Piszkos Tizenkettő Interjú Sorozat: Makai Rita

Piszkos Tizenkettőről:

Az ősz folyamán készítettem pár szerzői interjút amerikai szerzőkkel, velem is készült pár. Innen jött az ötlet, hogy a következő tizenkét hónap során elbeszélgetek tizenkét magyar szerzővel írásról, a megjelenő műveikről vagy csak úgy az élet dolgairól. Az interjúk minden hónap 12-én jelennek meg.

A júniusi interjúalanyról

Rita könyvére először úgy figyeltem fel, hogy az “Everything you can Imagine” festmények megalkotója, Vörös Eszter Anna osztott meg róla hírt mert ő készítette a borítót. Aztán láttam Ritát a Párizsi Magyarok csoportban is, így úgy gondoltam ez égi jel, és megvettem a könyvet. Ritával azóta jóban lettünk, egy nagyon közvetlen és érdekes lányt ismertem meg benne.

1.Nagy utazó vagy. Melyik volt a legkellemesebb utazás élményed, és miért?

Sri Lanka és Laosz nagyon mély spirituális inspirációként él a szívemben, ahogy Peru is néhány évvel azelőttről. Ami a közös ezekben az utazásokban, hogy megértettem, azok az emberek, akiknek nincsen szinte semmijük materiális értelemben, készek megosztani mindenüket egy messziről jött idegennel, kitárt szívvel fogadnak, önzetlenül segítenek, őszintén, tiszta szívből mosolyognak rád. Épp azok, akik ilyen szempontból nincstelenek, valójában gazdagabbak, mint mi európaiak, mert már régen megértették, hogy az élet több annál, mint hogy milyen márkájú karórát viselünk. Hiszen bármelyik percben elveszthetjük ’mindenünket’ egy természeti katasztrófa (lásd Sri Lankát most vagy Burmát, Nepált példaként) következtében, de ami ezután megmarad, a lelkünk, a másokhoz való viszonyunk és kapcsolódási képességünk, a tudatos jelenlétünk az, ami valójában számít. Van valami különleges ezekben az országokban, egyfajta pozitív rezgés, ami talán pont ennek a tudatos vagy csak magától eredően természetes életfelfogásból adódik.

2. Ha egy kitalált világban élhetnél, melyik lenne az?

Egy olyan világot szeretnék, ahol az emberek nem ártanak egymásnak, inkább segítik egymást előbbre jutni, nincsenek játszmák, manipuláció, béke van és szeretet. Ahol a fenntartható fejlődés jegyében haladunk előre, nem pusztítjuk tovább a Földet és innovatív fejlesztések szolgálják az életünket. Remélem, nem csak utópia, egy kitalált világ ez, hiszek benne, hogy közös erővel, szívvel és hittel létrejöhet.

3.Gyerekként ki volt a kedvenc íród? Szerinted hatással volt a stílusuk a tiédre?

Gyerekként faltam a könyveket, igazi könyvmoly voltam. Meglepő módon imádtam a kötelező olvasmányokat (Lassie hazatér, Légy jó mindhalálig, Pál utcai fiúk stb.), nyáron még a listán szereplő ajánlott irodalmon is végigrágtam magam. Gyerekkorom egyik emblematikus könyve, amelyet valójában felnőttként értettem meg igazán, A kis herceg volt. Ennek főként az oka, hogy a Kis herceg látásmódja nagyon hasonlít az enyémhez, sokszor én is úgy viszonyulok az élethez, ahogyan ő, és nem értem, a többiek miért nem látják meg a kalap ideálja mögött a jóllakott kígyóban az elefántot.

4.Ha eltölthetnél egy kellemes vacsorát három (élő vagy holt) íróval, kik lennének azok, és miért?

Négyet is mondanék hirtelen: Seneca, Jostein Gaarder, Radnóti, Orwell.

Radnóti azért, nagyon megérintettek az írásai, a Tétova Óda, a Razglednicák életem meghatározó művei.

A kiköltözéskor nem sok könyvet hoztam magammal, de az egyik ezek közül a Sofie világa volt Jostein Gaarder-től, tervezem, hogy franciául is elolvasom.

Seneca azért, mert egy kedves barátom egyszer a kezembe adta az Erkölcsi levelek című művét, a mai napig emlékszem közülük néhányra. Érdekes lenne beszélgetni vele.

