Rengeteg mesét és Csenge könyvet olvastam mostanában, lelkesedésem pedig interjúkba öltem, amit most ti is olvashattok!
Az előző interjút itt olvashatjátok.
Mióta dolgozol a Világszép Alapítványnál és hogyan találtatok egymásra?
2017-ben csatlakoztam hivatalosan az Alapítványhoz. Előtte tartottam már nekik workshopotés meséltem rendezvényükön, így találkoztunk, szakmai kapcsolatokon keresztül. Amikor 2017-ben hazajöttem Amerikából a doktorim után, ők pont mesemondó szakembert kerestek. Wirtz Ágnes, az egyik alapító megkérdezte, lenne-e kedvem csatlakozni. Akkor még viszonylag keveset tudtam róla, mi mindent csinál a Világszép, ráadásul éppen teljes átalakulásban voltak, de hamar kiderült, hogy csodás hely. Azóta is imádom a munkám minden pillanatát.
Széltestvér és Napkelte
A halász felesége és a váltott gyerek című mesében, ami egyébként az egyik nagy kedvencem, a tündérek itt hagyják az emberek világát. Meglepődtem viszont, amikor a Ribizli több meséjében is (A feneketlen kút, A tündértó titka) a magyar tündérek is elköltöztek. Az emberi világból kivonulás ilyen nemzetiségtől független tündér dolog? És az angolszász és magyar tündérek vajon egy helyre emigráltak?
Több helyen találkoztam már olyan legendákkal, amik a tündérek, manók, különböző varázslények távozásáról szólnak. Kifejezetten az ír és a magyar hagyományból olvastam a legtöbb ilyet, de ebből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, mert alapjáraton is ezt a kettőt ismerem a legalaposabban. Arról sokkal kevesebb mese szól, hogy hová költöztek a tündérek, bár előfordul, hogy a jelek a csillagos ég felé mutatnak. Ha a saját írói fantáziámra lenne bízva, úgy gondolnám, hogy sok különböző világ rejtőzik még a miénken túl…
A sütőtöklányban meg Zsuzsi malac távoli (növényi) unokatestvérét vélem felfedezni. Érdekes, hogy ezekben a mesékben nem igazán tudjuk, ki vagy miért varázsolta el a lányokat, de az átkot mindkét esetben az töri meg, hogy a királyfi a kevésbé vonzó külsejük ellenére is megszereti őket. Ismersz ebből a mesefajtából további változatokat is?
Igen, ez egy létező mesetípus, bár ebben a formájában nem túl gyakori. Ismerek egy indiai verziót is, ahol a lány valamiféle guruló gyümölcsben lakik. Egyébként bőrüket levető és átváltozó vőlegények, menyasszonyok elég gyakoriak a népmesékben, a Pirosmalacban inkább a szülővé válás és a szülői gondoskodás volt az, ami megragadott. A sütőtöklányban is az a legérdekesebb rész, amikor az anya babusgatja a sütőtököt, és szeretettel nevelgeti.
A Bhagirata, két anya fiacímű mesében az iskolában van egy „duzzogószoba.” Erről lehet tudni pontosan micsoda? (Nekem is kell egy :D)
Nem tudom pontosan, de sok indiai mesében előfordul. Olyasféle kamra, ahová vissza lehet vonulni, ezzel jelezve, hogy valami baj van, vagy, hogy az ember el akar vonulni a bánatával. Akinek szüksége van az egyedüllétre és a tiszta határokra, annak mindenképpen hasznos ötlet. Én például takarókból szoktam bunkert építeni, amikor elegem van a világból.
A Diirawik és az oroszlán című mesében van egy olyan mondat, hogy „megint mások feltúrták a hangyabolyokat.” Ezt miért csinálják? Megették a hangyákat?
„Feltúrták a hangyabolyokat, és magokat gyűjtöttek.” Onnan nyerték ki a hangyák által elraktározott magokat, amiket aztán el tudtak vetni. Benne hagytam a mesében, mert úgy éreztem, ez egy olyan érdekes, gyakorlatias pillanat, amit a való életből merített a mesemondó.
Törpeszarvas és a déli álom
Bosszantóak, szemtelenek, néha egyenesen gusztustalanok: miért olyan népszerűek a kópé (trickster) figurák?
