Mindig olyan remek ötleteim vannak 😀

Most kaptuk meg a tájékoztatót a hulladék elszállításról is, benne van hogy milyen ritmusban szállítanak, illetve, hogy hol vannak szelektívgyűjtők, és nagyban ajánlgatják, hogy mindenki komposztáljon. Lehet igényelni komposztálót a polgármesteri hivataltól ( ha jól tudom, ingyen) írtam a házibácsinak, hogy mi lenne, ha mi is igényelnénk az épületnek, én szívesen intézkedem. Szurkoljatok, hogy rábólintson!

EGYEBEK

Növények:

Múlt hét szerdán elültettem a seedbonbonokat. A zsázsa és még egy növény kicsírázott, a többiek még váratnak magára. A zsázsa nagyon gyorsan nő, és elviekben már 12-14 nap után teljesen fogyasztható, szóval ha konyhakertben gondolkodtok, szerintem ő jó beugró növény. Sajnos egy két növényke lekonyult, nem tudom, mi lehet a gond.

Termékpróba:

A mosódió továbbra is jól szuper, szerintem megmaradunk ennél mint tisztítószernél. A Zöldpolcnál lehet kimérve venni, majd ha legközelebb hazamegyek, veszek egy kilót.

A marhaepe szappan is jól szerepel. A mosható arclemosó korongokat jobban kimosta mint a mosógép, szóval ezek után szerintem kézzel fogom őket mosni.

A Borza féle levendulás krémdezodor is jól muzsikál. Tény, hogy nem izzadásgátló, tehát látszik a pólón, ha az ember megizzad, viszont “szaghatás” egyáltalán nincs.

A Dobd ki a szemetest takarítós részéből inspirálódva beszereztem egy nagy adag szódabikarbónát és háztartási ecetet, és elkezdtem őket takarításhoz, lefolyótisztításhoz használni. Ha kifogy az argán olajas hajspray, amit használok a fújókás flakonját megpróbálom házi készítésű wc sprayhez felhasználni. Majd beszámolok, hogy sikerül.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de ez több is mint elég! Írjatok, kommentáljatok nyugodtan, osszátok meg ötleteiteket vagy hívjátok fel a figyelmem olyan dolgokra, amikről még nem hallottam!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.