Az ONV interjú sorozatról

Idén nagyon belejöttem az interjúzásba, főleg azért, mert nagyon kíváncsi természet vagyok, és itt szabadjára engedhetem százezer kérdésemet. Idén vendégül láttam néhány nagyon érdekes barátot, ismerőst is, akik valami nagy kaland előtt ugrottak be Párizsba. Részben ők adták az ötletet, hogy elindítsam az “Osztrigám a nagy világ”  interjú sorozatot. Itt nem tervezek konkrét időtartamot, addig kérdezek,amíg van alany. Hiszek abban, hogy az élet mindig utamba sodorja a megfelelő embereket. Az ONV-ben olyan utazásokról vagy kalandokról szeretnék írni, amik valamiképp megváltoztatták az utazót, vagy esetleg különleges / nagyon kultursokkos események voltak. Szép egy ötcsillagos all-inclusive utazás a Bahamákra, de én most nem ezeket gyűjtöm. Reményeim szerint lesz interjú az El Caminóról vagy egy világkörüli hátizsákos önkéntes utazásról, stoppos kalandokról, coach surfingről és hasonlók. Azt szeretném megmutatni,hogy az utazás nem feltétlenül egy dzsentri dolog, és hogy mennyire nagy hatással lehet a személyiségünkre.

Ha ismersz valakit, aki sokat utazott vagy esetleg neked magadnak voltak izgalmas kalandjaid, nyugodtan írj nekem, nagyon szívesen meghallgatom a történetedet.

Az interjúalanyról

Wallner Julival együtt jártunk a Szerb Antal Gimnáziumba, és gyakran együtt héveztünk hazafelé. Tíz év kihagyás után újra találkoztunk, ezúttal Franciaországban, és Juli izgalmas történetei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy elkezdjem ezt a sorozatot.

1. Sokat utazol, és utazás közben sok kalandban van részed. Melyik országokban jártál már? Társaságban utazol vagy egyedül? Mi alapján választod ki az úti céljaid? Mesélj a jelenlegi nagy utazásodról!

Hűha. Le kéne csekkolni a couchsurfing profilomat. Ott össze van gyűjtve, elég nehéz felsorolni. Európa több mint 50%-ában voltam, azon kívül Marokkó, USA, Kanada, Szingapúr es most ugye jön meg hozza par távol-keleti ország, épp úton vagyok.

Talán többet utazom egyedül, de van egy „állandó stoppos társam”, Tünde barátnőm, illetve az aktuális párkapcsolataimmal utaztam, néha egyéb barátokkal. Nagyobb társaságban nem valószínű, hogy utaznék, már 4 emberrel is nehézkes összeegyeztetni, hogy ki mit es mikor akar csinálni, sok időveszteség. Annak úgy van értelme, ha nem az utazás a cél.

😀 legyen kici ócó. Wizzair klubtag vagyok, vagyis talán most épp nem, de szóval az ottani akciók alapján választottam sokszor, meg most már a google flights sokat segít a legolcsóbb megoldásokat megtalálni. A Balkánt is azért stoppoltuk be, mert majdnem 0-ra ki lehet hozni Magyarországról. Sokszor kevesebbet költök utazás közben, mintha otthon lennék. Aztán néha van, hogy bekattan valami, hogy el akarok jutni valahova, ilyen volt Isztambul pl. Meg van még egy jelentős tényező, mégpedig a barátok. Ők mindig csak ígérgetik, hogy meglátogatnak, én meg előbb-utóbb megunom, és megyek inkább én. Ezért járok Belgiumba meg Párizsba sokat, a kettőt általában összekötöm, mert csak 4 óra stoppal.

Ez az eddigi leghosszabb utam, 4,5 hónap kb. Ezelőtt mindig volt fix munkahelyem, tehát egy hétnél – 10 napnál több időre nem tudtam elszakadni. Most összegyűjtöttem elég pénzt, befejeztem az egyetemet, és mivel utáltam a munkahelyem, meg Magyarországra sem akarok visszamenni, ezért úgy döntöttem, most elindulok. Az USÁ-ban és Kanadában rokonok/ismerősök vannak, Malajzia pedig mindig vonzott. És ha már itt vagyok, akkor nyilván nem megyek el innen úgy, hogy csak egy országot látogatok, ki tudja, mikor tudok visszajönni, úgyhogy útba ejtem Thaiföldet és Mianmart is. Többször volt már tervbe véve egy nagyobb utazás, de mindig közbejött egy férfi és tervet módosítottam. Úgy tűnik, most is közbejött, szó szerint, de szerencsére ő is úton van, egyikünk sem módosítja a terveit a másik miatt most.

