Piszkos Tizenkettő Interjú sorozat: Demi Kirschner

A Piszkos Tizenkettőről:

Az ősz folyamán készítettem pár szerzői interjút amerikai szerzőkkel, velem is készült pár. Innen jött az ötlet, hogy a következő tizenkét hónap során elbeszélgetek tizenkét magyar szerzővel írásról, a megjelenő műveikről vagy csak úgy az élet dolgairól. Az interjúk minden hónap 12-én jelennek meg.

A februári interjúalanyról:

Februárban Demi Kirschnerrel beszélgetek, akinek második könyve, a Szörnyek és Ketrecek tavaly év végén került a boltokba. Demivel először teljesen váratlanul, egy közös ismerősöm keresztül találkoztam, de már akkor is nagyon szimpatikusnak találtam. Aztán együtt végeztük a Könyvmoly Képző leírás kurzusát, most pedig azzal találtam meg, hogy válaszolna-e néhány kíváncsi kérdésemre.

demi-kirschner

  1. Nem régiben jelent meg az Ellopott élet sorozat második kötete, a Szörnyek és Ketrecek. Más érzés második kötetes írónak lenni, mint első könyvesnek?

Ha onnan nézem, hogy kevésbé izgulok-e, mint elsőkönyvesként, vagy csökkent-e a lámpalázam a könyvbemutatóm színpadán, akkor semmi nem változott. 🙂 Az viszont tény, hogy sokkal jobban látom, hogy mi zajlik egy könyvvel a háttérben, látom, mi miért történik, vagy miért nem, és a háttérfolyamatok egy könyv kiadásának történetében legalább olyan fontosak, mint a kézirat megírása. Róbert Kati (ő szerkesztett az első és a második kötet alkalmával is) többet tudna mondani arról például, hogy fejlődtem-e egy év alatt. Ugye, egy év telt el az első és második kötetem megjelenése között. Amikor végeztünk a szerkesztéssel, persze nem hagytam magam, és kíméletlenül rákérdeztem, mit gondol rólam, mint kezdő íróról, látszik-e fejlődés satöbbi. Ezek azok a kérdések, amik minden kiadásfolyamatban lévő szerzőnél folyton porondra kerülnek, még akkor is, képtelenség leosztályozni egy írót egytől ötig terjedő skálán. Az író munkabírása mérhető, az igyekezete, a képességei ‒ itt most főleg arra gondolok, mennyire könnyű vele dolgozni, hogy tud-e alkalmazkodni, van-e írástechnikailag azon a szinten, ahol magabiztosan meg tudja csinálni a „javításokat”. Ezek azok a pontok, amelyek fontosabb helyre kerültek nálam a második kötet megírása után. Az első után csak örültem, mint bolond a fülének. A másodiknál már tudtam, mivel jár a dolog 🙂

  1. Megváltozott az életed, amióta megjelentél? Felismertek már az utcán vagy van emlékezetes rajongói/olvasói-pillanatod?

Nem változott meg. Nem kell sapkában és hatalmas napszemüvegben közlekednem J De több kellemes élmény ért. Az egyik legcukibb az volt, amikor épp dolgoztam – civilben recepciós vagyok egy nagy népszerűségnek örvendő sárvári hotelben ‒, és az egyik betérő vendég lányáról kiderült, hogy az olvasóm. Rám csodálkozott, amikor felismert, és én is őrá, aztán kért egy aláírást, de nem volt nála a könyvem, így csak egy cetlire tudtam neki rögtönözni, és miután távoztak, akkor fogtam fel, hogy mi történt. Egész nap le sem lehetett vakarni a vigyort az arcomról 😀 A másik hasonló eset, amikor Könyvfesztiválon többed magammal egy matek könyvet dedikáltunk. Nagyon szuper érzés volt. 🙂

  1. Milyen módszerrel írsz? Részletes cselekményvázlatot dolgozol ki, vagy csak neki ülsz, és lesz, ami lesz?

Az első gondolatfoszlányt mindig leírom. Ez nálam a világépítést jelenti. Hamar eljutok ahhoz a bizonyos fordulóponthoz, ahol gondolkozni és vázlatozni kell. Összeszedem a cselekmény fordulópontjait, kitalálom a karakterek hátterét, motivációit. A többi a folyamat része, alakul, hagyom formálódni írás közben.

