Krausz Emma interjú: Osztálykép

Osztálykép interjú

Krausz Emma könyve, az Osztálykép, a 2017-es [bekezdés]-díj nyertese. Magyar környezetben játszódó, komoly témákat (gyász, önkeresés, iskolai szekálás) feldolgozó, szimpatikus debütálás. Emma nemrégiben csatlakozott az Írók Egymás Között blogolásunkhoz, első cikkét itt olvashatjátok.

1. Milyen érzés volt, amikor megtudtad, hogy megjelenik a könyved? Kinek mondtad el először? Ünnepeltél valahogy?

Épp a BKV-n ültem, amikor olvastam a hírt, hogy kiadásra ajánlják az Osztályképet. Hosszasan mosolyogtam az utasokra, aztán felhívtam édesanyám, és sorra elmeséltem a hírt a családtagjaimnak, ismerőseimnek, nyertem. Ez maga volt az ünneplés.

2. Gyerekkorodban melyik könyv volt rád legnagyobb hatással? Milyen írók inspiráltak?

Mindig is szerettem olvasni, kicsi korom óta rajongok a mitológiákért és a mesékért. Ezért szippantott be annyira a Harry Potter-univerzum, gyerekként lenyűgözőnek találtam a varázsvilág összetettségét, felnőttként az ismert mitológiákra épülő tudatos név- és varázslényválasztásokat. A Harry Potter mellett a Kertész Erzsébet-, Celia Rees- és Mary Hooper-könyvekért rajongtam.
Aztán egyetemen sok-sok társasággal találkoztam, nekik köszönhetően rengeteg Alessandro Baricco- és Murakami-regényt olvastam. A munkáik rengeteg mindenben inspiráltak, főleg az írástechnikájuk tetszett, ahogy elmesélik a történetet.
Jelenleg a lélektani, társadalmi témák fognak meg. Régóta szemezek a Jodi Picoult-regényekkel.

3. Emlékszel az első történetre, amit írtál? Mikor kezdett el az írás komolyabban foglalkoztatni?

Volt néhány, CD-kre kimásolt, fióknak írt regényvázlatom, de az írással komolyabban a gimnázium végén kezdtem el foglalkozni. Ez összefügg a Harry Potterrel. Szerettem a mágia eredetén tanakodni, vagy rajongó történetekben megfogalmazni a szereplők tovább gondolt sorsát.
Később belevágtam a saját, önálló világú novellák, kisregények és regények írásába. Sok év telt el azóta, és minden perce hozzáadott az Osztálykép megjelenéséhez.

4. Milyen gyakran írsz? Van kifejezetten írós napirended (pl. reggel írsz munka előtt, vagy az ebédszünetben stb.) Van meghatározott napi írásmennyiséged, pl. szószám vagy oldal?

Amilyen gyakran csak tehetem. A munkám elég hektikus, ezért szükségem van a napirendre, mégis a legtöbb időt a BKV-n ülve, napközben írok. (Jelenleg is.) Bármikor, ha eszembe jut valami, ötlet, jelenet vagy szereplő, megnyitom a Jegyzetet, így mégis teremtek magamnak én-időt, foglalkozom a történetekkel és a bloggal. Ezt folyamatosan gyakorlom, hogy rutinná váljon, de kikapcsolódást és feltöltődést is nyújtson. Minden ráfordított időnek és szónak örülök.

5. Megjelenés után új izgalom/szorongásforrás vár az íróra: mit szólnak az olvasók? Szoktad olvasni a könyvedről írt véleményeket? Mit gondolsz a jó/rossz kritikákról? Mi volt a legemlékezetesebb/legmeghatóbb visszajelzés, amit eddig kaptál?

Amikor kiadod a kezedből a regényed, valahol a szíved egy részét is az olvasókra bízod, ezért vagy kíváncsi, mások mit szólnak, vajon sikerült-e jól megírni, amit elterveztél. Minden vélemény ad, és még ha először rosszulesik, amit írnak, mindig hagyok időt, hogy végiggondoljam, mit hasznosíthatok belőlük. Vezetek egy füzetet, feljegyzem az összes javaslatot.
Ez egy hosszú folyamat, és még az elején vagyok, de törekszem a nyitottságra. A vélemények mellett az is óriási öröm, amikor valaki megkeres, üzenetet ír, mit jelentett neki az Osztálykép.

6. Mit gondolsz a befejezésekről? Milyen jellegű befejezéseket szeretsz írni?

Két dolog: befejezni egy regényt csodálatos, egyedülálló, elvégre vér és verejték benne van, és ettől igazán értékes, na meg a másik, hogy tudod, a munka csak a szerkesztéssel jön el igazán.
A befejezés változó, a regény válogatja. Ahogy a boldog, úgy a szomorú vég is közel áll hozzám.

7. Szoktál zenét hallgatni írás közben? Ha egyetlen számot kéne választani az Osztályképhez, mit választanál? (Na jó, mondhatsz többet is 🙂 )

Minden történetemhez van egy zenelista, az Osztályképhez is gyűjtöttem. Ha egy számot kellene választanom, az a Marina and the Diamonds Teen Idle. Marina saját tinédzserkori  élményeit és érzéseit közvetíti vele, imádom, tökéletesen illik az Osztályképhez. A linkre kattintva érhetitek el a teljes listát.

8. Ki volt a kedvenc szereplőd? Kit volt a legnehezebb írni?

Az az igazság, hogy mindegyik szereplő közel került hozzám valamiért. Legkönnyebben Leventét és Idát írtam, Dávid karaktere sokáig a homályban tartott, végül őt is megszerettem, amikor felfedte az igazi arcát.

9. Vannak olyan kevéssé tárgyalt témák a zsáneredben, amikre szeretnéd felhívni a figyelmet?

Az iskolai bullying egyik kiemelt témája az Osztályképnek. Ez az a jelenség, amire nincsenek megfelelő szavak a magyar nyelvben, sok mindent jelenthet, iskolai szekálást, bántalmazást. Ez a probléma sokszor láthatatlanul van jelen az osztálytermekben, gondolok itt elsősorban a verbális agresszióra. Fontosnak tartom, hogy ezekről is beszéljünk, még ha nehezen ismerhetők fel a hatalmi játszmák, ki lehet belőle lépni. Bővebben az Bullying – Amire nincsenek szavak cikkemben olvashattok az iskolai bántalmazásról.

10. Min dolgozol mostanság?

Dolgozok egy kéziraton, szerkesztem, illetve folyamatosan gyűjtöm az ötleteket egy újabb regényhez.

Köszönöm szépen a válaszokat, további sok ihletet, jó alkotást!

Köszönöm az interjút!


További elérhetőségek:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.