Kanadában Juli egy farmon önkénteskedett. Ez csak az állatok egy töredéke 🙂

2. Volt már olyan, hogy egy országtól nem sokat vártál, de amikor odaértél teljesen elvarázsolt? Volt olyan ország, ahova nagy elvárásokkal mentél, és kicsit csalódtál?

Általában nincsenek elvárásaim egyáltalán, szóval nem igazan. Talán Bulgária volt ilyen, nem is emlékszem, miért mentünk oda, én nem mentem volna, azt hiszem Tünde ötlete volt. Az az egyik legjobb utazásunk volt, minden tökéletesen ment, és Bulgária, illetve a bolgárok elvarázsolóak. Az emberek kedvességére magyar mérce nincs, annyira magasan felettünk vannak. A tájak változatosak és gyönyörűek, az építészet lenyűgöző, óriási a kulturális érteke, a stopp pedig borzasztó egyszerű. Bulgária az olcsó nők és a strandos partyk miatt híres sajnos, pedig rengeteg kincset rejteget. Nem számítottam ennyire erőteljes élményre.

Kerülöm a Párizs-szindrómát 😀 tényleg nincsenek elvárásaim. Voltak rosszabb utak, de azok mindig a körülmények, vagy a nem megfelelő partner miatt estek meg. Ellenben Tessalonikibe ne menjen senki, undorító egy város. Mocskos, büdös, rothadó nyers hús szaga van mindennek. De ott eredetileg Görögország lett volna a terv, sajnos az élet és néhány ember rosszindulata közbeszólt, és csak Tessaloniki lett belőle.

3. Mikor kaptál rá komolyabban az utazásra? Szerinted miért jó utazni, téged hogy változtatott meg ez az életforma?

Az első komoly kapcsolatommal voltak az első komolyabb útjaim, tehát 10 éve kb. Ő elég gyakorlott volt abban, hogy hogyan lehet olcsón kihozni egy-egy utat, sokat tanultam tőle. A vágy mindig megvolt, Rejtő Jenő könyvek inspiráltak. Kb. 10 évesen végigmentem az atlasz országjegyzékén, és kiírtam, hogy melyik országok érdekelnek. Úgy gondoltam, mindenhol egy évet kéne eltölteni ahhoz, hogy megismerjem, tehát ha akkor kezdtem volna el, akkor kb. 120 éves koromig kellett volna utaznom folyamatosan. 😀

Hú, ez egy nagyon nehéz kérdés. Én csak előnyeit ismerem az utazásnak. Egy jó barátommal szoktunk arról beszélgetni, hogy emberek ilyen nagy szavakkal és gondolatokkal indulnak el, hogy majd megtalálják az élet értelmét, vagy valami olyan személyiségfejlődésen mennek át a komfort zónából való kilépéssel, hogy nem tudom majd mi történik, megvilágosodnak. Neki van egy sztorija, egy 7 órás szlovéniai stoppos várakozásról, amikor hippik azzal próbálták nyugtatni hogy ez a challange az életben es go with the flow meg ettől fog majd megváltozni a jelleme vagy nem is tudom. Ő meg felbaszta magát, mert csak rohadtul ki akart jutni onnan, és hazamenni es egyáltalán nem érdekelte a megvilágosodás 😀 Persze vannak ilyen járulékos előnyei, hogy növeli a más kultúrák iránti elfogadást, segít kilátni a skatulyából, amiben élünk, megismerni magunkat jobban, milyen helyzeteket hogyan tudunk kezelni, segíti a nyelvtanulást. Általában az utazok ezeket szoktak emlegetni. Nem hiszem, hogy engem ilyen téren megváltoztatott volna az utazás. Szociálisan mindig érzékeny voltam, sosem voltam rasszista, stb. Szóval minden ilyen klisét kikerülve, szerintem azért jó, mert kiszakít a hétköznapi hajtásból. Amikor elegem van az emberekből, a stresszből, vagy épp túl sok negatív sztorit hallok, elindulok és vagy kimegyek a természetbe, vagy elmegyek stoppolni, hogy visszaálljon az emberek jóságába vetett bizalmam. Azt szeretem benne, hogy van időm kiüríteni a fejem, végiggondolni a dolgaimat mindenféle külső hatás nélkül. Meg a találkozásokat is szeretem, rengeteg jó emberrel lehet összefutni. Az is jó, hogy megtudom, hogy mennyit bír a testem, a lelkem, hol vannak a saját határaim, pl. hogy bírom a monszunt, vagy le tudok-e gyalogolni 3 napot egy 25-30 kilós hátizsákkal. De én nem várok nagy megvilágosodást az utazástól, bár az mindig érdekelt, hogy változik-e az Istenhez való hozzáállásom. Mianmarban egy buddhista közösségben fogok dolgozni, az érdekes lesz ilyen szempontból. Hogyha közelebb kerülök bármilyen valláshoz és átbillenek egy hívő oldalra, azt igazi változásként fogom értékelni.

