Felejtő – 2. rész

A második rész Gabi tollából érkezik hozzátok, számomra is meglepő fordulattal 🙂 Az a jó az együttműködésünkben, hogy mindkettőnk behozza a maga kis világát, Gabi a kőkemény realizmust, én meg a fantasztikumot meg a kis csodavilágaimat.

–2–

Isabel levegő után kapkodva ült fel az ágyában. Óvatosan a mellkasára tette a kezét, hogy lecsillapítsa a szíve szárnyalását. Semmiképpen sem akart nővért hívni. Amikor először álmodott Polkával, akkor azonnal segítségért kiáltott, annyira felzaklatta az élénk látomás. De két hét után Polka az élete része lett. Ráadásul az életének az a része, amely még egy kicsit is képes volt lelkesíteni.

Isabelnek több hónapja a központi kórház egyéni kórterme szolgált otthonául. Gyerekkorában is beteges kislány volt, de húszéves korára a teste úgy döntött, hogy igazi háborút indít ellene. Folyamatosan infúziókat kapott, mindenféle kísérleti kezelésnek vetették alá, de a bélbetegsége mindig új erőre kapott. Tizenkét éves kora óta harcolt, pszichológusokhoz is járt, akik azt mondták, hogy a szorongásos, beforduló–személyisége miatt nem tud kilábalni a bajból.

korhaz

Kórterme minden szegletét megszokta. Plüssállatokkal, virágokkal és könyvekkel halmozta tele. Az éjjeliszekrényén pici laptopja pihent. Ismerte a szomszédos szoba fiatalabb és idősebb lakóit egyaránt, valahogy megnyújtatta a közelségük. Napjainak javát olvasással töltötte, néha rajzolgatott és fogadta aggódó anyját, aki mindig borzalmas nagymamájával érkezett a helyszínre. Az apja még kétéves korában meghalt bélrákban. A nagymamája mindig őt hibáztatta Isabel betegségéért. A rossz géneket, ami csak szerencsétlen, megboldogult apja hordozott magában.

Aztán megérkezett Polka az álmaiba. A bátor, eltántoríthatatlan Polka, aki mindent megtett azért, hogy visszaszerezze a család örökségét. A lány életerős volt, nyitott, bátor és persze egészséges. Mindaz, ami Isabel nem.

Halkan felsóhajtott, felkapcsolta az éjjeli lámpát, majd lassan kibotorkált a mellékhelyiségre. A magánellátásnak köszönhetően saját fürdőszobája volt, így nem kellett messzire mennie. Hasába éles fájdalom nyílalt a legújabb műtét emlékére.

Hunyorogva nézett bele a steril kórházi mosdó tükrébe. Semmitmondó barna haja szárazon, összetapadva omlott rá a vállára. Világoskék szeme beesett, alatta sötét karikák formálódtak, amelyet a neonfények csak még jobban kihangsúlyoztak. Túlzottan vékonyra fogyott a szigorú diéta és a kellemetlen betegség következményeképp. Mindenki azzal nyugtatta, hogy ez nem halálos, simán kezelhető, de az ő életét mégis elvette. Persze, a szíve dobogott, de már úgy érezte, hogy a világot nem neki találták ki. Egyetemről szőtt álmai összeomlottak, csak nehezen sikerült megszereznie az érettségijét, emellett egyetlen barátja sem tartott ki mellette. Az életet a filmekből és a könyvekből ismerte meg, csak azok töltötték el izgalommal.

Lassú léptekkel tért vissza az ágyába. Az egyik éjszakás nővér néha leszidta azért, mert nem alszik, csak olvas éjjelente. De mit számítottak neki a napszakok? Bármikor alhatott, bármikor felcserélhette őket.

Magához vette a Bűn és bűnhődést. Akkoriban az orosz írókat falta, de minden hónapban új tematikára váltott. Gondolkozott azon, hogy ideje lenne könyves blogot indítania. Egy krónikusan beteg lány halálosan unalmas hétköznapjairól, amelybe beleszűrné az olvasmányait is.

Befészkelődött az ágyba, valahol abban reménykedett, hogy lassan újra elnyomja az álom, és visszatér hozzá Polka és az dögös Skót, akiért bármelyik lány ledobta volna a bugyiját. Kivétel ő, aki sohasem vetkőzne le egy fiú előtt sem.

A könyvért nyúlt, amikor megtorpant a keze. Az éjjeliszekrénye mellett egy nagyobb fotel helyezkedett el, abba szoktak ülni a látogatói, de inkább mondhatjuk úgy, hogy a nagyanyja állandó ülőhelyeként szolgált.

A fotel mindig üresen állt, azonban aznap éjszaka egy rikítóan vörös kapucnis kardigán terpeszkedett rajta hanyagul. Isabel lassan felemelkedett az ágyából, óvatosan megérintette a földöntúli anyagot, amely olyan könnyű volt, hogy alig érezte a súlyát a kezében. Az arcához érintette a bársonyos anyagot, amitől furcsa melegség öntötte el a lelkét.

Magához vitte az ágyába, és kezével óvatosan végigsimított rajta. Vastag pizsamájára semmiképpen sem tudta volna felvenni, ezért a párnája mögé rejtette. A testét puha nyugalom járta át az anyag közelségétől, és lassan újra elnyomta az álom.

red

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.