Úton a hulladékmentes élet felé: Karácsony 2.

Először is csodás-mesés 2019-et mindenkinek! Remélem, jól teltek az ünnepek, élményekkel, szép pillanatokkal (és jó falatokkal) teli napokat tölthetettek a családotokkal és barátaitokkal.

A hulladékmenteles összejövetelekről szóló cikkem tavaly lemaradt, de ennek a bejegyzésnek az elején bepótolom. Bemutatom továbbá az összes jóféle mindenséget, amit a szünet alatt kaptam / szereztem, szóval olyan lesz, ami még nem volt, és “haul” bemutatót tartok. Ígérem, nem fog hosszúra nyúlni, és főleg az eddigi tapasztalataimat fogom megosztani. Emellett szót ejtek arról, mennyire lett zero waste a karácsony, és milyen pozitiv változásokat figyeltem meg a környezetünkön. A végére pedig összegzem, hogy 2018 óta milyen hulladékmentes / (környezet)tudatos változtatásokat vezettünk be, és megosztom a 2019-es terveimet is.

Az első és eddig egyetlen hulladékmentességre törekvő összejövetelünk a (fél év késéssel megtartott) házavató bulink volt. Nem hívtunk sok embert, összesen nyolcan voltunk. Az eseményben külön megemlítettem, hogy hulladékmentességre törekvő háztartás vagyunk, szóval ezt legyenek szívesek figyelembe venni. Mivel nagyon jófej barátaink vannak, ez abszolute nem okozott problémát, de továbbra is úgy vélem, hogy a pontos és kedves kommunikáció alapvető feltétel. Nem fogja mindneki tudni, hogy mi ez, szóval hozzunk példákat. Legyen a mondanivalónk oktató jellegű, de semmiképpen nem kioktató.

  • Javasoljuk, hogy a készen vehető rágcsák helyett süssenek ők maguk, és ezt saját edénykébe hozzák el. Aki nem a konyha ördöge, hozhat nyugodtan (mártógatós) zöldségeket, (felkockázott) gyümölcsöket, esetleg csomagolásmentesen beszerezhető magvakat.
  • Italokból mindig jobb az üveges kiszerelésű, akkor is ha komplikáltabbnak tűnik, mert törékeny. Ha esetleg valaki házikészítésű szörpöt tud beszerezni az meg egyenesen csodálatos.

Mi a szilveszteri buliba, ahova hivatalosak voltunk vittünk ugyan egy nagy zacskó chipset, de ragaszkodtam hozzá, hogy a fő hozzájárulásunk egy nagy adag tökmagos pogácsa legyen. Nem volt megfelelő méretű edényünk, úgyhogy nagyon találékonyan a Shamobagstől vett szendvicszacskókba pakoltuk be őket. Bevált!

Konkrétan megmondtuk, milyen ajándékot szeretnénk. Ez lehet “illuzióromboló” vagy “nem túl romantikus,” de így a vendégeknek sem kellett órákat agyalniuk és mi sem kaptunk olyan dolgot, amit nem akartunk. Kaptuk szép mosogatószivacsot és törölgetőrongyot és a közösen összedobott ajándék egy házi komposztáló volt.

Ezzel el is érkezünk a következő ponthoz: komposztáljunk! Lakásban sokáig csak a “kukacos opció” tűnt elérhetőnek, ami bevallom, engem sem vonzott, de találtunk olyan komposztot, amibe valami aktiváló anyagot kell szórni. A komposztálás amúgy könnyen kialakítható szokás, picit macerás, de egyáltalán nem vészes. Maga a komposzt nem büdös, cserébe viszont a lé, ami a kis csapon kicsorog az igen. Azt hiszem, a mi csapunk nem zár olyan jól, ahogy kéne, így a lé gyakorlatilag folyamatosan csordogál. Elég gyakran ürítjük a csészét, és most kitaláltam, hogy egy kis citromos vizet teszek az aljára, ez nagyon jól semlegesíti a szagokat.

Ne használjunk eldobható evőeszközöket/poharakat stb. Tudom, hogy a mosogatás fárasztó lehet utána, de a szerencsések, akiknek mosogatógépük van egy nyomással elintézhetik, én pedig szakajtónyi hangoskönyvet toltam már végig mosogatás közben.

