1. A nimfa és madár az egyik albumon található szám címe is. Miért pont ezt választottad a koncert címéül?
Január 3-án jelent meg az első albumom, az Underwater Tales, amelynek az utolsó száma a The Nymph and the Bird. Ezt a címet kapta magyarul a koncertünk. Amikor felmerült az ötlet, hogy tartsunk koncertet, eredetileg arra gondoltunk, hogy a barátommal közösen csinálnánk egy estet, ahol kettőnk munkásságát és az albumot is bemutatjuk. Számára ez az ötlet nagyon érdekesnek ígérkezett, mivel ő amerikai, most először jár Magyarországon.Ez a koncepció időközben egyre színesebbé vált, bekerültek a zenék mellé hozzájuk készített festmények, versek, és az est központi témája az az elem, ami összeköti ezeket az alkotásokat. Nekem is nagyon izgalmas volt a tervezés, mert, bár elég sokszor léptem már fel, olyan önálló koncertet én sem tartottam még, amit az elejétől a végéig én szerveztem volna meg. Itt az én, illetve a mi felelősségünk az, hogy jó legyen a műsor, jöjjön közönség, és jó élménnyel menjenek haza. Hogy azt nyújtsuk, amire van igény, és szívesen szentelnek rá egy órát az emberek.
Azért lett az est címe A nimfa és a madár, mert a dalban szereplő szimbólumrendszer által felvetett problémakör, vagyis a viszonzatlan, nehézségekkel teli szerelem köré formálódik az est teljes műsora. A koncerten szereplő dalokat és verseket úgy válogattuk össze, hogy azokat egy dramaturgiai ív köré tudjuk rendezni. Ezek a dalok és szövegek különböző szempontból végigjárják ezt az érzést és élethelyzetet. A nimfa és a madár történetéhez Krausz Emma egy rövid novellát is írt, amelyet az esten meghallgathattok. Nagyon örülök, hogy számára ez a téma ennyire ihlető volt.
2. A koncerten nem csak zeneműveket hallhat a közönség, lesznek versek (jómagam tollából) egyperces novellák Krausz Emmától és egy kiállítás is Tallódi Julianna festményeiből. Honnan jött az ötlet, hogy összművészeti eseményt szervezz?
Már amikor elkezdtünk gondolkodni a koncerten, felmerült egy probléma: mi elektronikus zenét csinálunk, és vajon ezt hogyan adjuk elő élőben? Úgy döntöttünk, hogy félig elektronikus, félig akusztikus formát választunk ehhez. Ekkor merült fel az ötlet, hogy a festészet és az irodalom is lehetne az eszköze annak, hogy bemutassuk a zenedarabokat, hiszen ezek a művészeti ágak is képesek arra, hogy ábrázoljanak egy-egy hangulatvilágot vagy történetet, ugyanúgy, ahogy azt a zene teszi. Szerintem a különböző művészeti ágak nagyon jól kiegészítik egymást. Minden egyes dal egy-egy történetet mond el a zene eszközeivel. Úgy éreztem, hogy az irodalom kézzelfoghatóbbá tudja tenni ezeket a történeteket a hallgatók számára.Másfajta szempontból ábrázolják ugyanazt a témát. Julianna pedig az album számaihoz készített festményeket, az általa elképzelt ötleteket festette meg – azt mutatta be, hogy szerinte miről szólnak a számok. Szerintem már az maga egy nagyon kreatív folyamat, hogy összeválogassuk a zenéket és a szövegeket. Vajon mi működik jól, milyen sorrendben? A zene, a költészet és a festészet elemeivel megalkottunk egy új világot, és ezekkel az eszközökkel meséljük el a történetünket.
3. Miért tartod fontosnak, hogy más alkotókkal is együttműködj?
Úgy érzem, sok tehetséges emberrel vagyok körbevéve, akik szeretnének tenni valamit, megmutatni az alkotásaikat a közönségnek, de valahogy nem találták meg azt a közösséget, amelyben tevékenyen részt vehetnek. Úgy gondoltam, akkor miért ne alkossunk együtt valamit? Bár alapvetően egyedül írok zenét, szerintem nagyon jó érzés más, hasonló gondolkodású emberekkel együttműködni. Örülök, hogy rátaláltam ezekre az emberekre. Johnnal készítettünk például több közös számot is, mivel hasonló a zenei érdeklődési körünk. Endrész Aliz, Nagy Diána és Trepess Beatrix pedig énekkel és csellóval segítenek életre kelteni az elektronikus számokat.
