Írók Egymás Között – Kiadók: hagyományos vs.magán

Kicsit megkésve érkezem az Írók Egymás Közt ehavi témájával: magánkiadás vs. hagyományos kiadás. Gabi bejegyzését itt, Kláriét pedig itt találhatjátok.

Mint mindig, szeretném leszögezni, hogy ez csak a saját véleményem, és minden írónak azt az utat kell követnie, ami neki a legmegfelelőbb.

Amilyen kicsi ország vagyunk, annyira tele vagyunk írókkal és különféle megjelenési lehetőségekkel. Lássuk hát ezeket!

Hagyományos kiadás

Sok kezdő író elkönyveli, hogy Magyarországon ismeretség nélkül könyvet kiadni lehetetlen. Én mégis ismerek olyan írókat, akinek ez sikerült. Tény, hogy nem volt egyszerű, és rengeteg munkát igényelt, de nem teljesen reménytelen a helyzet. Szerintem nagyon fontos, hogy a szárnybontogató író akarjon tanulni, fejlődni és alázatos legyen. Én részt vettem már több féle-fajta tanfolyamon, van amiből többet tanultam, van amiből kevesebbet, de ami nagyon fontos az az, hogy megismertem egy csomó érdekes embert, akiknek hasonló az érdeklődése és az álmai.Az ilyen kapcsolatokból remek barátságok vagy munkakapcsolatok születhetnek, de ha nem is mélyül el ennyire a dolog, kialakul egyfajta szolidaritás a többi íróval. A Piszkos Tizenkettő sorozatomban sok olyan írót interjúvoltam meg, akit személyesen is ismerek, ezért szeretném kicsit segíteni a munkájukat, sokuknak a könyvét is megveszem. Azt hiszem, ez egy hallgatólagos megegyezés, írói bajtársiasság, és remélem, hogy majd egy szép nap, amikor végre én is befejezek valamit és megjelenek, akkor ők is hasonlóan viszonyulnak majd hozzám 🙂

Kicsit elkanyarodtam az eredeti témától, szóval ugorjunk vissza a hagyományos kiadásra. Nem egyszerű és korántsem tökéletes, én mégis mindenképpen így szeretnék megjelenni.

Mik az előnyök?

Tudjuk jól, hogy nem minden kiadó által kiadott könyv tökéletes, (Sőt!) de ha sikerül bekerülnünk, az már egy minőségi szűrő, önmagában is egyfajta elismerés. A tudat, hogy nem csak én és a BFF-m gondoljuk, hogy jól írók, hanem egy külső szemlélő is.

Nem kell fizetnünk semmiért, sőt nekünk fizetnek! A szöveget (reményeink szerint) profik gondozzák: megszerkesztik, korrektúrázzák, betördelik, borítót terveznek. Ha minden jól megy, reklámozzák a könyvet, különböző játékokat és akciókat hirdetnek, és kivisznek minket könyvfesztiválokra stb. Az ismert könyvkiadóknak több ezer követője van a közösségi oldalakon, kapcsolatban állnak könyvesbloggerekkel, és van egy kiépített olvasóközönségük, nem nekünk kell nyílpuskával vadászni az olvasókat.

Azt viszont ne gondoljuk, hogy ha kiadó ad minket ki, akkor nyugodtan hátradőlhetünk a Mojitonkat kortyolgatva, mert majd a szorgos marketing munkatársak mindent megoldanak. Minden kiadó szereti a proaktív írókat, és a saját érdekünk is, hogy kapcsolatban legyünk az olvasókkal.

Mik a hátrányok?

Az író elég aprócska százalékot tart meg a könyv árából. Ezt lefölözik a terjesztők, könyvesboltok, a kiadó, stb. Szóval nagyon kevés ember fog a honorjából a Cote d’azurön nyaralót venni (de még a Balatonnál is bajosan…)

Bizonyos dolgokban elveszítjük az irányítást (pl. borító)

Magánkiadás

Itt szerintem fontos különbséget tenni két fogalom közt, ami azt hiszem, nálunk Magyarországon eléggé összemosódik, és mindkettőt gyakran magánkiadásnak hívjuk.

Szerzői kiadás (self-publishing)

Igazából nyomdai szolgáltatás, a szerző nem annyira vészes összegért kinyomtattatja annyi példányban a könyvét amennyire szüksége van, aztán maga boldogul vele.

