Könyvajánlók Kül-külvárosból: Képes regények, regényes képek

Dublin egyik képregényboltjában járva találkoztam a Lumberjanes képregény sorozattal, ami némiképp „feel good olvasmány” függőséget okozott nálam. Ez a véletlen találkozás indított el egy egészen képregény és/vagy graphic novel olvasós tavaszt, amelynek termését ebben a posztban mutatom be. A Lumberjanes kötetet elég drágának ítéltem meg, főleg, hogy tudtam, valószínűleg nem fogok annyiszor forgatni vagy újraolvasni, mint a Sandmant vagy a Saga-t. Szerencsére felfedeztem, hogy a sorozat első fele elérhető a Kindle Unlimiteden, szóval gondoltam adok a sorozatnak egy esélyt, és egy füst alatt kipróbálom a Kindle Unlimitedet. Nyilván ez is beetetés, és amire megszereted a sorozatot, már fizetőssé válik, de úgy voltam vele, hogy f*ck it, akkor is olvasom tovább.

Lumberjanes

Szerzők: Shannon Watters, Grace Ellis, Brooklyn A. Allen és Noelle Stevenson

Kiadó: Boom! Box

Megjelenés éve: 2014-

Amikor a boltban belelapoztam a képregénybe, rögtön a Gravity Falls című animációs sorozat jutott eszembe, ami a mai napig az egyik kedvencem. A lényeg itt is az, hogy jófej kiskamaszok jönnek-mennek miközben mindenféle természetfeletti veszedelmet gyűrnek le hála a találékonyságúaknak, eszüknek és a barátságnak. A főszereplők egy 5 lányból álló csapat: April, Jo, Mal, Molly és Ripley, akik egy furcsa cserkésztáborban töltik a nyári szünetet.

Mindegyiküknek megvannak a maga erősségei és gyengéi: April például cuki, kislányos és nagyon erős, Ripley igazi vadóc, aki emiatt nem egyszer bajba keveredik, de őszinteségével és tisztaszívűségével ki is keveredik onnan. Nagyon fontos szerepet kap a könyvben a lányok közti barátság és bajtársaisság, ami egy igen fontos téma. Ráadásul, mivel ez egy csak lány tábor, nincs „ki melyik pasiba van belezúgva” dráma. (Ne értsetek félre, élek-halok a tini drámáért, de néha felfrissítő ennek a hiánya.) A lányok tehát nem a fiúkról, (sőt nem a sminkről, divatról stb.) beszélgetnek, hanem teljesen hétköznapi dolgokról, vagy a megannyi kalandról, amin átesnek. Zalka Csenge új könyvében olvastam (az ehhez kapcsolódó interjút itt olvashatjátok) egy érdekes gondolatot a női barátságról, és arról, hogy nem-toxikus, nem-felületes női kapcsolatok mennyire kevéssé vannak jelen a minket körülvevő narratívákban. Nahát ilyen kapcsolatok vannak a Lumberjanesben dögivel. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, a Lumberjanes sztorik nem „csajosak,” inkább kalandosak és viccesek, amik nemtől függetlenül élvezhetőek.

 A történetek jók, de nem zseniálisak, én Goodreadsen szinte végig 4 csillagot adtam nekik. Az nálam azt jelenti, hogy élveztem a könyvet, de nem változtatta meg az életemet, vagy nem vagdosott padlóhoz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy mondjuk egy 12 évessel (aki inkább a célközönség) ez ne történne meg. Van itt versengő isteni testvérpár, sellők közti viszálykodás, görkorizó jetilányok, és hasonló izgalmak.

Érdemes pozitívumként említeni, hogy a szinte kizárólag női cast mellett van egy nagyon bájos és plátói f/f szerelmi szálunk Mal és Molly közt, illetve egy transz lányunk Jo személyében. (Ez például annyira nincs túl hangsúlyozva, hogy én csak egy félmondatból gondoltam erre, és csak a Wikipedia cikk tette egyértelművé. Ja és két apukája van, de ez is no biggy.) Úgy van bemutatva a sokszínűség, hogy nem kerítenek neki nagy feneket, mert természetes, hogy mindenféle emberek vannak. Amikor a szülők látogatóba jönnek, láthatjuk, hogy családból is sokféle van, vannak lányok, akiket egyedül nevelnek a szüleik, Molly anyukája karót nyert, Ripley-nek sok testvére van, stb.

Ha könnyed, kalandos, szívmelengető olvasmányt keresel, bátran tudom ajánlani a Lumberjanest. Ha minden igaz, jövőre film lesz belőle, szóval ha még a tömeg előtt szeretnél elolvasni, nosza rajta!

The Tea Dragon Society

Szerző: Katie O’Neill

Kiadó: Oni Press

Megjelenés éve: 2017

Roppant rövid (76 oldal), de nagyon bájos olvasmány. Igazából nem sok minden történik benne, nagyon zen és szép, mint egy teaceremónia. A teasárkányok übercukik, a végén a leírásokból mindenki megtalálhatja a kedvencét. (Én Team Rooibos vagyok forevaaa).  Az egész történet megtalálod az alkotó weboldalán.

Nuclear Winter Vol 1, 2

Szerzők: Caroline Breault

Kiadó: Boom! Box

Megjelenés éve: 2018

Egy reaktorrobbanás következtében az amúgy is hideg Montrealban beköszöntött a nukleáris tél. Főszereplőnk Flavie motorosfutár, akit még a leghidegebb tél sem rettent el a becsületes munkavégzéstől. Posztapokaliptikus világ, de a szerző nem lihegi túl ezt az aspektust, az élet megy tovább, még ha kicsit bonyolultabb meg hidegebb is, van egy két mutálódott ember, na bum neki! Ez is könnyed bekuckózós olvasmány, talán télen a leghangulatbaillőbb, bár nyáron felfrissülést hozhat a behavazott Montreal látványa.

