Piszkos Tizenkettő Interjú sorozat: Bartos Zsuzsa

A Piszkos Tizenkettőről:

Az ősz folyamán készítettem pár szerzői interjút amerikai szerzőkkel, velem is készült pár. Innen jött az ötlet, hogy a következő tizenkét hónap során elbeszélgetek tizenkét magyar szerzővel írásról, a megjelenő műveikről vagy csak úgy az élet dolgairól. Az interjúk minden hónap 12-én jelennek meg.

A januári interjúalanyról:15935565_10202691658128202_464047534_o

Bár még sosem találkoztam vele személyesen, az interneten keresztül Bartos Zsuzsát egy nagyon szimpatikus és keményen dolgozó szerzőnek ismertem meg, ezért gondoltam januárban őt invitálom meg egy jó kis kérdezgetésre. Zsuzsa első könyve az Alkonyőrzők 2016 decemberében jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásban, egyedülálló módon két sorozatban, és két borítóval.

  1. A IV. Aranymosás egyik nyerteseként novemberben jelent meg debütáló köteted Alkonyőrzők címmel. Milyen érzés volt a kezedben tartani a testet öltött regényt?

Csodaként élem meg, hogy egy fejemből kipattant történet, amiben hiszek, felöltözik és útra kel. A csodákra pedig szeretek rácsodálkozni, így a könyvet mindennap leveszem a polcról, hogy megtapogassam valóságként.

alkonyorzok-borito

  1. Van kedvenc sorod vagy jeleneted a regényből?

Vannak kedvenc sorok, gondolatok, ezeknek legtöbbször háttere is van számomra, és ezért váltak kedvencekké. Jelenetekből főleg az Ardan nézőpontjában írtakat szeretem, mert íráskor ezek szórakoztattak a leginkább.

  1. Mi vonzott a science-fiction műfajához? Milyen zsánert próbálnál ki szívesen, mi az, amibe sosem vágnál bele?

 Amit nem tartok valószínűnek, hogy valaha horrort vagy mesét írjak. Szuperhősös történetet sem tudok elképzelni. A sci-fiben is inkább csak azt szeretem, aminek a középpontjában az emberi természet áll. Ami vonz, hogy úgy teremthetek elképzelt világot, hogy közben megmarad a jövőbeni lehetségesség látszata. Számomra egyszerre játékos és komoly, fantáziadús és hihető.

  1. Teljes állásban foglalkozol írással vagy van „civil” munkahelyed is? Milyen gyakorisággal írsz? Van valamilyen furcsa írós szokásod?

Azok közé tartozom, akik nem bánják, hogy lehetetlen megélni az írásból, nekem kell is a szeszélyes öntörvényűsége és a zugjellege ahhoz a lelkülethez, amivel alkotni tudok. Mivel elég lentről jövök és még kisvárosból is, továbbtanulás helyett huszonkét évesen már rengeteg munkahelyem volt, sok mindenbe belekóstoltam a napi betevőért. Akár a szürkületet lestem mezei napszámosként, akár a hajnalt nyomdai munkásként, folyton regényszereplők beszélgettek a fejemben, amiket nem is tudtam időhiány miatt kiírni magamból, ennek ellenére mégsem álmodoztam arról, hogy az írás akár egy foglalkozás is lehetne. Az írás egy szentély volt. Most is úgy gondolom, ha hobbi marad, amit nem a pénz motivál és nem a piac diktál, akkor megőrizhetem benne a szenvedélyt és az alkotói szabadságot.

Az, hogy milyen gyakran írok, változó. Sosem szoktam számolni a karaktereket, de adok magamnak határidőket, amiket néha sikerül teljesíteni, néha nem. Igazából csak az első változat megírása a problémás, ilyenkor eltelhetnek akár hónapokig is úgy, hogy nem írok semmit, mert ki kell tisztulnia belőlem az előbbi világnak, vagy sokat kell építgetnem magamban a következő alapjait, és sajnos megvan annak a veszélye is, hogy közben szörnyen ellustulok. Egészen addig, amíg bekattan valami és annyira el kezd égetni, hogy leállíthatatlan leszek. Ha nem lenne családom, ilyenkor valószínűleg össze is esnék az íróasztal mellett, mert még enni sem állnék fel. Az első változat elkészülése után az átírási folyamat sokkal több időt vesz fel, viszont ez már egy egészen kiegyensúlyozott és egyenletes munka.

  1. Milyen módszerrel írsz? Részletes cselekményvázlatot dolgozol ki, vagy csak neki ülsz, és lesz, ami lesz?

Még mielőtt bármit is leírnék, részletesen kidolgozom a háttérvilágot, a szereplőket, és írok egy cselekményvázlatot fejezetekre, azokat jelenetekre bontva. Szeretek lineárisan haladni lépésről lépésre, mert így jobban ki tudom bontani a szereplőket az adott jelenet szintjéhez, könnyebben átélem az aktuális érzelmi állapotukat, hiszen már volt előzményünk, és egymásba tudom építeni a részleteket is. Itt jön az, hogy a szereplők menet közben gyakran más döntéseket hoznak, mint amiket én eredetileg elterveztem. Mivel ezzel minden dől, újabb és újabb vázlatokat készítek, amiktől persze majd megint elhajlok. Amikor a végén összehasonlítom az eredeti vázlatot az eredménnyel, kevés a közös, egyszóval a szereplők megírták a saját történetüket.

covers_416387

  1. Hallgatsz zenét írás közben? Ha igen, ez befolyásolja szerinted a szöveget?

A zene amolyan varázskapuként szolgál, ami segít átlépni a valóságból a fiktív világba, és általában igyekszem a megírandó jelenet hangulatához találó számokat hallgatni. Ha már nagyon benne vagyok a jelenetben, akkor vagy nagyon halkan kell szólnia, és ugyanannak a dalnak, vagy kikapcsolom.

Szerintem a zene nem befolyásolja a szöveget, legfeljebb csak a jelenet hangulatát. Amúgy elképesztően inspiráló eszköz számomra, a legerősebb. Néha akár egy üzletben vagy taxiban meghallott számtól is képek kezdenek pörögni a szemem előtt, szereplők érzései kelnek életre, amikkel kezdeni kell valamit. Mintha csak előbb lenne a zenei aláfestés, és ahhoz kellene egy filmet rendezni.

  1. Van valamilyen jelenet típus, amit nehezedre esik megírni? Hogy birkózol meg vele?

A leírásoknál vagy a lassúbb tempójú jelenetek kapcsán türelmetlenség jellemez, ezeken gyakran átrohanok, és később visszamegyek feltölteni, kidolgozni őket. Érnek meglepetések is, az Alkonyőrzők írása közben például meglepődve tapasztaltam, hogy a szerelmi motivációk és jelenetek nehezen mennek, míg a kegyetlenebb jeleneteket szeretném részletezni.

  1. Ha egy kitalált világban élhetnél, melyik lenne az?

A szekrényből inkább szeretnék majd visszajönni esténként, és itt hasznosítani azt, amiket a sorra vett fiktív világokba megtapasztalok, de ha mégis végleg költözni kellene, akkor Twin Peakst választanám, már tizenévesen is oda vágyakoztam minden nap. Igen, tudom, beteg egy hely. De van ott kávé! Még cseresznyés pitét is adnak mellé.

  1. Ha csak egyetlen könyvet olvashatnál életed végéig, mi lenne az?

Sorozatokat sem szeretek olvasni. Rémesen egyhangúak lennének a hátralévő napjaim, ha mindig ugyanazt olvashatnám. Valószínűleg idővel variálnék a könyvben, előbb a történetet, majd a lapokat is, végül soraira szedném.

  1. Volt valamilyen prekoncepciód az íróságról, ami időközben megváltozott? Szerinted az írás áldás vagy átok?

Én áldásként élem meg, még akkor is, ha a vele járó szórakozottság az utcán életveszélyes, a kapcsolatokba pedig nemtörődömséget vivő barátgyilkos.

Prekoncepciói mindig vannak az embernek, aztán megtesz egy útszakaszt, és máris más a kilátás a tájra onnan. A lényeg sosem változik, ami maga az írás. A legfontosabb kérdés az, hogy amit leteszel az asztalra, mennyire van összhangban veled, a többi csinnadratta körülötte pedig valójában nem is annyira fontos, mint ahogyan hisszük. Ennek megértése történt időközben.

  1. Mi a legnehezebb és legkönnyebb dolog az írásban?

A legkönnyebb a szereplők párbeszédét lejegyezni, mert ilyenkor úgy érzem, mintha csak eszköz lennék. Szinte szárnyaim vannak egy ilyen írós napon, rengeteg energiát ad.

A legnehezebb elkerülni, hogy az egyszerűségre és a kifinomultságra való törekvés ne csússzon infohiányba. Utálom szájbarágni az olvasónak, hogy mit gondoljon, mit érezzen, sőt, elvárom, hogy olvasson a sorok között. De sajnos kezdő íróként és kevés eszköztárral még messze vagyok attól, hogy ezt elérjem. Talán majd egy nap…

12. Milyen tanácsot adnál feltörekvő íróknak?

Ugyanazt, amit magamnak is. J Sokat halljuk, hogy aki írni akar, írjon sokat és olvasson sokat, fogadja meg az írástechnikai tanácsokat, de szerintem az is fontos, hogy menjünk élni, és ne féljünk őszintén meríteni a tapasztalatainkból.
Egy másik fontos dolog még ezek mellett, hogy már az elején legyünk tisztába azzal, számunkra melyik a nagyobb prioritás: a szerethetőség vagy a saját belső igazságaink keresése. Annak fizessük meg az árát, és utána bármi jöhet, semmit sem fogunk bánni.

Nagyon szépen köszönöm a részletes és őszinte válaszokat. Reméljük, hamarosan még hallunk felőled és olvasunk tőled.

Bartos Zsuzsa írói blogja

Bartos Zsuzsa írói Facebook oldala

Ha kedvet kaptatok az Alkonyőrzőkhöz, itt tudjátok megrendelni.

A decemberi Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

Februárban Demi Kirschner háza tájára látogatok el.

Demi blogját itt találjátok, legújabb regényét, a Szörnyek és Ketreceket pedig itt vásárolhatjátok meg.

3 thoughts on “Piszkos Tizenkettő Interjú sorozat: Bartos Zsuzsa”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..