Előnyei, hogy az alapszolgáltatás nem kerül sokba, bár ha jó munkát szeretnénk kiadni a kezünk közül, akkor érdemes megfizetni a szakembereket, pl. szerkesztőt vagy borítótervezőt. Az irányítás az írókezében marad, a haszon nagy része az övé.

Ez szerintem akkor jó választás, ha az írónak alapból van egy kiterjedt ügyfél köre vagy olvasói köre. Pl. ha van egy jól menő edzőterme, és mondjuk ír egy könyvet az egészséges életről, nem lesz gondja az árusításra.

Fordítások során dolgoztam ezt a megjelenési módot választó írókkal, többségük nagyon szimpatikus volt, és ami fontosabb, világos és jól átgondolt indokaik voltak arra, hogy miért ezt a megjelenési formát választották. Egyikük például marketing szakember, és nagyon jól tudja, hogyan kell népszerűsíteni magát, és szerette volna kézben tartani a dolgokat. Egy másik író pedig igazából ugródeszkának használja az így kiadott könyvét, keresi a lehetőségeket, fejleszti magát, pályázik, és a következő regényét már egy nagy kiadónál szeretné megjelentetni.

Az angol/amerikai stb. írók közül, akiket ismerek, szintén sokan a self-publishing businessben nyomulnak, legtöbbször e-könyv formátumban. Olvastam jó néhány könyvet tőlük, a többségük tetszett.

Tehát teljesen jó dolog is lehet a magánkiadás, főleg ha jó a szervezőkészségünk és jól tudjuk marketingelni magunkat, tehát igazi authorpreneurök (author= író + entrepreneur = vállalkozó) vagyunk.

Ami szerintem a legfontosabb, hogy azért válasszuk ezt a kiadási formát, mert átgondoltuk a dolgokat, és hajlandóan vagyunk energiát (és pénzt) fektetni a folyamatba.

NE pedig azért, mert:

  1. tegnap írtam egy könyvet, és mostazonnaldeízibenésrögtönmindjárt ki akarom adni. Át se olvasom, másnak meg sem mutatom, hanem rögtön a könyvesboltok polcán, sőt a bestseller listák élén akarom látni. Ez kicsit olyan mintha tizennégy évesen életünk első házibulijában ránk mosolyog egy srác, és eldöntjük, hogy ő életünk szerelme, és rögtön hozzámegyünk feleségül. Bejöhet? Be, de nézzük meg mi történt Rómeóval meg Júliával. (Na meg én is rendszeresen hálát adok az égnek, hogy a tíz gimis plátói szerelmem közül egy sem szeretett vissza. Igen, néha lestalkolom őket Facebookon…)
  2. A történeteim tökéletesen, teljes fegyverzetben pattannak ki a fejemből. Írás terén amúgy is én fújtam a passzátszelet. A kritikát (akkor is ha építőjellegű) nem fogadom meg, sőt egyenesen utálom. Egy alapos átnézés, szerkesztés még senkinek sem ártott.

Az alázat és fejlődni vágyás szerintem alap elvárás az írói pályán. (Kicsit visszatetszőnek találom például, amikor magánkiadott szerző, sőt olyan magánkiadott, aki még keményen fizetett is azért, hogy kiadják, erről a változatról egy kicsit később, kissé lenézően konstatálja, hogy én is „írogatok.” Amikor több (magyar és külföldi) megjelenésem meg versenyhelyezésem van, mint neki.)

Fizetős magánkiadás (Vanity publishing)

Ez az az eset, amikor az író nem kevés pénzt (egyik író, akivel beszélgettem egy millió forintnál magasabb összeget említett) kifizet azért, hogy megjelenhessen. Ha angol cikkeket nézünk, mind igyekszik lebeszélni minket a vanity publishingről, és talán nem is szorul magyarázatra, hogy miért.

A lényeg az, hogy csak ügyesen, okosan! Ha arról álmodunk, hogy kiadjanak minket, nézzünk utána a dolgoknak, gondoljuk át, hogy nekünk mi a legmegfelelőbb, és ami a legfontosabb, maradjunk alázatosak, kérjük ki mások véleményét, és tanuljunk a hibáinkból.

 A múlt havi cikket itt olvashatjátok.

Jövő hónapban pedig a kritikáról és az elutasításról beszélgetünk.

One thought on “Írók Egymás Között – Kiadók: hagyományos vs.magán”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..