A házavató bulinkra főételként paprikás krumplit választottam. Nem túl glamour, de legalább villanthattam valami magyar ételt, emellett finom, nagy mennyiségben elkészíthető, és utána a tonnányi krumplihéjat ünnepélyes komposztáló avatás keretében hajigáltuk a vödrünkbe.

Anyu becsomagolt ajándéka

Nem vettünk szénsavas italokat, hanem főztem egy nagy adag teát, amit utána ízesítettem és lehűtöttem. Mindenkinek nagyon ízlett.

Ha van még ötletek vagy ti is csináltatok már hulladékmentes összeröffenést, meséljétek el nyugodtan!

A karácsony

Karácsonyunk témája is részben a hulladékmentesség volt. Anyutól szokás szerint élményt ( közös szabadulószobázást) kaptunk, apától pedig váratlanul páros belépőt a Szépművészeti Múzeumba. (Ami egyébként nagyon szép lett, érdemes megnézni!) A családtagok zero waste kezdőcsomagokat kaptak. Anyának a mosódió keltette fel az érdeklődését, a mosható arclemosó korongokat pedig annyira hasznosnak találta, hogy rendelt belőle még egy adagot. Külön öröm, hogy a himalája sós szappan annyira betalált, hogy utána

Férjem ajándéka tőlem.

megkérdezte, hol vettem, mert a párja érzékeny bőrének nagyon jót tett. (Csak különleges szappant tud használni, minden más irritálja a bőrét.) Szóval ezek jó tapasztalatok.

Külön megemlíteném, hogy idén karácsonykor nem voltak palackozott üdítők, szódagéppel fakasztott szénsavas vizet ittunk. (Bevallom, kicsit hiányoztak a cukros lónyálak, de jobb volt nélkülük.)

Jó társalgási témát is adott, apával elbeszélgettem arról, hogy régen a nagymamájánál nem komposzt volt, hanem trágyadomb, ahol a csirkék békésen elkapirgáltak, meg felfedeztem, hogy apának a kertben két komposztálója is van. Nagyon derék!

A legtöbb ajándékot újrahasznált papírzacskóban adtam oda, anyát viszont egy Owlcrate-s papírdobozba rendeztem, és utána furoshiki kendőbe csomagoltam. Ugyanígy kendőbe csomagoltam a férjem családjának ajándékait is.

Após-anyósnak, illetve sógoromnak-sógornőmnek cserélhető fejű fogkefe, szilárd fogkrém, szilárd dezodor ajándék csomagot vettünk. G. nővére nagyon örült, mert ő már amúgy is gondolkodott valami környezetbarátabb fogkefe alternativán szóval betalált az ajándék.

Úgy néz ki, jó gyerekek voltunk, mert elég sok ajándékot kaptunk, viszont nagy örömömre szolgált, hogy az ajándékok közt bizony volt környezettudatos is, kaptunk fa/parafa karórát, G egy parafa nyakkendőt (nagyon menő!) én pedig fafülbevalót a The Woodstock oldaláról, ahol minden vásárolt termék után ültetnek Haitin egy fát.

Nagyon örültem ennek az ajándéknak, és nagyon büszke voltam a férjem családjára, hogy ilyen figyelmesek.

A csodás barátnőimtől is csupa jó ajándékot kaptam, két féle szilárdsampont, és nagyon jó kókuszos ajakápolót. A samponokat még nem próbáltam, de az ajakbalzsamokról tanusíthatom, hogy jók!

Mit rendeltem, mit próbáltam

Igyekeztem értelemszerű csoportokra bontani az új szerzeményeket. A tisztítószerek közül a mosódiót próbáltam kétszer, eddig jól muzsikál. Kimostuk vele a textilszivacsokat, elég koszosak voltak, de tökéletesen eltűntek a foltok. Ha így folytatják a kis mosódiók, jó barátok leszünk. Ismétlem azért még egyszer, hogy mi nem nagyon végzünk izzasztó és koszos fizikai munkát vagy nincs spenóttal dobálozó gyermekünk, szóval a makacs foltokról nem tudok nyilatkozni.

