Zöldülő: Újdonságok

Ezer éve (egészen pontosan január közepe óta) nem jelentkeztem Zöldülő cikkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy feladtam az ilyen irányú törekvéseimet, csak új munkahelyet kezdtem, (ami milliószor jobb, mint az előzőek, szóval halleluja!) és idáig tartott, mire kb. utolértem magam. Mi történt az elmúlt két és fél hónap alatt?

Némi szerencsétlenkedés után sikerült eljuttatni a ruhákat az Emausbe, ami a helyi „Charity shop.” Van még egy rakat ruha, amivel kezdeni kéne valamit, vagy a megfelelő helyre kidobni őket, vagy a szebb mintásokból DIY-kodni… egyelőre azonban kupacban ülnek az asztal alatt 😀

Nyílt nálunk, vagyis hát a nálunk az erős túlzás, de Párizsban, egy csomagolásmentes folyadékokat árusító bolt, amit februárban meg is látogattunk. Más hulladékmentes termékek is megtalálhatóak persze, de a folyadékok a főprofiljuk. Üvegtartókba engedjük a folyadékot, amit nagyon ügyes digitális számláló mér, kicsit úgy, mint a benzinkúton. Az üvegeket aztán vissza lehet hozni újratölteni, vagy ha úgy alakul betétes rendszer van, és visszakapjuk az árát. Nekem nagyon tetszett a hely, szép és rendezett, és a bútorokat is hulladékmentes megoldásokból szerelték fel, például a műanyag munkalapok újrahasznosított joghurtosdobozból vannak. Számomra a zero waste életmód egyik vonzereje amúgy, az egyértelmű előnyök mellett, a kreativitás, és hogy az ember új fényben láthat meg dolgokat.

Vettünk háztartási ecetet, folyékony mosó-illetve mosogatószert. Kapható még rengeteg féle tisztítószer, de ezekből igyekszünk átállni a természetesebb kombinációkra (szódabikarbóna illetve ecet) illetve samponok és tusfürdők, de mi ezekből a szilárd változatokat használjuk. Egyébként Párizs kissé bohémabb negyedében található a bolt, remélem, sok környékbeli felfedezi. Nem messze tőle van egy vegán kávézó, ahova szintén betértünk. Távolról sem vagyunk vegánok, de azért igyekszünk. Nagyon hangulatos kis hely egyébként (bár nyilván drága) és finom kávét és sütit lehet kapni.

Étkezéssel kapcsolatban, amúgy azt tudom elmondani, hogy itthonra sokkal kevesebb húst veszünk, igazából szinte soha, csak halat, hébe-hóba sonkát. Helyette mindenféle alternatív húsokat eszünk, amik ugyanolyan finomak. Ettől függetlenül étteremben vagy vendégségben ugyanúgy eszünk húst, szóval az élet ilyen szempontból nem lett bonyolultabb, de azért érezzük, hogy egy kicsinységgel mi is hozzájárulunk a fenntarthatósághoz. Most hétvégén meglátogattuk férjem szüleit, ott volt az öccse új barátnője is, aki vegetáriánus. Az öccse is próbálkozik már egy ideje, de amíg csak ő volt, a szülei csak félárboccal főztek a kedvére, szóval kénytelen volt húst enni. Most viszont születésnapjára is wokot kapott meg vegetáriánus receptkönyvet, és anyósom bizony csicseriborsó pucolásra adta a fejét, hogy falafelt csináljon a leánykának. Tanulság ebből talán az, hogy példamutatással tényleg jobban fel lehet talán nyitni az emberek szemét. Alapvetően mindenki kíváncsi, és ha látják, hogy ez nem bonyolult / finom / érdekes / menő, akkor ők is követni akarják majd. (Remélhetőleg.)

Ha már ételek, akkor komposzt!