A verseknek és a novelláknak is megvan a tradicionális helye az irodalomban. Emma kiadott szerző, a Twister Mediánál jelent meg az első regénye, és nyilván egy hosszabb írásnak könyv formában van a helye, de szerintem a novellákat, és például a te verseidet közelebb is lehet hozni az emberekhez azzal, ha kiragadjuk őket ebből a megszokott formátumból. Miért ne lehetne verset mondani élőben, zenei kísérettel?
Mi most kipróbáljuk. Annak pedig nagyon örülök, hogy Julianna megfestette a zenéket, mivel nagyon jól megfogta a hangulatukat. Nagyon színes festmények születtek, víz alatti témával, illetve gumicukrokkal. Nagyon tetszenek.
Illetve azt is szeretném hozzátenni, hogy mivel mindenkinek van egy kis közössége, rajongótábora már, így az együttműködések segítenek abban, hogy elérjük, hogy több ember figyeljen a másik ember művészetére. Azon kívül, hogy alkottunk valamit közösen, segítünk is egymásnak abban, hogy új közönséget érjen el a másik a művészetével.
4. Mik a kihívások egy (elektronikus) koncert megszervezésekor?
Johnnal mindketten elektronikus zenét készítünk, amelynek az a célja, hogy felvételen létezzen, és nem az, hogy élőben előadják őket. Számunkra korábban nem volt fontos az, hogy fellépjünk az általunk írt dalokkal. Viszont a magyar közönségben nagy az igény az élőzenére. Ezzel a koncerttel szerettem volna közelíteni a két oldalt, elhozni az elektronikus zenét az olyan embereknek, akik az élőzenét kedvelik elsősorban. És itt van például a kihívás, hogy ezeket hogyan lehet egyáltalán élőben előadni?
Sokan például partiként oldják meg az ilyet, ahol egyszerűen lejátsszák egy hangszórón az elektronikus számokat, miközben a közönség táncol rájuk, vagy egyszerűen csak hallgatják őket. Szerintem ez unalmas módszer, ahol nincs igazán hozzáadott érték a koncerten. Én most azt találtam ki, hogy félig akusztikus formában fogjuk előadni a számokat, így megmarad a számok eredeti jellege is, és kapnak valami pluszt, ami az élő előadás során kerül hozzájuk. Sok munka volt ezzel, át kellett hangszerelni szinte minden számot. Hiszen nem klasszikus módon, hangszerek felvételével készültek a mi zenéink, hanem szintetizátorokat kevertünk, gyakran 60–80 sávból áll össze egy szám. Illetve olyan is volt, hogy például 12 éneksávot vettem fel egy dalban, de nyilván csak egy van belőlem, és nem tudok felkérni még 11 embert, hogy énekeljen velem a színpadon, vagy felkérni egy szimfonikus zenekart, hogy álljanak színpadra a kedvemért, és kísérjenek le. Ezek mind elektronikusan voltak megoldva. Át kellett hangszerelni a dalokat úgy, hogy félig elektronikus, félig akusztikus formában is működjenek, miközben megmarad az eredeti jellegük.
5. Mire számíthatnak azok, akik ellátogatnak a koncertre?
Egy olyan estre, ahol a zene, az irodalom és a festészet segítségével bemutatunk egy általunk elképzelt mesei világot. Egy szerelem története bontakozik ki a közönség szeme láttára: hogyan lehet felépülni egy szerelmi csalódásból, és nyitni az új szerelemre.
6. Az új albumod címe Underwater Tales, azaz Víz alatti mesék. Miért pont ezt a címet választottad? Van egy vezérfonál, ami összefogja az albumon szereplő dalokat?
A címet az album borítóképe illette. A vezérfonál számomra az, hogy szinte mindegyik szám egy-egy mesét, mítoszt ábrázol. Én mindig is egy különleges, szürreális világot képzeltem el, amikor a számokon dolgoztam. Rosarrie-tól, a grafikusomtól egy olyan rajzot kértem, ahol egy lány a víz alatt hintázik. Később állt össze számomra a kép, hogy ez a víz alatt hintázó lány a nimfa, aki a korábban említett dalban is szerepel. Az album számai nem mind ugyanabba a műfajba tartoznak, hiszen hallható itt elektronikus popzene, filmzene, chill elemekkel ötvözve. Ezen az albumon nem a szokásos kawaii műfajú számok szerepelnek, amiket eddig feltettem az internetre.