  1. Hallgatsz zenét írás közben? Ha igen, ez befolyásolja szerinted a szöveget?

Sokszor hallgatok zenét, sokat segít. Nem befolyásolja a szöveget, de lendületet ad. Ha hangulatot keresek, különösen fontos, ezért vannak bejáratott lejátszási listáim. Az is előfordult már, hogy több órás erdei madárcsiripelést hallgattam, vagy viharok ijesztő hangját.

covers_370502

  1. Milyen „civil” munkáid voltak már, és befolyásolták-e ezek a történeteid?

Hogy apukám szavajárását idézzem, már csak akasztott ember nem voltam, de nyugtával dicsérjük a napot. 🙂 (Voltam telefonközpontos, marketinges, bolti eladó, szállodai recepciós, cukrász, fordító, pultos) Egyik sem befolyásolta konkrétan a történeteimet, viszont mivel rengeteg emberrel találkozom a munkám során, figyelőként az emberi kapcsolatok sokat segítetnek, hogy árnyaltabban tudjak ábrázolni karaktereket. Érdekes, ahogy az önkéntelen reakciók mesélnek az emberekről.

  1. Ha egy kitalált világban élhetnél, melyik lenne az?

Középfölde. 🙂 Nagyon jó lenne vágtázni Rohan mezőin, és megpihenni Völgyzugoly könyvtárában. (Nem elhanyagolható tény az sem, hogy masszív tünde rajongó vagyok.)

  1. Van valami furcsa írós szokásod vagy rituáléd?

Soha nem írok fehér háttérrel a wordben. Mindig választok valamilyen ’tapétát’, általában valamilyen sötétet, lehetőleg damaszt mintásat. Tejeskávé nélkül nem ülök le írni, és rendszerint olvasnom kell, hogy összeszedjem a saját gondolataimat. Az ismerős szövegek, a kedvenc könyvek segítenek.

  1. Gyerekként ki volt a kedvenc íród? Szerinted hatással volt a stílusuk a tiédre?

Tolkien mind a mai napig az egyik legnagyobb kedvencem, de csak remélhetem, hogy valaha, egyetlen egyszer azt mondják majd, hogy a stílusa hatással lehetett az enyémre:D Sok írót nagyon tisztelek, és mindegyiküktől igyekszem tanulni.

  1. Ha eltölthetnél egy kellemes vacsorát három (élő vagy holt) íróval, kik lennének azok, és miért?

Tolkien lenne az egyik – szerintem ez az előző válaszból egyértelmű 😀 , Maggie Stiefvater lenne a másik, aki a kortárs írók közül egyik kedvencem (bár ő lehet, hogy vacsora után stílusosan elgázolna az autójával), és a harmadik az Poe lenne, hogy megfejthessem sötét sejtelmessége titkát, amit ő olyan magától értetődően használt.

  1. Volt valamilyen prekoncepciód az íróságról, ami időközben megváltozott? Szerinted az írás áldás vagy átok?

Gyerekként, kamaszként, hogyne! Ahogy elképzeljük az álomjövőt, amikor még mind űrhajósok, oknyomozó-riporterek, szupersztárok vagy cirkuszigazgatók akarunk lenni, úgy volt prekoncepcióm. Amíg semmit sem tudunk az adott tevékenységről, könnyű ilyen koncepciókat gyártani. De hogy az írás átok vagy áldás? A kérdés azért érdekes, mert felnőttként el tudom képzelni, hogy valaki életében átokként szerepelhet, amennyiben az írás a folytonos nyugtalanság fokmérője. Ha valakinek nincs rá módja, ideje, lehetősége, hogy kiteljesedjen írás terén, holott majd szétrobban az agya a közlendőtől, akkor igen: lehet átok. Szerintem bármilyen kifejezőeszköz áldás az alkotót tekintve. Ennek hiánya pedig az ellenkezője.

  1. Mi a legnehezebb és legkönnyebb dolog az írásban?

A legkönnyebb a fantázia szárnyalása. A képzeletünk egy csodálatos hely, rengeteg érintetlen, felfedezésre váró szeglettel. Az ember képzelete kimeríthetetlen forrás. Kaptunk egy ilyen szuper, megismételhetetlen, bonyolult és zseniális képességet, ami alkotásra, építésre ösztönzi az embert. Teremtésre sarkalja, mintha csak utánozná önmaga teremtőjét: ez már önmagában is egy súlyos gondolat. Ezt az adottságot odaadhatjuk a tudománynak, a művészeteknek, a pedagógiai pályának, az építészetnek. Amikor egy fiatal írni kezd, a legtöbbje, amije lehet, ez a képzelet, ami az absztrakciót és a nem létezőt összeköti a megfoghatóval. De nem ez az, ami nehéz. A fantázia megélése bravúros érzés, nagyon felemelő. De szerintem történeteket kitalálni bárki tud. Mindenkinek van legalább egy-két nagyon jó története, ami megérdemelné, hogy nyomtatásba kerüljön. A nehézség, és a komoly feladat ott kezdődik, hogyan megnyitja a doksit, és le kell írnia az első mondatot, majd a következőt.

