Két hónap után újra Zöldülő cikkel érkezem hozzátok. Az az igazság, hogy az elején nagyok és látványosak a változtatások, utána az ember beleszokik a dologba, természetessé válnak, és nincs nagy újdonság.

Kicsit (nagyon) csalódott és szorongós vagyok környezetvédelem témában mostanság, és sokszor nehéz pozitívan gondolkodni, főleg amikor olyan cikkeket olvasok, mint a minap, hogy megvétózták Európa karbonsemlegességre való törekvését, miközben Grönlandon kábé már jetskiznek a kutyaszánok. Kicsit a második harmadéves osztályozóértekezlet jutott az eszembe, amit februárban volt szerencsém végigülni. Itt középiskola első évében választanak szakirányt a diákok, és ha nincs meg a megfelelő átlaguk, bizony nem maradhatnak sima gimnáziumban, hanem áttanácsolják őket szakközépbe. A tanárok kétségbeesetten szónokolnak szülőknek és diákoknak egyaránt, hogy igyekezni kell, különben nem tanulhatják azt, amit akarnak, aztán ott ülünk második félévben, és nézzük a borzalmasnál borzalmasabb jegyeket, a szülők meg az illetékesek nyakára járnak, hogy miért nem mehet a gyerekük a legfelkapottabb szakirányokra? (Mondjuk azért, mert hármasnál alig van jobb jegye, vagy tantárgyak tömkelegéből állna bukásra, ha lenne itt olyan.) Szóval kicsit így érzem magam… Hiába mondják az okosok, hogy baj van, hogy mozdulni kell, hogy nem jó ez így, az emberiség majd hőzöng, amikor MadMaxeset játszunk a pusztában. Igazából nem is lenne ezzel baj, ha nem az lenne a szomorú helyzet, hogy itt, ha a rossz diákok megbuknak, bukik velük az egész osztály is… Én pedig szeretek a saját érdemeim vagy vétkeim alapján megítélődni. Na ennyit a klímaszorongásról, nézzünk kicsit vidámabb dolgokat.

Zöldülő Interjúk

Ha minden jól megy, a nyár folyamán elindítok egy interjúsorozatot intézményekkel, webshopokkal, magánemberekkel, akik a hulladékmentes életmóddal illetve a környezetvédelemmel foglalkoznak. Így más okosságát is hallhatjátok, nem csak az enyémet J Az első kérdéseket már ki is küldtem, remélem hamar választ kapok rájuk.

Foglalkozás óvodásokkal

Idén újra megkértek, hogy ugorjak be a Vincennes-i magyar „oviba” helyettesíteni. Ez egy egyesület, ahol kétnyelvű (francia + valami más) családoknak vannak mindenféle programok, hogy a második nyelvet is fejlesszék. Tavaly állatos mesét mondtam, ami elég jól működött, de idén jobban rá akartam készülni. Idén is állatmesét választottam, amit Csenge remek „Népmesék a klímaváltozásról” című bejegyzésében találtam. A címe Szent Péter és a békák, és arról szól, hogy milyen szörnyű következményei vannak, ha az ember belebabrál a természet (jelen esetben az évszakok) rendjébe. Csodálatos képek vannak benne, mint például a libaméretű békák, és a kedvencem a varangy király, ami akkora, mint egy ház, és akkora a szeme, mint egy sütőtök! Szerintem zseniális.

A felnőttek persze nyilván mást vittek el a meséből, mint a gyerekek. (Akiknek leginkább az maradt meg, hogy bzz bzz szúnyogok, és körém sereglettek, és megbökdöstek. :D) De beszélgettünk kicsit az évszakokról, ki melyiket szereti, és miért, arról, hogy jó lenne-e, ha állandóan nyár lenne (Nem, mert ha mindig ugyanaz van, akkor unalmas.) Tetszik a mesében, hogy nagyon jól bemutatja a nagy meleg következményeit, elszaporodó rovarok, csúszó-mászók, satöbbi.

Utána valami kreatívkodást szerettem volna, még hozzá úgy, hogy új életet adunk amúgy kidobandó dolgoknak. Már egy ideje várakoznak az asztal alatt a kiselejtezett ruhák, amikkel valami hasznosat akarok kezdeni. Volt pár, aminek szép mintája volt, kár lett volna értük. Azt találtam ki, hogy kartonpapírból (boríték, amiben könyvek jöttek) kivágtam különféle halakat meg delfineket, amiket aztán a gyerekek körberajzoltak az anyag darabokon, utána felragasztották lapra. Egyik barátnőmtől, akiről tudom, hogy varr néha napján, kértem pár kallódó gombot, ezek lettek a szemek.

Igazából csak úgy kipattant a fejemből a gondolat, szóval semmi garanciám nem volt, hogy ilyen működni is fog, de szerencsére tök jól sült el.

Tanítás

Tanítással kapcsolatban átnéztem a rengeteg kinyomtatott papírt, feladatlapot, ami be volt gyömöszölve a szekrényünkbe. (Tudni kell, hogy itt a diákoknak nem igazán van tankönyve / munkafüzete, szóval orrba-szájba fénymásolunk… Ne kérdezzétek, hogy miért…. Bár jövőre kitalálták, hogy minden gimis vegyen egy tablettet, mert mostantól digitális tankönyvek lesznek. Nem térek ki a francia iskolák furcsaságaira, mert akkor lemenne a nap, majd talán egyszer erről is írok…)

Felnőtteket is oktatok, tavaly kezdtem, amikor is minden előzetes ismeret nélkül össze kellett raknom nekik egy tantervet, feladatokkal stb. Így egy év távlatából látom, hogy túl töményre sikerült a dolog, 35 órás bevezető tanfolyamba a múlt idő nem fér be, ha fejen állok, úgy ketyegek, akkor sem, szóval azok a feladatlapok rendszerint a nyakamon maradtak.

A lényeg az, hogy úsztam a papírokban. Ezeket ilyen módon válogattam szét: magántanítványokkal felhasználható izgalmasabb feladatok, sulis büntetésnek való uncsi nyelvtanfeladatok, egy üres oldallal rendelkezdő vázlat papírok, illetve sajnos szelektív kukára ítélt használhatatlan lapokra.

Ha jövőre is felkérnek a felnőttoktatásra, sokkal kevesebb feladatlapot fogok nyomtattatni, és a suliban is igyekszem kevesebbet fénymásolni. A magántanítványaimmal amúgy sokszor használok képeskönyveket, szótanulókártyákat, játékokat, történetmesélő kártyákat, szóval olyan dolgokat, amiket végtelen sokszor újra lehet használni. A nehéz tanulság az, hogy bár én nagyon szeretek improvizálni, és nem szeretem a tervezést, átgondolással és tervezéssel sok pazarlásnak elejét lehet venni.

Tegnap szembe jött Facebook egy csoport, amiben (francia) tanárok tömörülnek, és környezettudatos tanítási tippeket osztanak meg. Ha lesz egy kis időm, átböngészem a posztokat.

Egyebek

Az ehavi községi újság borítóját a hulladékmentességnek szentelték, lesznek erre irányuló rendezvények és workshopok, amiket a polgármesteri hivatal szervez. ( A titoknyitja az, hogy a szomszédabb, burzsibb városka már rég elkezdte a „zero waste család” kampányát, és szerintem megirigyeltük őket… Oh well, ez legyen a legrosszabb dolog, amit városok elirigyelnek egymástól…) Tegnap vettem ki a postaládából egy másik közösségi újságot ( már nem tudom melyik volt, mert van a városi, a megyei meg az ilyen biztosítós / szakszervezeti cuccok, amik Gnek járnak), aminek szintén környezetvédelmi téma volt a borítóján.

Lett tévénk. Ami nem tűnik annyira releváns infónak, (Adás amúgy nincs benne, laptopról nézzük rajta a dolgokat) de a helyzet az, hogy ismerősünk ismerőse kiselejtezte, mert az alján van egy pixelcsík. Az én szemfüles férjem meg lecsapott, és elkérte, szóval lett ingyen egy képernyőnk. Szóval nem ciki használt dolgokat elfogadni, nem kell mindig a tökéletes vagy az új.

Ismerősei körünkben kisbaba született, és ajándékba egy mosható pelenka kupont adtunk J A fiatal apuka nagyon örült neki, és jó kis beszélgetés született belőle a vacsoraasztal körül. Igazából nagy örömmel tölt el, hogy a baráti körünkből (egy pár kivételével) mindenki eléggé odafigyel a környezetei dolgokra, és egyébként a gyerekvállalásról és a szülői szerepekről is nagyon tudatosan gondolkodnak.

Pár napja egyik barátnőm kérdezgetett zero waste dolgokról, és örültem, hogy hasznos tanácsokat tudtam adni. Ő ráadásul kvázi szomszédom, szóval meg tudom osztani vele a bejáratott boltjaim satöbbi.

Elmentem a párizsi „Hulladékmentes házba,” fogkefe fejet venni magunknak meg G nővérének, visszavittem egy kólás üveget, ami visszaváltós volt, szóval kaptam vissza egy eurót. Illetve vittem pár eldobható betétet, amik még keringtek a fürdőszobában, mert gyűjtik őket azoknak, akiknek nincs pénze beszerezni őket. (Bizony, period poverty is a thing.)

Sorban állás közben elolvastam, hogy ha az ember elfelejtett saját vászonszatyrot vinni, akkor vehet helyben is, és annyit fizet, amennyit jónak lát, ezzel támogatva az egyesületet. Ha pedig otthon felhalmozódnak a vászonszatyrok, és nem tudunk velük mit kezdeni, akkor odaadományozhatjuk a boltnak, és új életet találhat feledékeny vásárlóknál. Szerintem ez tök jó ötlet!

A bolt előtt pedig, ha jól láttam, közösségi kert projekt indul. Még nem volt egészen kész, szóval nem tudom biztosan, csak a szép színes cserepeket láttam. Amúgy a bolt a Montmartre-on van, a Sacré Coeur lábánál, amikor ott voltam, szépen sütött a nap, és egy lakás nyitott ablakából harmonika szó hömpölygött ki, szóval az egész olyan volt, mint egy  (kissé klisés)  párizsi képeslap.

Voltunk a csomagolásmentes folyadékos boltban újratölteni az ecetet meg a jó illatú mosószert. Menetközben bementünk ebédelni egy líbiai helyre, ahol papírpohár és tányér volt, és a mindenféle tartók újragondolt konzervek voltak.

 

Nyáron jövök haza egy hónapra, és bár látástól Mikulásig tanfolyamon fogok ülni, azért megpróbálok legalább egy ilyen környezeti témához kapcsolódó rendezvényre elmenni, netalán önkénteskedni.

Szeretném a régi szobámban felhalmozott dolgokat átnézni, rendberakni lomtalanítani. Egy halom könyvet valószínűleg fölnyomok Molyra, de terveim között szerepel egy felolvasóesttel, össznépi evészettel összekötött garázsvásár féleség szervezése is, meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.