A kenderből készült mosogatószivacs is jól szerepel, isten igazából nekem jobban bejön, mint a textil társa.

A szépítkező szerek közül egyelőre az ajakradírt és balzsamot próbáltam, ezek nagyon jók (és finomak!) Meg elcsábultam a Lushban egy leárazott aranykörtére, de nem bántam meg, mert iszonyat jó illata van, és mivel kicsi a lakásunk, nekünk kb betölti az egészet. Teljesen áron nem vettem volna meg, de így karácsony után pont jól jött.

Shamobags termékek: A furoshiki csomagolás nekem nagyon bejön, remélem, azok akik ilyen formában kapták az ajándékukat újrahasználják majd a textilt.

Ma egész nap tanítottam, és tavaly nyáron az étkezésem úgy nézett ki, hogy vettem valahol egy szendvicset, hozzá üdítőt meg esetleg kávét. Ma kicsit korábban keltem, hogy főzzek egy kis gyors tortellinit, a shamos wetbagekbe raktam koktélparadicsomot(amit lehet csomagolás nélkül venni a szupermarketben, és mi a kis vászonzsákokkal toljuk) meg almát. A vizet meg kulacsban. Nem mondom, hogy nem figyelt be két adag automatás kávé, de még egy termoszt nem bírtam volna (és nem is akartam) cipelni.

A Borzaszappan himalája sós terméke anyuáéknál jól szerepelt, engem viszont kicsit bosszant, hogy celofán csomagolásban érkezik… Rendeltem egy Napvirág szappant is ajándékba, visszajelzés még nem érkezett, de jó illata volt, és csak egy kis papírgyűrű volt körülötte.

Megvettem továbbá Tóth Andi könyvét a Dobd ki a szemetest! Egy nap alatt kiolvastam, és elég érdekesnek és hasznosnak találtam. Én mondjuk a legtöbb dolgot már betartom belőle, amikkel újdonságot tudott mondani az főleg a saját készítésű takarító- illetve kozmetikai szerek. Ezekkel szeretnék majd kísérletezni, amint kifogynak a készleteink (az még eltart egy darabig, attól tartok). Ezekhez saját, bevált receptek is találhatók a könyv végén, szóval nekem ez volt a kedvenc részem. Ami érdekes lehet még az az, hogy a szerző nagyon precízen beszámol a dolgok áráról, és a várható megtakarításról. Én bohém vagyok, engem a pénz kevéssé érdekel, de úgy érzem ez sok embernek lehet motiváció.

Nagy örömmel tölt el, hogy anyu barátja is lapozgatta a könyvet, és azóta például már külön gyűjti a kávézaccot a növényeknek.

Évösszegzés, további tervek

2018 augusztusában kezdtem el beleásni magam a hulladékmentes életmódba, ez részben a túlfogyasztás napjának, részben a rengeteg környezetvédelemmel foglalkozó cikknek volt “köszönhető.” Elég szorongós és stresszes alkat vagyok, ezek a dolgok pedig nagyon megijesztenek, és csak úgy tudok kezdeni valamit a félelemmel, ha teszek ellenünk. Lehet, hogy az én kis változtatásaim nem elegek, de 1. sok kicsi sokra megy, 2. legalább én jobban érzem magam tőlük.

Milyen változtatásokat vezettünk be eddig a mindennapokba?

  • Nem veszünk már flakonos tusfürdőt vagy sampont, ezek helyett a szappanformátumú megoldást választjuk.
  • Mosható betétekre váltotta.
  • Cserélhető fejű fogkefét és szilárd fogkrémet használunk.
  • Vettem mosható sminklemosó korongokat, bár mivel elég ritkán sminkelek, ez amúgy sem termelt sok szemetet. Ezekkel a fenti pontokkal gyakorlatilag a fürdőszoba kukánk funckióját vesztette.
  • Mostmár sose felejtük otthon a vászonbevásárló szatyrot, ez régen sajna elég gyakran megtörtént.
  • A zöldséget, gyümölcsöt vászonszatyorban szállítjuk.
  • A tésztát, rizst, kuszkuszt, korallencsét, olajos magvakat, és a világ legjobb áfonyás süteményét csomagolás nélkül vesszük.
  • Komposztálunk.
  • Mosódióval mosunk.
  • A mosogatószer csomagolásmentesen újratölthető.
  • Textilzsebkendő és textilszalvéta.
  • Textil illetve kender mosogatószivacs.
  • Fémkulacs, üdítővásárlás helyett.
  • Újrahasználható kávéspohár. (Ha nagy ritkán elviteles kávét iszunk (és ha épp nálunk van.)