szörnyike

És a hogyannak létezik még egy kistesója, az pedig a végtelen kitartás. Nehéz rávenni magát az írónak a szisztematikus munkára, megérteni, hogy tényleg keményen kell dolgozni, ha még többször, még színesebb és értékesebb történetet akar átadni a világnak. Szerintem sokan ott buknak el, hogy amint rájönnek, hogy szerzőnek lenni valójában egyenlő a kulimunkával a gép előtt, már nem is akarnak annyira írni. Pedig ez van. Tényleg ez van. A szerzői lét tele van hullámvölgyekkel, elbizonytalanodásokkal, buktatókkal, tapasztalatokkal és csalódásokkal. Érzelmileg erős töltő anyag, de nagyon kimerítő is lehet. És miután kész a kézirat, nyomtatásba került, és ott a könyvespolcokon, elérhető, olvasható: jön a következő mérce. Tudod, hogy mi az! 😀 Ez mind szép és jó, de ugye lesz majd, aki elolvassa? Miért fogják elolvasni pont az enyémet? Hé, írtam egyáltalán olyasmit ebben a könyvben, ami érdekes?

     12. Milyen tanácsot adnál feltörekvő íróknak?

Azt, hogy törekvés nélkül természetesen nincs regény, könyv, kötet. Én nem hiszem, hogy ebben a szakmában az a félelmetes, amikor rájövünk, hogy valamit elrontottunk. Az sokkal félelmetesebb, amikor nincs, aki tanácsot adjon, vagy elhisszük magunkról, hogy már mindent tudunk az írásról. Ez a két dolog nagy ellensége az írónak. Kerülni kell őket. Az elsőt úgy, hogy nem szégyelljük magunkat körülvenni hasznos tanulási lehetőséggel, és őszinte, segítő barátokkal. A második dologhoz egy személyes intelligencia szint szükségeltetik. Csak egy bolond hiszi magáról, hogy amit csinál, az a legjobb, legtökéletesebb. Soha nem merném leírni azt, hogy a kiadott könyvem, vagy az elkészült kéziratom szuperzseniális. Ne már! Magamhoz mérten fejlődhetek, és remélem fogok is, amíg csak tollat fogok a kezembe, de valahányszor belegondolok, mit művelne az általam megírt témával egy Tolkien vagy egy Wells, egy Gaiman, egy Blake, máris tudom, hogy a pillanatnyi döntéseim áldozata vagyok. Elengedtem a kéziratot a hibáival, és most meg fogom írni a következőt, de azok nélkül a hibák nélkül. Persze lesznek más bakik helyette. Azt üzenem a fiatal barátaimnak, hogy küzdjenek keményen a lustaság és az értelmetlen szócséplés ellen írás közben. Becsüljék az apró bekezdéseket is, amik fölött lehet, hogy napokig dolgoztak. Lehet, hogy ott lakozik, abban a kis bekezdésben a nagy titok nyitja. De az is lehet, hogy miután elkészül a kézirat, ki kell a felét törölni. Nem is tudom, melyik híres író mondta, hogy az írásnak három szabálya van, de hogy mik azok, senki sem tudja. Ez persze poén, de remekül átadja a szerzői gondolkodás egyik alapját: csak dolgozz, aztán kiderül, mi a francot csináltál!

Demi blogja

Demi Facebookja

Itt vehetitek meg az Öld meg Jana Robinst!

A decemberi Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

A januári Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

Márciusi vendégem Pusztai Andrea lesz, akinek A zöldszemű kígyó című második kötete tavaly jelent meg. A könyv A Sárkányölő című történelmi regény folytatása, Bizánc életének egyik izgalmas periódusát dolgozza fel.

Andrea blogja

Andrea Facebookja

A Sárkányölőt pedig itt szerezhetitek be.

3 thoughts on “Piszkos Tizenkettő Interjú sorozat: Demi Kirschner”

    1. Thanks for the comment :3 Yeah, I’m the same. Sometimes it really helps me to get in the mindset, it’s almost magical really. But sometimes I spend more time singing and dancing than writing… 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..