4. Mi a legfurcsább étel, amit megkóstál? Mi a legfurcsább hely, ahol aludtál?

Mekis hamburger? Jah nem, azt sosem kóstoltam. 😀 Akkor talán a sült marshmallow. Különösnek tartom, hogy képesek vagyunk gyakorlatilag műanyagot a legnagyobb természetességgel enni, de furának tartjuk, ha valaki kígyót vagy macskát eszik. Nem igazán tudom, mi a furcsa 🙂 Tegnap ettem ráját, az annak számít? Vagy a csiga? Még előttem van az utazásom ázsiai részének a nagyja, valószínűleg eszem majd valami rovart.

A román határőrség mellékhelyisége valószínűleg a szerb-román határnál. De egy magánház kertjében álló trambulin is jó volt 🙂

5. Az utazásnak sajnos része az is, hogy néha kellemetlen dolgok is történnek velünk, de ha kikecmergünk belőlük, sokkal erősebbek leszünk. Elmesélnél egy ilyen esetet?

Nem vagyok jó interjúalany talán, mert az agyam törli a kellemetlen eseményeket. Általában bosszankodni szoktam, amikor valami logikátlan vagy rosszul szervezett. A legkellemetlenebb élmények valszeg nyomulós férfiakhoz kötődnek. Most Szingapúrban otthagytam a couchsurfing hostomat, mert állandóan a szexről beszelt, meg elég fura volt. Stoppolás közben volt, hogy megkérdezték, hogy „sex tonight”? vagy rá akartak venni arra, hogy menjünk velük hotelbe. Egyszer egy fickó megállt, es elővette a farkat a kocsiban, miközben megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy merre mennénk. De mi ezeken általában jókat röhögünk. Inkább kényelmetlenek ezek a szituk, mint kellemetlenek es nem igazan hagynak negatív nyomot, vicces történetek lesznek belőlük.

6. Néha viszont utazás közben egészen varázslatos dolgok történnek velünk, olyan érdekes embereket ismerünk meg, akikkel amúgy sosem találkoznánk. A te utazásaidban engem leginkább ezek az ismeretségek nyűgőznek le. Megosztanál velünk egy-két (vagy akár több) ilyen történetet?