Szerintem ez már most elég nagy változás, és őszintén szólva a legtöbb dolog egyáltalán nem is esett nehezemre. Sajnos örök elégedetlen vagyok, szóval keresem a további lehetőségeket.

  • Megleptem magam pár Seedbonbonnal, és megpróbálok saját kis beltéri konyhakeretet nevelni. A pozsgásaim és kaktuszaim 75 % túlélt már egy fél évet velem, amit én jó aránynak ítélek meg. Meglátjuk, mi lesz belőle, majd beszámolok.
  • Tisztítószerek és szépítőszerek lecserélése.
  • Lomtalanítás és a kiszortírozott dolgok helyére nem újak vásárlása. A helyzet az, hogy annyi polóm, kapucnis pulcsim és jóganadrágom (Yep, #fashonista) van, hogy a múlt héten leszakadt két fiókom is a súlyuk alatt. A katasztrófát elhárítottam, és megeszkábáltam a szekrényt, de ez csak rövidtávú megoldás, muszáj leszek szortírozni. A könyvekkel is hasonló a helyzet, bár mostanéban igyekszem hangoskönyveket és ekönyveket venni, azért még így is akad rengeteg könyvet. Ami nem is baj, mert imádom a könyveket, és szeretem a pénzemmel támogatni az írókat (remélem, a karma egy nap ezt visszaforgatja hozzám :D), de rájöttem, hogy szép számmal vannak olyan könyvek, amiket egyszer elolvastam, és tudom, hogy soha többet nem fogom. Feladtam a ragaszkodást és a gyűjtögetést, ezeket most Molyon árulom. Ha nyárközépre marad még sok, szervezek egy garázsvásárt. Ha akkor nem kelnek el, beviszek egy adagot a volt gimimbe. Azért is tartom a továbbadást jónak, mert így olyanok is olvashatnak, akiknek esetleg nem engedhetik meg maguknak a teljesárú könyveket. Én imádom a second hand dolgokat, lehetne nekik nagyobb renoméjuk 🙂

Itt megjegyezném, hogy pl. a Dobd ki a szemetes szerzője azt javasolta, hogy ne is vegyünk könyveket (inkább használjuk a könyvtárat, ami persze szintén nagyon jó alternatíva). Én nem tudnék lemondani a könyvvásárásról és nem is szeretnék. Sőt íróként (ha majd egy szép napon lesz saját, megvehető kötetem) kifejezetten érdekem, hogy az emberek vegyenek könyveket. Szerintem nem kell lemondani azokról a dolgokról, amik boldoggá tesznek minket, mert akkor mi értelme az életnek? Csak csináljuk tudatosan, és ha vannak más területek, ahol jobban oda tudunk figyelni, akkor tegyük azt.

Egy szó mint száz, az idei év nagy projektje számomra a lomtalanítás. Mostanában állandóan szembe jön Marie Kondo neve, aki egy japán származású takarítás / rendrakás szakértő, de komolyan két nap alatt minimum négyszer, szóval bele fogok már nézni, mert már kezdem azt hinni, az univerzum üzeni, hogy foglalkozzak vele 😀

Az utolsó nagy terv pedig az, hogy folytatom a cikkeket, mert soha még ennyi reakciót nem kaptam cikkekre, ami azt mutatja, hogy van érdeklődés is meg szándék is. Úgy érzem, hogy lassan elérem azt a szintet, amit egyénként a saját lakásomban, mikrokörnyezetemben tenni tudok, és azt hiszem, az eszmecserével és inspirációval tudom ezt egy következő szintre emelni. Szóval köszönöm, hogy olvastok és reagáltok, ha van bármi téma, amiről még nem írtam, de érdekelne titeket, csak szóljatok!

Legyen a 2019 szebb és tisztább év, mint 2018 volt!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *