Guus Kuijet: Polli 1 Könyvajánló

Guus Kuijet: Polli 1 – Mindörökké együtt

 

Fordította: Wekerle Szabolcs Versek Kemény Zsófi

Kiadó: Pagony

211 oldal

„Az osztályfőnököm szerelmes az anyukámba!”25758

Guus Kuijet (1942) holland gyermek- és ifjúsági író. A Pollin kívül magyarul megjelent még tőle a Minden dolgok könyve, ami 2012-ben elnyerte a nívós Astrid Lindgren-emlékdíjat. Mielőtt írni kezdett volna, Guus Kuijet tanárként dolgozott, a gyermeki lelket tehát első kézből ismeri. Polli, hollandul Polleke, történetéből film, illetve tévésorozat is készült.

A sorozat első kötete, a Mindörökké együtt, a tizenkét éves Polli igencsak izgalmas életét mutatja be. Nem elég, hogy Mimún, a marokkói származású barátja szakít vele, az anyukája összejön az osztályfőnökével, apukája pedig, aki a nagyon találó „Simli” becenévre hallgat, egyre csak bajba keveredik. Simli azt mondja, költő, de még soha egy verset sem írt. Polli ezért úgy dönt, leírja azokat a verseket, amik Simli fejében vannak, de ő nem képes papírra vetni őket. Polli sok időt tölt a nagyszüleinél, akik istenhívők, így némiképp a vallás és a hit témaköre is előkerül. Polli kap egy kis bocit, akivel nagyon jó barátokká válnak.

Nagyon tetszett a regényben a költészet jelenléte. Bár a versek egyszerűek, és a rímek néha kicsit erőltetettnek tűnnek, mégis különlegessé teszik a könyvet. Szerintem fontos, hogy a gyerekek, fiatalok lássák, hogy a költészet nem csak valami régi, poros dolog, amit rég halott emberek művelnek, hanem valami nagyon is élő. A művészet, az írás segíthet átvészelni a nehéz időszakot. Hasonló vénában íródtak Sarah Crossan könyvei is, The Weight of Water és az Apple and Rain. Sajnos, tudomásom szerint magyarra még nem fordították le őket, de a műfaj kedvelőinek érdekes olvasmányok lehetnek.

Bevallom, az elején kicsit unalmasnak és szürkének éreztem a könyvet. Polli kedves lány ugyan, de a versíráson kívül nem találtam benne semmi eredetit. Hiányzott a friss, egyedi hang, amit más gyerek – vagy tinédzserkaraktereknél megszokhattunk. Elég sok felkavaró dolog történik Pollival, ott van ugye a szakítása, anyukája és az osztályfőnök viszonya vagy, amikor végül bevallja magának, hogy apukája drogfüggő. Polli sohasem akad ki. Mondja ugyan, hogy szomorú, de sosem éreztem át igazán a fájdalmát vagy éppen a haragját. És nem azért, mert már nem vagyok tizenkét éves. Polli problémái mind nagyon érdekesek, amikről remek könyvet lehetne írni, de úgy érzem Guus Kuijet nem aknázta ki a történetben rejlő összes lehetőséget. Nem volt be mint olvasót, nem izgultam Polliért.

Értékeltem a könyv törekvését a sokszínűségre, Pollinak vannak arab osztálytársai, említést tesz meleg szülői párokról, vagy mesterséges megtermékenyítéssel született gyerekekről. Polli és Mimún kapcsolata lehetett volna sokkal érdekesebb vagy különlegesebb. Kicsit úgy éreztem, mintha Mimún családi háttere csak díszlet lett volna, de nem kapott jelentősebb szerepet.

A regény második fele szórakoztatóbb volt, mint az első, néha még mosolyogtam is rajta. Az utolsó harminc oldalt nagyon gyorsan elolvastam, és őszintén érdekelt is, mi lesz Polli sorsa. A baj csak az, hogy lehet, hogyha nem lett volna muszáj befejeznem a könyvet, akkor egyszer letettem volna valahova, és el is feledkeztem volna róla. Az a sanda gyanúm, hogy egy tizenkét éves is hasonlóan érezne. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam, kedves történet volt, és a végére a szereplők is egész a szívemhez nőttek.

A könyvet itt lehet megrendelni a kiadótól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.