Február felé már igen csak tele lett Kompi, és ki kellett találni, hogy hová ürítsük ki. Egyik opció az egyik tanítványomék kertje volt, de ők két várossal arrébb laknak, szóval a tömegközlekedésen kellett volna végigvonszolnom a tele vödröt, aztán meg még sétafikálni vele hát no thx. Szerencsére kiderült, hogy G egyik kolléganőjének van a kertben komposztálója, és mellesleg a mi városunkban lakik, szóval a szünetben felkerekedtünk, hogy könnyes búcsút intsünk Kompi tartalmának. Hát a búcsú tényleg könnyesre sikerül, nem akarnék részletekbe menni, de februárban az októberi sütőtök „érdekesen” szaglik. Szerencsére Pauline-nak volt valami varázsszere, kis jó illatú pelyhek, amiket marokkal szórtunk a komposztra és így egy idő után el is nyomta a nem annyira kellemes bukét. Kérdeztük mi ez a csodaszer? Kiderült, hogy nyílt egy új kávézó nálunk, ahol a tulajdonos maga pörköli a kávét, és a pörkölésnél lejön a kávé héja (?), ami nagyon könnyű és kellemesen kávéillatú. Ezt a kávézós csak kidobálná a zaccal együtt, ezért Pauline néha elviszi tőle. Kaptunk két zacskóval, de aztán úgy döntöttünk, mi is megnézzük magunknak ezt a kávézót. Miután megittuk a remek (de marha erős) kávénk, kissé esetlenül sikerült elmagyaráznunk, hogy mit szeretnénk, és kaptunk egy adag kávépelyhet. Azóta ezt belevegyítjük a komposztba, ami így ugyan sokkal hamarabb megtelik, viszont az állaga egységesebb, és nem annyira gusztustalan, folyós dzsuva (bocs!). Szóval ha lakásban komposztáltok, jó ötlet néha beledobálni valami szilárdító anyagot. Én például a wcpapír gurigákat is felvagdosom vékony csíkokra, és beledarálom. Ha van jófej kézműves kávézós a közeletekben, érdemes megkérdezni a pörkölés után maradó héjat is, valószínűleg szívesen odaadják, ha elmondod, mire kell.

Egyéb lakás körüli hírek:

A mosódió továbbra is jól szuperál, most néha a folyékony mosószerrel váltogatjuk, aminek nagyon jó füge illata van.

Az új folyékony mosószer jobban habzik, és jobb illata van, mint annak (szintén utántölthetős), amit a közeli boltban vettem.

Csináltam vízből, szódabikarbónából és levendulaolajból szagtalanító / illatosító sprayt, amit szórófejes hajsprayem kiürült flakonjába töltöttem. Remekül szuperál.

Kipróbáltam végre a karácsonyi ajándék Lush szilárdsamponom, és nagyon elégedett vagyok. Jól habzik, és csodás illata van, szóval nincs is kedvem elhasználni a sima samponom… (de muszáj lesz, I guess…)

Ha már Lush vettem náluk az újratölthető rúzsukból, de amilyen gyakran használok rúzst, beletelik majd egy kis időbe, hogy újra kelljen tölteni.

Februárban Írországban jártunk, és utazásközben is igyekeztünk minél zöldebbek lenni. Most először volt az, hogy a hátizsákomba betettem üresen a fémkulacsom, amit aztán az ivókútból újratöltöttem. Így elkerültük nem csak a műanyag üvegeket, de a csillagászati árakat is, amik a reptereken vannak. (Azt hiszem Ferihegyen 1000 forintért szoktam vizet venni…) Magunkkal vittük a saját kávéspoharunkat, a kis gyümölcsös és zöldségvásárlós szatyrokat, illetve egy-két nagyobb bavásárlószatyrot. Igazából ennyi, ezek kis helyen is elférnek, és nem nagy dolgok, de sok kicsi sokra megy.

Dublinban amúgy nagyon sok felhívást láttam környezetvédelmi témákról, például nemzeti konzultációra hívták az íreket a klímaváltozásról. Én ezt nagyon jó dolognak tartottam, a férjem csak rázta a fejét, hogy nem konzultálni kell, hanem cselekedni, amiben persze tökre igaza van, de ő francia és nem tudja, hogy nálunk miről szoktunk konzultálni… szóval.

Illetve a helyi járatokon olyan weboldalt hirdetnek, ami a lakosságnak ad tanácsokat, hogy hogyan csökkentsék a szemetet, illetve mit csináljanak vele.

Dublinban nagyon tetszett, hogy rengeteg közösségileg szervezett projekt van, és nagyon jók! Igazából rögtön oda is költöztem volna… Ezekről az élményekről is írok hamarosan, valószínűleg angolul.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.