Hú, most ugye a legutolsó és legnagyobb hatást rám tevő történet, azt ismered, a „Patrickos sztori”. Röviden összefoglalva az történt, hogy elmentem egy meditációs órára, couchsurfingen találtam az eseményt, ahol ott volt ez a srác, Patrick, aki nekem első látásra nagyon megtetszett. Többen ott maradtunk beszélgetni, ő is, szimpi is volt, amellett, hogy jóképű. Otthonról megkerestem couchsurfingen és elhívtam kirándulni. Először együtt töltöttünk egy kellemes délutánt, majd következő nap elmentünk kirándulni, meg én egész éjszaka vele voltam. Nem mondom, hogy szerelem első látásra, de azért elég nagy hatást tett rám, nagyon nagy összhang volt köztünk. Majd másnap a blogomat írtam, amikor valamilyen indíttatásból rákerestem neten és kiderült, hogy 6 évig börtönben volt emberölésért. Teljes sokk, nem tudtam, mit kezdjek az információval, miközben ő meg üzeneteket írt, hogy milyen jól érezte magát. Megbeszéltük, hogy találkozunk még, amíg Kanadában vagyunk, úgyhogy volt két hetem feldolgozni a történetet. Közben végig chateltünk, majd még chaten elmondta magától a tényeket. Találkoztunk, együtt töltöttünk kétszer három napot, gyakorlatilag 24 órákat, rengeteget beszélgettünk és mókáztunk, elég szorosnak tűnő kötelék alakult ki köztünk, nagyon egymásra vagyunk hangolódva, megszerettük egymást, úgyhogy most azt tervezzük, hogy hogyan lehetne összehozni, hogy lehetőleg ne külön földrészen éljünk. 😀 Neked átjött, hogy milyen jellegű és mélységű ez a kapcsolat, talán jobban is meg tudod ezt fogalmazni.
Bulgáriában történt még egy rám elég nagy hatást gyakorló sztori, két örmény srác vett fel minket, mint kiderült, az egyikük épp elég rossz állapotban volt a válása közepén és mint angyalokra tekintettek ránk. Összebarátkoztunk velük, óriási kitérőt tettek miattunk, elvittek minket a városkába, ahova menni akartunk, meghívtak ebédre, megmutatták az összes helyi ételt, majd úgy döntöttek, kivesznek egy szobát ők is abban a hostelben. Este még elmentünk borkóstolóra és együtt töltöttünk egy csomó időt. Volt az egész találkozásban valami mágikus, nagyon melankolikus-boldog hangulat. Az autóban örmény tradicionális duduk zenét hallgattunk, amiben benne van az örmény nép minden fájdalma és történelme. Ahogy ez a zene szólt az autóban és a bolgár hegyek között autóztunk, én könnyeztem. Leírhatatlanul gyönyörű volt.
De rengeteg hasonló történet van, az utazásban az emberek a legjobbak. 🙂 Említhetném Tinát is, aki 8 órát vezetett miattam New York államban, mert nem akarta, hogy stoppoljak, de akár az amerikai rokonaimat is, akikkel 10 nap alatt olyan mély kapcsolat és szeretet alakult ki köztünk, hogy ők nem akarták, hogy elmenjek én pedig nem akartam eljönni onnan. Úgy, hogy előtte egyszer láttam őket az életemben, 70 évesek elmúltak. Csodálatos emberek, varázslatosak, egyáltalán nem számítottam ilyen kapcsolat kialakulására, bár azt sejtettem, hogy kedvelni fogom őket. Nagyon hiányoznak, jó lenne, ha gyorsabbak lennének a repülők. 😀

7. Jelenlegi körutadon önkéntesként is tevékenykedsz majd. Honnan jött az ötlet, hogy találtad a lehetőségeket?

Workawaynek hivjak a honlapot, még azt hiszem, az Olaszországban töltött életem alatt hallottam róla. Mindig ki akartam próbálni, valami teljesen más területén dolgozni, mint korábban. Egyébként is sokat önkénteskedem, az MKKP passzivistája vagyok egy ideje, korábban pedig gyerekeket mentoráltam évekig vagy magyart tanítottam menekülteknek. A workaway általában szállást és kaját kínál munkáért cserébe, úgyhogy ez egy tök jó lehetőség arra, h az ember megismerje a kultúrát és a költségeit minimálisra csökkentse.

8. Sokat stoppolsz és coach surfingelsz. Ez remek alkalom, hogy az ember új ismerősöket szerezzen, de páran biztos tartanak az utazásnak/elszállásolásnak ezen formáitól, amikor ennyire másokra vagy utalva. Neked milyen élményeid voltak?