Alice From Dream to Dream

Szerző: Giulio Macaione

Kiadó: Boom! Box

Megjelenés éve: 2018

Ahogy a Nuclear Wintert is, az Alice-t is a Lumberjanes utolsó oldalain lévő ajánlások közt találtam. Rögtön megtetszettek a gyönyörű illusztrációk, és a történet is érdekesnek tűnt. Alice belecsöppen azoknak az álmaiba, akikkel egy szobában alszik. Ez jelenesetben a kamasz bátyja, akivel költözés után kénytelen egy szobában aludni. Apukája elvesztette az állását, az egész család frusztrált, Alice nem tudja kipihenni magát, mert minden éjszaka a bátyja horrorfilmekbe illő álmaiban találja magát. Mégsem Alice „szuperképessége” van a központban, hanem találkozunk olyan családi problémákkal, amik sokunknak ismerősek lehetnek, van benne iskolai piszkálódás, és a legjobb, hogy az egésznek a központjában egy teljesen plátói fiú-lány barátság áll, ami lássuk be elég ritka főleg kamasz közönségnek szánt műveknél. (Oké, néha voltak pillanatok, amikor azt hittem szerelemmé bomlik a dolog, de ez nem történt meg.) A történet itt is aranyos és szerethető, szintén semmi olyasmi, amit nem láttam volna már, de fiatalabb közönségnek biztos tud újat mutatni. Viszont a grafika olyan gyönyörű, hogy egyszerűen szóhoz sem jutok. Nézzétek a fény és árnyék játékát!

Saga

Szerzők: Brian K. Vaughan, Fiona Staples

Kiadó: Image Comics

Megjelenés éve: 2012

A Saga szoros második helyen áll a szívemben a Sandman után. Az első négy kötetet olvastam pár évvel ezelőtt, akkor is nagyon odavoltam érte, de valamiért nem folytattam. Nem is baj, mert így egyben letolhattam az egészet, és most egy bazi nagy cliffhangertől gyötörve várhatom a folytatást.

A Saga nem egy békés családregény, egyértelműen 18-as karikás tartalom, az erőszak illetve az elég grafikusan ábrázolt szexjelenetek. Hazel egy örök háborúban álló világban születik, a szülei két ellenséges nép katonái voltak, gyakorlatilag a fél univerzum az életükre tör, de szerencséjükre a másik fele segít nekik. Marko és Alana nem hibátlan szülők, de nagyon szeretik Hazelt és egymást, és a legjobb tudásuk szerint teszik a dolguk.

A mienktől nagyon különböző világ az övék, mégis a problémák hasonlóak, kísértések, eltűnő barátok, annak elfogadása, hogy mások vagyunk, mint a többiek. Ráadásul a főszereplő pár tagjai két különböző kultúrából jönnek, szóval teljesen együtt tudok érezni a vegyes család gondolatával. A grafika izgalmas és csodálatosan színes, a történet magával ragadó, és olvastatja magát. A szereplők közel sem tökéletesek, mégis nagyon szerethetőek, könnyen tud hozzájuk kapcsolódni az ember. A folyamatosan dúló háború velejárója, hogy gyakran halnak meg barátok (és ellenségek.) Szerintem az író nagyon jól eltalálta a halálok ritmusát. Ez lehet fura kritérium, de mivel én nagyon szereplő központúan olvasok, számít az, hogy érdekeljen a szereplők sorsa, de ne legyek totális depressziós azért, mert egy mozdulattal kiírtották az összes kedvenc szereplőm. (Unpopular opinion: Bevallom, emiatt koptam ki a Trónok Harca nézői közül.) Viszont nagyon szép és szívbemarkoló lehet egy jó halál, ha jól van adagolva. Egy olyan veszélyes világban, mint a Sagáé egyszerűen hiteltelen lenne, ha mindenki vígan és dalolva túlélné. (Unpopular opinion N2: Ezért nem tetszett az Avengers Endgame 2.)

A Saga nagyon sok fontos és komplikált témát érint anélkül, hogy erőltetettnek vagy szájbarágósnak tűnne. Nyilván sokat foglalkozik a háború és a család gondolatával, de előkerül az irodalom (művészet) szerepe, a hűség, és a (mindenféle, de tényleg mindenféle) másság kérdése.

(Hazel: Bárcsak normális lehetnék.

Petrichor: Kicsi lány, különbözöl mindenkitől, aki valaha élt, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan vagy, mint mindenki, aki élt. Nem tudom, mit tartogat a jövő a tested számára, de azt megígérhetem, hogy soha nem leszel egyedül.)

Szóval, én mindenképpen csak ajánlani tudom. Nekem eléggé bookhangoverem lett utána, szerencsére az írónak elég kiterjedt a munkássága, most az Y, the last mant olvasom. Más a grafikus, ez meg is látszik, kevésbé fényes-színes a világ, de a történethez ez illik jobban. Egy fiú kivételével az összes férfi eltűnt a világról, és az ő kalandjait követjük végig. Ilyen női disztópia a Monstress is (ha jól tudom). Megvettem azt is, el is kezdtem, de bevallom nem ragadott meg. Majd valamikor azért visszatérek rá…

Legyetek jók, olvassatok sokat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..