Ezzel a versemmel idén elnyertem a Gödöllői Irodalmi Díj verskategóriájának harmadik helyét. Olvassátok szeretettel. 🙂

60D0LL0 – Robot románc

2700: A maghasadt Nap romjai alatt,

ahol a földet csókolja a perzselt ég,

ez a nemesgáztól vöröslő

lepelbe burkolt város : Gödöllő.

Maga a posztapokaliptikus elegancia!

Könnybe lábad tőle

minden mesterséges intelligencia

LED fényű gyöngyszeme.

Itt van például a kastély romja,

ugyan kissé otromba,

semmi neoprém, plexi vagy plasztik,

de a robotcsajoknak

mindig bejön a barokk vagy a neoklasszik,

ha robomantikára vágynak.

Az izgalmak tetőfokukra hágnak.

Túlmelegedek.

Mellettünk elrobog a HÉV, sugárhajtású,

s a hangszórókból jazz – hatású

konzumzene szól.

A robot románcnál nincs is szebb.

A hardver felpörög, a diódám kigyúl,

ó, ahogy pislogsz rám, te kis kacér,

megkergül az áramköröm,

a rozsdamentes acél arcomról leolvad.

Szeretlek. Mondd, te szeretsz-e?

Hallgatsz. A kérdés megzavart talán.

Nincs válasz. A rendszered leállt.

A képernyőd szürke, rajta hibaüzenetek sora.

Végleg lefagytál.

A szerelemtől beállt a kék halál.