Orwell talán kissé kilóg a sorból, de az 1984 című könyve egyre inkább aktualitást nyer a mindennapjainkban, és rengetegszer eszembe jut az Állatfarm is (’Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.’), ezek örök érvényű művek.

5. Volt valamilyen prekoncepciód az íróságról, ami időközben megváltozott? Szerinted az írás áldás vagy átok?

Kamaszkoromban eléggé csodabogárnak számítottam. Magányos pillanataimban szerettem kiírni magamból az érzéseimet, napló, versek vagy novellák formájában, ez egyfajta terápia volt a magam számára is, nem a közönségnek írtam, inkább magamnak (titkon remélve azért, hogy egyszer majd kiadják valamelyik írásomat).

Az írás áldás, mert ha jól írunk, képesek vagyunk megérinteni az embereket, átadni egy szeletet magunkból, amely talán segít másoknak is elhinni, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal, és ezáltal át tudnak lendülni a nehézségeken (’egy vérből valók vagyunk te meg én’). Régen főként a szerelemről írtam verseket, ma már inkább motiváló írásokat szeretek közzétenni, olyanokat, amelyek erőt adnak az olvasónak, mert betekintést engednek az életem folyásába, a szép és küzdelmekkel teli pillanataiba, abba, hogy én hogyan másztam ki a gödörből, mikor éppen magam alatt voltam.

6.Mit szeretsz a legjobban Franciaországban? Mit szeretsz legkevésbé?

Amit a legjobban szeretek az az emberek hite, az, hogy itt még elhiszik, hogy joguk van (jól) élni, joguk van a megfelelő életszínvonalhoz, egészségügyhöz, oktatáshoz, nyugdíjhoz, normális bérekhez, és ha valami ezt csorbítaná, képesek utcára menni és lezárni Párizst ezek megvédése érdekében. A franciák nagyon tanultak, tisztelem az intelligenciájukat, és hogy tudatában vannak a jogaiknak.

Szeretem azt, hogy befogadóak, hogy a terrorcselekmények ellenére is tárt karokkal fogadják az idegeneket, mint amilyen én is vagyok, és lehetőséget adnak a bizonyításra. Szeretem azt, hogy elhiszem, hogy kemény munkával, motivált hozzáállással, az új tudás megtanulásra való nyitottsággal és alázattal itt tényleg bármi sikerülhet (erre én vagyok a legjobb példa). Azt is megemlíteném, hogy a befogadó hozzáállás mellett ugyanakkor jó értelemben vett nacionalisták, védik a mezőgazdaságukat, az iparukat, büszkék arra, hogy franciák, számomra ez egy követendő példa.

Szeretem itt az élet szervezettségét, hogy tudom, mire számíthatok. Szeretem azt is, hogy adnak egy pohár vizet a kávé mellé, és az ételekhez felszeletelt baguette-et kínálnak. Szeretem, hogy jó minőségű utakon vezethetek, hogy a szupermarketben jó minőségű dolgokat árulnak, hogy az orvosi vizitdíj egy részét már másnap visszautalják, hogy nem kell borravalót adni, mert a pincérek normálisan meg vannak fizetve.

Szeretem, hogy itt tényleg bármi lehetséges. Amikor kicsi voltam, mindig Amerikát gondoltam a lehetőségek országának. Európán belül nekem ezt Franciaország testesíti meg.

Amit a legkevésbé szeretek, az a bürokrácia, hogy rengeteg papír kell a hitelekhez, lakásbérléshez. Ez főként a biztonság érdekében van, minden túl van biztosítva (mivel a törvény itt is a bérlőt védi és nehéz kitenni nemfizetés esetén, még az adóbevallást is elkérik lakásbérléskor, valamit gyakran kezesre is szükség van, hogy biztosítsák a fizetőképességet). Nem szeretem a franciák túlzott affektálását, mikor beszélnek, és azt, hogy gyakran túl modorosak, hidegek, sokszor hiányzik belőlük a tűz, az életigenlés. De ezért vagyok én itt, hogy megmutassam kicsit, milyen a magyar virtus, és éppen ezért szeretnek 🙂

7.Mi a kedvenc francia szavad? Miért?

Az egész francia nyelv egy megfejthetetlen talány a számomra. Mikor ide érkeztem és kb fél év elteltével próbáltam felkészülni életem első állásinterjújára, szerettem volna kifejteni, hogy munkanélküli vagyok, amely úgy hangzik franciául, hogy ’Je suis au chômage’ (egyébként ez a sztori a könyvben is szerepel, meghatározó momentum volt). Ehelyett azt találtam mondani, hogy Je suis (un) chauffage – Én egy fűtőtest vagyok. A mai napig felemlegetjük ezt, ha pl. hideg van a szobában, hogy nincs semmi gond, úgyis fűtőtest vagyok 🙂

Ha kedvenc szót kell választanom, akkor talán a chauffage-t választanám.

