Írók egymás között: Nem a borító teszi a könyvet – vagy mégis?

Ehavi bejegyzésünkben a borítókról beszélgetünk. Gabi posztját itt, Kláriét itt, legújabb tagunkét, Emmáet pedig itt olvashatjátok.

Van az az örökérvényű mondás, hogy ne ítéljünk a borítójáról ítéljük meg a könyvet. Ezzel alapvetően egyetértek, volt már olyan gyönyörű borítós könyv, aminek utáltam a tartalmát, és vannak csúnyácska könyvek varázslatos tartalommal. Azt gondolom azonban, hogy a digitális megoldások terjedésével és a hagyományos könyvipar bizonyos szintű hanyatlásával egy jó borító elengedhetetlen lehet egy könyv sikéréhez. Manapság a könyv nem csak egy történet papíralapú hordozója, hanem dísztárgy is. Az olyan képalapú szociális médiák térnyerésével mint az Instagram vagy a Snapchat, ahol a vizuális ingereken van a hangsúly, és szemkápráztató könyves (#bookstagram) képeket láthatunk, akkor bizony egy szépséges borító sokat nyom a latba.

Amikor beköltöztünk az új lakásunkba, és végre volt hely egy igazi könyvespolcnak, megvalósult a régóta dédelgetett álmom, hogy a szivárvány színei szerint rendezzem a könyveim. Szerintem nagyon szépek 🙂 A férjem persze tök más rendszer szerint rendezte a sajátjait: téma, műfaj, szerző szerint. Ugyan kérem, hat úgyis a színekre emlékszik mindenki! Gondolom, ismeritek a híres, „hát nem emlékszem a címére meg semmire, de valami kék volt!” sztorit.

Egyébkent nekem nem tetszenek a francia borítók, a szépirodalmi borítók túl egyszerűek, puritánok. A YAk meg olyan kis bénácskák, lásd a Harry Pottert pl.

A talán egyetlen francia könyv, amit szépnek találok, az A tél jegyesei. Másik bosszantó dolog a francia ifjúsági könyvekkel kapcsolatban, hogy mivel elég nagy betűkkel szedik őket, ezért féltéglányi, önvédelmi fegyvernek sem utolsó monstrumokat kapunk, amiket aztán az ember nehezen cipel magával.

Szerintem egy kiadónak sem szabadna sajnálnia a pénzt a borító- és kiadványtervezőktől, mert ezzel maga alatt vágja a fát. A Delta Vision például mindig nagy hangsúlyt fektet arra, hogy csodálatosan egyedi, és tényleg a könyvhöz készült (nem Stockphotos) borítókat láthatunk. Egyik kedvencem Gaura Ágnes: Vámpírok Múzsája borítója, de bevallom a szép design miatt vettem meg J. Goldenlane-től a Napnak fényét (amivel, én férfiasan bevallottam nem jutottam dűlőre, szóval a nekünk tetsző borító nem mindig fogja azt jelenti, hogy a könyvet is élvezzük.)

Nem olvastam még, de csodaszépnek tartom Moskát Anitától a Horgonyhelyet.

Külföldiek közül szerintem nagyon eredeti, amit a Vándorsólyom kisasszony könyvek csinálnak a „talált fényképekkel.” Lehet, hogy nem a legfigyelemfelkeltőbb, de egyedi és elegáns.

Abszolút kedvenceim Joanne Harris régebbi könyvei, mint a Csokoládé, a Szederbor vagy az Urak és Játékosok. Határozottan emlékszem, hogy a borító miatt halásztam le őket anyukám polcáról.

Meg kell említenem természetesen örök szerelmememet a Sandman képregényeket. Szerintem Dave McKean csodálatosan megragadja a képregény szellemét.

Könnyedebb, YA regények közül kiemelném az Anna and the French kiss sorozatot, szerintem csodálatosan eltalálták a regények hangulatát. (Más kérdés, hogy a UK és US verzió ugyanúgy néz ki, de más méretű, így a Lola kilóg a sorból.

Nekem is nagyon tetszenek a Klári által említett Penguin klasszikusok, szerintem igen is fontos, hogy a klasszikusokat is szép, „olvasó csalogató” külsőbe burkoljuk. Itt illik talán megemlítenem az Agave gondozásában megjelent Ray Bradbury novellásgyűjteményt, az Októberi vidéket, szerintem ez a borító csodálatosan kifejezi a könyv szellemét,és ez a borító hívta fel a figyelmem a könyv létezésére. (Ugyan nem magyarul vettem meg, hanem angolul hallgattam meg hangos könyvben, de akkor is.)

Végül pedig, ha egyszer saját könyvem lesz, remélem, hogy szép és kifejező borítója lesz, amik felkeltik az olvasók érdeklődését.

Wattpadra töltögetem fel a Gabival írt folytatásos történetünk az „Amit a tenger adott’-at, ( ha könnyed, kalandos kikapcsolódásra vágytok vagy csak szeretnétek felidézni a nyár hangulatát, mindenképp olvassátok el 🙂 Eleinte egy kevéssé jól sikerült borítóval nyomultam, nem is nagyon olvasták a történetet, aztán újra designoltam, energikusabbra, dramatikusabbra, és máris jönnek az olvasók.

Ezt a borítót pedig Gabi készítette nekem az angol nyelvű urban fantasymhez, a Londemoniumhoz. Nekem nagyon tetszik, és örülnék, ha egyszer az igazi borító is ilyen ötletes lenne.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.