Nem számoltam, de valószínűleg több ezer stoppos fuvaron vagyok túl. A korábban említett kellemetlen tapasztalatokon kívül soha rossz tapasztalatom nem volt. Rengeteg kedves es borzasztóan, néha hihetetlenül önfeláldozó és kedves emberekkel találkoztam, akik akar több száz kilométeres kitérőt tettek miattam. Ez eléggé felfoghatatlan dolog es abszolút ellensúlyozza a negatívabb élményeket. Couchsurfingen most először volt negatív élményem 8 évnyi surf után. Persze néha előfordul, hogy nem passzoltok akár a vendégeddel akar a vendéglátóddal, de ezek inkább neutral tapasztalatok, mint negatívak. Egyébkent ott vannak a referenciák es a profil, el kell olvasni és akkor biztonságosabb. Illetve ugye bármikor el lehet jönni, ha az ember veszélyesnek ítéli a helyzetet. Vannak, akik szeretnek előbb találkozni a hosttal vagy a vendéggel es csak utána menni a lakásba. A couchsurfinges társadalom eléggé felhígult az utóbbi években, sokan ingyen szállásként tekintenek rá, inkább erre kell szerintem figyelni, hogy ez nem erről szol, különben nem lesz igazán jó az élmény. De en azt hiszem, az utazás ezen formája nem való mindenkinek. Akit érdekel az ilyesmi, de fél, az semmiképp se próbálja ki, mert be fogja vonzani a negatív tapasztalatot. Inkább menjen először egy tapasztalt ismerősével. Én több embert is magammal rántottam a stoppolás világába. Sokáig csak velem mertek, aztán eljött a pont, hogy egyedül is kitettek a hüvelyujjukat.

9. Apukáddal végigstoppoltátok Marokkót. Mesélj egy kicsit erről az utazásról!

Apukám rengeteg dolgozik és mindig szerettem volna őt valahogyan megajándékozni. A bátyámmal sikerült eljutnia Egyiptomba pár éve, illetve vele mentem volna Görögországba, amit aztán töröltünk. Tavaly végre eljutottam arra a szintre, hogy amikor a wizzair bejelentette az új, agadiri járatot, akkor le tudtam csapni egy nagyon olcsó repjegyre. Megkérdeztem aput, hogy Kazahsztánba (Asztana is olcsó volt) vagy Marokkóba akarna-e inkább menni, ő pedig az időjárás miatt Marokkót választotta. Az volt az egyezség, hogy én tudom állni az étkezést és az utazást, de stoppal és couchsurfinggel hozzuk ki olcsóra az utat. Apu 68 éves, de azt mondta, hogy amit én bevállalok, az ő is bevállalja. Még egyetemistaként stoppolt ő is, szóval nem volt semmilyen ellenérzése ezzel soha. 1900 kilométert stoppoltunk egy hét alatt, felmentünk a hegyekbe 3000 méterre és az óceánpartra, bejártuk a leghíresebb városokat, rengeteg klassz és segítőkész emberrel találkoztunk, iszonyú finomakat ettünk, a berber túravezetőnk meginvitált a házba, ahol 13-an laktak együtt és megebédeltettek. Ezek az emberek a legutolsó fillérüket is odaadnák… Volt egy kisebb autóbalesetünk és egymást még jobban megismerve tértünk haza. Erőteljesen tervben van, hogy máskor is csinálunk hasonlót. 🙂

10. Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik önkénteskedni & utazni szeretnének? Hol tudnak utánajárni a dolgoknak?

A google mindenki barátja. 🙂 És ne magyarul keressetek rá a dolgokra 😀

Sok önkéntes honlap van, én a workawayt ismerem. Stoppos Utazáshoz jól jön a hitchwiki.org, rengeteg infó van fenn a legjobb stoppos helyekről és országokról. Én most először hoztam magammal sátrat, korábban csak hálózsákkal közlekedtem. Iszonyú nagy szabadságot ad, hogy tudod, hogy bárhol, bármikor fedél lehet a fejed felett. A google flights térképes keresője sokkal jobb, mint bármelyik másik olcsó repülőút kereső, érdemes felfedezni. Facebookon van egy csomó helyi csoport, ahova akár csak pár napra is belépve, találhat az ember magának társaságot vagy segítséget. Egy jó hátizsák pedig életeket ment. 😀

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, és kívánok neked még sok izgalmas kalandot.