7. Mondanál pár szót minden számról? Mi inspirálta őket?
Számomra mindegyik dal egy-egy történetet mesél el, mivel filmzenés jellegűek is. Van, amelyiknél világ körüli utazást látok magam előtt, vonaton, van, amelyiknél egy hullócsillag történetét, van, amelyiknél egy tábortűz körüli történetmesélést. Azoknál a számoknál, ahol van ének és dalszöveg, a szerelem jelenik meg központi témaként. A Nymph and the Bird című számon én énekelek, én írtam a dalszöveget, és Nagy Diána (2ana) csellózik rajta. Nagyon örültem, hogy elvállalta a csellózást. Őt Nagykanizsáról ismerem, együtt játszottunk a vonószenekarban (én akkoriban nagybőgőztem). Az albumon szerepel Kemény Gabriella Blue Eyed Bird című száma, amelynek én készítettem az instrumentális részét, ez például egy kísérteties hangulatú dal, ami számomra a párkapcsolati problémákról szól. Az Angel egy William Blake-vers megzenésített verziója, amit körülbelül tíz évvel ezelőtt írtam, de soha nem került az internetre vagy előadásra. Nemrég találtam meg a számot a régi anyagaim között, majd felvettem, és egy klipet is forgattunk hozzá. A Fúj a szél, leng a szélcsengő az egyetlen magyar dal az albumon, ennek a szövegét én írtam. Aki még a megjelenés előtt hallotta, mind azt a visszajelzést adta, hogy az ének olyan benne, mint valamilyen ősi kántálás. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fognak gondolni a külföldi hallgatók erről a számról. Az End of the Rainbow, magyarul A szivárvány vége egy ír hangzásvilágot idéző szám, amelynek Krausz Emma adta a címét. Ebben gitározok, zongorázok és énekelek is egy keveset.
8. Mik a terveid 2020-ra? (A koncert mellett persze 🙂)
Szeretnék sok kreatív dolgot csinálni, tovább folytatni a zeneírást. Nekem tetszett a koncert szervezése is. Ugye egy-egy koncertnél szerintem az előzetesen beletett munka, a felkészülés sokkal fontosabb és hosszabb időt tesz ki, mint maga a fellépés ideje, így számomra a munka már több mint egy hónapja elkezdődött. Szeretném tovább építeni a brandemet, és közösséget építeni körülötte. Többször eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha tovább vinnénk A nimfa és a madár koncert koncepcióját ugyanezzel a csapattal, és további koncerteket szerveznénk, ahol különböző témákat dolgozunk fel hasonló módon, az elektronikus zenét, a költészetet és a vizualitást is bevonva. Ezen kívül persze szeretnék utazni, visszamenni újból Amerikába, kirándulni, olvasni.
9. És akkor itt az önreklám helye :3 Közösen is dolgozunk egy (angol) dalon, amihez te írtad a zenét, én pedig a szöveget. A dal címe Sedna, aki egy inuit óceán istennő (nem a békés fajta.) Amikor megkerestél az ötlettel, azt mondtad egy sötét, félelmetes számot képzelsz el, én meg kevés félelmetesebb dolgot ismerek, mint az óceánszennyezés, illetve a családon belüli erőszak (én meg a könnyed témáim…) Mennyire fontos szerinted, hogy egy műalkotás a szórakoztatás mellett valami többről is szóljon? Vettél már részt ilyen projektekben?
Az összes dalomban van valamilyen mondanivaló, de szerintem ez az első olyan szám, ami egy valóban félelmetes és sokakat érintő, fontos problémát jár körbe. A Sedna című szám arról szól, hogy az istennő miként éli meg az óceánszennyezést. Bár a zenei anyag ábrázolja Sedna szomorúságát és dühét, alapvetően nem teljesen negatív a szám, vannak benne pozitív hangulatú elemek is. A következő példa nem az én dalom, de valamiért a Dumb Ways to Die című dal jutott múltkor az eszembe róla az üzenete miatt. Ezt a számot az ausztrál metró megrendelésére készítették, amelynek az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a metróbeli közbiztonságra, és ez a dal 2012-ben virálissá vált. Egyáltalán nem hasonlít a dallamvilága a Sednára, mindössze a célja miatt vontam párhuzamot a kettő dal között.
Köszönöm a válaszokat!
Az Eszterrel készült előző interjúmat itt olvashatjátok.
A koncert Facebook eseményét itt találjátok, a regisztrációs Google formot pedig itt.
Ezen a linken pedig találtok egy linkgyűjteményt az Underwater Taleshez mindenféle zenehallgatós platformon 🙂