Májusi körbeszélgetésünk témája a piszkos anyagiak. Emma, Gabi és Klári cikkét itt olvashatjátok. Rowling, netán King sikereit látva, az ember hajlamos azt gondolni, hogy az íróság instant jól jövedelmező biznisz, és már pörögnek is a szemek előtt a dollárjelek, mint Dagobert bácsinak. Ki kell, hogy ábrándítsalak. Nemcsak a magyar valóság nem ilyen, de még sokszor a külföldi sem! Oké, azért ott valamennyire jobb a helyzet. Emlékszem, panaszkodott nekem a londoni kreatív írás tanárom, hogy milyen rossz az írók élete, amikor kiszúrják a szemüket egy 3000 fontos (több mint 1.120 000 forint) előleggel, akkor azért irigykedtem egy kicsit. Ha számok és kalkulációk érdekelnek, olvasd el Martin Kay karcát a molyon, ahol ezt a témát boncolgatja.

A lényeg az, hogy akárhol is vagy, az írás nem a gyors meggazdagodás ösvénye. Ha ilyet szeretnél, vegyél részvényeket vagy indíts egy IT startupot. Ha kinyitjátok bármelyik külföldi író írásról szóló könyvét, az lesz az első tanácsuk, hogy ne add fel a rendes munkád. Nem tűnik túl biztató tanácsnak, de nagyon hasznos. Nem csak azért, mert így nem taszítod rögtön anyagi csődbe magad, hanem mert saját tapasztalatom szerint az írónak szüksége van találkozásokra, izgalmakra, új inspirációra, amit jobb híján a munkahely tökéletesen kiszolgál. Ha az ember csak otthon ül a gépével, nagyon kevés új impulzus éri, jót tesz néha megmerítkezni a való világban. Mindig is tudtam, hogy gyerekeknek (is) szeretnék írni, de a „gyerek” meg a „tini” csak egy nagy massza volt a fejemben, amit saját emlékeim meg könyvek támogattak. Amióta tanítok, nem csak a napi betevő falat van meg, de a titkos tanulmányozás lehetősége is.

Lehet-e az írással pénzt keresni?

Persze, azért lehet. Nem adtam még ki Magyarországon könyvet, ebben a témában Gabi és Emma cikkei lesznek valószínűleg segítségetekre. Pályázatokon lehet néhanapján pénzdíjat nyerni, de minél magasabb a nyeremény, annál élesebb a verseny. Én a Gödöllői Irodalmi Díjon lettem díjazott több alkalommal, a jutalmamból ugyan skót kastélyt nem tudtam venni, de pár könyvet, ruhát, stb. igen. Eddigi tapasztalatom alapján az írásból keresett pénz, inkább kis kiegészítésnek, extra dolgok finanszírozására jó.

Itthon novelláért vagy versért pénzt kapni igen csak nagy teljesítmény. Velem ez, azt hiszem, kétszer fordult elő, amikor verseim megjelentek a Szitakötő magazin oldalán. (Itt és itt olvashatjátok őket.) Angol novellákat már többször sikerült fizetős helyen ellőni (pontos számot nem tudok, szerintem olyan 10-szer) ezekért általában olyan 5-20 dollár (1500-6000 forint) körül kaptam.

Nemrég jött ki a Selcouth Press kiadónál a Death’s Daughter című chapbookom. Ez egy novellát tartalmaz, amit profi szerkesztő szerkesztett, és aminek csodaszép borítóját egy amerikai művész tervezte. Itt úgy működött a kifizetés, hogy kaptam 10 tiszteletpéldányt, ha azt megveszik tőlem, akkor a pénz egésze az enyém. Szóval, ha ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy vegyetek egy példányt, írjatok nyugodt szívvel. 🙂

Mindenkit lebeszélnék arról, hogy a pénzért és dicsőségért írjon. Én azért írok, mert boldoggá tesz, mert segít feldolgozni olyan dolgokat, amik máshogy nem mennének, na meg mert imádok játszani. Ha ezek terméséből még egy könyvet vagy egy vicces pólót is tudok venni magamnak, hát ojvé! Ez a dolog írói oldala. Olvasóknak illetve irodalmat és művészetet fogyasztóknak viszont szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy az író/művész energiát, időt, és egy cseppnyi varázslatot tesz az alkotásaiba, és bár lehet, hogy ezt főleg a maga szórakoztatására csinálja, ha a termékét fogyasztjuk, próbáljuk valami ellenszolgáltatással kompenzálni. Ha teheted, vedd meg a könyvüket/rajzukat, vásárolj egy commissiont, stb. Ha nincs módod arra, hogy anyagilag támogasd őket, letöltés helyett inkább a könyvtárból vedd ki a könyvük, írj róla Molyon/ Goodreadsen/ Amazonon vagy akárhol, beszélj róluk, vagy kommentálj, hogy az író tudja, olvastad a művét és tetszett. Néha pár kedves szó a világot jelenti!