Egyrészt, mert viccesek. Ki ne szeretne jókat nevetni? Másrészt pedig azért, mert feszegetik a határokat. A jó ízlés és a társadalom határait is. Legalább képzeletben, játékból, az emberek szeretik kipróbálni, mi lenne, ha megszegnék a szabályokat, ha fellázadnának a világ rendje ellen. Nagyon leegyszerűsítve ez a trickster-mesék egyik funkciója: ha a trickster megszívja, hogy megszegte a szabályt, akkor mindenki megnyugodhat, hogy a szabálynak értelme van. Ha viszont megússza, akkor át kell gondolni, kell-e az a szabály, vagy be kell-e rajta zárni valamiféle kiskaput. Izgalmas, hogy a tricksterek nem jók vagy rosszak, hanem ingáznak a kettő között. Ettől lesznek igazából emberiek. Mindenki egy kicsit magára ismer bennük. A gyerekek különösen.
A világ minden tájáról hoztál kópékat: a délkelet-ázsiai Törpeszarvastól, a nyugat-afrikai/amerikai Anansin át a japán kicunéig, csak hogy egy párat említsünk. Mesélnél egy kicsit a munkafolyamatról, mi alapján válogattad össze a meséket?
Szerettem volna, ha minden földrész képviselteti magát legalább egy mese erejéig. Az is fontos volt, hogy legyen külön fejezet a magyar kópéknak. Emellett a nagy kedvencek közül válogattam; olyan karaktereken keresztül akartam bemutatni a kópék világát, akikkel a modern kultúrában is találkozhatunk (pl. rókatündérekkel az animékben, Lokival a Marvel filmekben, vagy Ananszival Neil Gaiman könyveiben). Ez a könyv tulajdonképpen egy személyes „trickster best of” válogatásom, de nyilván millió mese van még, amik bekerülhettek volna. Az utolsó sorig kimaxoltuk az előre tervezett terjedelmet.
A Szent Antal pokolból malaccal tüzet lop mesét hol lehet megtalálni? (Vagy összefoglalnád nekünk egy pár szóban?)
Italo Calvino mesegyűjteményében olvastam, angolul, aztán megkerestem olasz forrásokból is. Arról szól, hogy a világban kialszik a tűz, ezért Szent Antal lemegy a Pokolba, és bekéredzkedik melegedni. Beviszi magával a malacát, aki irtózatos felfordulást csinál a Pokolban, széttúr mindent, feldönt mindent, teljesen kiidegeli az ördögöket. Miközben mindenki a malaccal van elfoglalva, Szent Antalnak sikerül titokban parazsat lopnia az emberek számára. (Egy nagyon hasonló mese szerepel a Hősök és pimaszok című kötetemben is.)
Szerinted, ha csinálnánk egy kópé Battle Royalt (azaz mindenki-mindenki ellen zajló, végsőkig tartó küzdelmet), ki nyerne?
Egyszer csináltunk egyet a Twitteren: minden héten két kópé közül választhattak a szavazók, ki a kedvencük, míg végül csak egy maradt, kieséses alapon. Azt a versenyt Holló nyerte meg, a Tlingit és más amerikai bennszülött hagyományok trickstere. Ez inkább népszerűségi verseny volt. Ha viszont abból a szempontból nézzük, ki győzne le egy mesén belül kicsodát, akkor szerintem a Majomkirály vinné el a pálmát. Ő azért nem került be a könyvbe, mert róla három teljes kötet szól, ami magyarul is megjelent: a Nyugati utazás. Ha csak a könyvben szereplő karaktereket nézzük, és Törpeszarvasra tenném le a voksomat. Bármiből kidumálja magát.
Kötődik a kötet meséihez kedvenc előadás élményed?
Rengeteg. Nemrég Erdélyben jártam a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztiválon (erről blogoltam is), ahol valóságos koncerthangulat uralkodott el a gyerekeken, valahányszor Törpeszarvas színre lépett. Együtt skandálták százan, hogy „Még egy Törpeszarvast! Még egy Törpeszarvast!” Nagyon mókás élmény volt. Mindig imádom a meséknek azt a pillanatát, amikor először csattan fel a nevetés, és a közönség elkezdi megszeretni a kópét. Egyszer régen egy gimnáziumban meséltem Törpeszarvast, és utóbb hallottam vissza, hogy a kamaszok utána nyomtattak maguknak egy Kancsil-posztert.
Köszönöm szépen az interjút 🙂