8. Tervezel újabb könyveket írni?

Igen, nagyon szeretnék még írni, van már több témaötletem is, de ez főként a kiadómon múlik, és azon, hogy mire van jelenleg érdeklődés.

9. Az írás mellett milyen hobbijaid vannak még?

Imádok lovagolni, különleges kapcsolatom van a lovakkal, és ahogy már említetted, a szívem csücske az utazás. A következő utazási célpont Izland lesz, utána pedig egy Nepál-Bhután-Tibet körutat tervezünk, ha minden jól megy, és megfelelő kondícióba tudom hozni magamat hozzá.

Írni is imádok, a következő könyvre már vannak is ötleteim, mint már említettem.

Szeretnék újra táncolni is, mióta kiköltöztem, nagyon elhanyagoltam a salsát.

Hobby még a nyelvtanulás, ezen belül is a spanyol nyelvet szeretném következőként elsajátítani.

Ami nem hobby, inkább új cél és életmódváltás, hogy szeretném beépíteni az egészséges táplálkozást, sportot és meditációt a mindennapjaimba. Emellett pedig nagy vágyam, hogy legyen egy vizslám, de ehhez még meg kell teremtenem a megfelelő feltételeket.

10. Mi a legnehezebb és legkönnyebb dolog az írásban?

A legnehezebb dolog az írásban igazán szívből, ugyanakkor közérthetően írni, átadni egy darabkát magadból, megnyílni, szavakba önteni az érzéseidet és gondolataidat úgy, hogy az olvasónak az a benyomása legyen, hogy jelen van az eseményeknél, ő is részese a történéseknek, és érezze, valójában mind egyek vagyunk.

A második legnehezebb dolog pedig ebből következően tudatosan írni. Én imádok szószátyár lenni, a könyvemből pl. körülbelül 150 oldalt kellett kihúznia lektoromnak, mert annyit karattyoltam 🙂

A legkönnyebb pedig maga az írás, jelen lenni, érezni, fejest ugrani a mélyébe és újra átélni a pillanatokat.

11. Van valami furcsa írós szokásod vagy rituáléd?

A könyv írása közben mindig ugyanazt a zenét hallgattam. Olyan zenét kellett találnom, amely nem zavarja meg a gondolataimat, ugyanakkor képes feldobni és inspirálni is. Az élet a kezembe adta a megoldást, mert szembe jött velem egy olyan együttes koncertfelvétele, amelyet a mindenapokban is szívesen hallgattam. Ahogy haladtam a könyvvel, egy idő után, mikor meghallottam az adott muzsikát, automatikusan írni támadt kedvem, oda-visszaható folyamatnak bizonyult.

A sors iróniája, hogy a könyv befejezését követően eljutottam a koncertjükre is, nem nagyon szoktak Párizsba jönni, de egy estére éppen akkor itt játszottak és lecsaptam a lehetőségre.

12. Milyen tanácsot adnál feltörekvő íróknak?

A könyvemet mindenkinek személyre szólóan dedikáltam. Egy mondat volt, amelyet szinte minden dedikálásnál beleírtam kicsit megvariálva, ez egyfajta ars poeticám:

’Élj szívből, kövesd az álmaidat és őrizd meg a mosolyod’, mert ha Isten bezárt egy ajtót, mindig kinyit egy ablakot, és a pozitív hozzáállás nem várt új lehetőségeket és különleges találkozásokat eredményezhet az életünkben.

Rita blogja

Itt vásárolhatják meg A határtalan szerelem Párizsbant

A júliusi interjú alanyom Gaura Ágnes lesz, a kultikus és méltán hírös (mint a málnapálinka) Borbíró Borbála sorozat írónője, aki idén a magyar tündérvilágba kalauzol minket Túlontúl című könyvével. Már alig várom, hogy kifaggassam erről az izgalmas új kalandról!

Gaura Ágnes írói oldala

Gaura Ágnes Facebook oldala

A Borbíró Borbála sorozat első regényét, A vámpírok múzsáját itt rendelheted meg

A Túlontúlt pedig itt

A decemberi Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

A januári Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

A februári Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A márciusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

Az áprilisi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A májusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.