Piszkos Tizenkettő Interjú Sorozat: Gaura Ágnes

Piszkos Tizenkettőről:

Az ősz folyamán készítettem pár szerzői interjút amerikai szerzőkkel, velem is készült pár. Innen jött az ötlet, hogy a következő tizenkét hónap során elbeszélgetek tizenkét magyar szerzővel írásról, a megjelenő műveikről vagy csak úgy az élet dolgairól. Az interjúk minden hónap 12-én jelennek meg.

A júliusi interjú alanyról:

Fotó:EF

Gaura Ágnest a nagy közönség a Delta Vision kiadónál megjelent Borbíró Borbála-sorozatáról ismerheti legjobban. Először a debreceni OTDK (Országos Tudományos DiákKör) konferencián említette az egyik előadó. Azt gondoltam magamban, hogy ha ez magyar urban fantasy, amit tudományos diák népek ajánlgatnak, akkor ez nekem való. Így is lett, szerelem lett első olvasásra.

Gaura Ágnes remekül ötvözi a magyar valóságot a magyar hiedelemvilággal, a szerethető karaktereket a humoros és életteli párbeszédekkel. Idén nyáron Ágnes kicsit magára hagyta a Boriverzumot, és a magyar tündérek rejtelmes és kalandos világába kalauzol el minket.

1. Csapjunk is bele rögtön a közepébe. Mesélj nekünk kicsit az új könyvedről! Sajna még nem olvastam, úgyhogy csak csínján a nagy titkokkal 😀 Miben mások a magyar tündérek, mint a magyar vámpírok?

Az új regényem a Túlontúl címet viseli. Ez a szó a történet szerint egy Tündérországból származó könyv címe, de egyúttal utalás Tündérföldre is, melynek részei sokfelé szakadtak egy átok miatt, s most túlontúl messze kerültek egymástól, csakúgy, mint az egykor sokkal szorosabban összetartozó Tündérország és a történelmi Magyarország. Túlontúl az a könyv, ami a főszereplőmet végül Tündérországig vezeti; és remélem, Túlontúl az a könyv is, ami az én olvasóimat is segíti abban, hogy felfedezzék Tündérország mágiáját. (Egy kis posztmodern kacsintás tehát a cím.)

A tündérek leginkább egy dologban hasonlítanak a vámpírjaimra: az igen hosszú, előttük álló élet ajándékát/átkát birtokolják. Ám míg a Borbíró Borbála-sorozat vámpírjai azzal vannak elfoglalva, hogy megoldják a jelenlegi Magyarországba való beilleszkedést (lehetőleg úgy, hogy alakítói legyenek a történelemnek, politikának), addig a tündéreket megbénítja az ország állapota, és elsődlegesen azért küzdenek, már amennyire lehetőségük van rá, hogy visszaállítsák az élhető Tündérország varázslatos állapotát.

2. Élek-halok a posztmodern kacsintásokért, még jó, hogy már csak egy hónapot kell kibírni és olvashatom is a Túlontúlt. Addig is kíváncsi lennék arra, hogy ki a kedvenc vámpírod és miért? Ki a kedvenc tündéred?

Saját karakterre gondolsz vagy úgy a világ kultúrtörténeti közkincséből válogatható vámpírra és tündérre? Minden vámpírkarakter közül a „legkedvencebb” számomra Spike a Buffy, a vámpírok réme tévéfilmsorozatból. Ebből következik, hogy Bőrkabátos Béla, aki Spike made in Hungary, lúzer verziója, nagy kedvencem a saját vámpírjaim közül. Nem véletlen, hogy bár marginális a szerepe a sorozatban, már több külön novellát is írtam róla.

A tündéres kérdésre nem tudnék a regény elspoilerezése nélkül válaszolni, mert a Túlontúlban egy ideig nem mindegyik karakterről lehet tudni, hogy honnan is származik. De a tündérhagyományból ismert, inspiráló tündérek közül mindenképpen meg kell említenem Tündér Ilonát, aki nélkül a Túlontúl nem jöhetett volna létre.

3. Oh, én épp most nézem a Buffyt, és nagyon megszerettem Spike-ot, pedig azt hittem, Angelt senki sem taszíthatja ki a szívemből… Bélát is bírom (egyszer még verset is írtam neki ugyebár,) de a szívem csücske akkor is Fehérholló, a vámpírok rendkívül intelligens és szarkasztikus főnöke. A kérdésem is hozzá kapcsolódik: Ha Fehérholló felajánlaná, hogy vámpírrá tesz, elfogadnád?

Remélem, hogy nemet tudnék mondani haldoklás közben is.

4. Tyű, igazán tiszteletreméltó válasz. Oké, valami kevésbé komor: Hallgatsz zenét írás közben? Ha igen, ez befolyásolja szerinted a szöveget?

Csöndben szeretek írni – ha meg zenét hallgatok, akkor arra szeretek figyelni. A jó zenét nem tudom kikapcsolni magamban, így zenehallgatás közben csak bizonyos típusú munkákat tudok végezni, regényszöveget lehetőleg nem írok így. Viszont sokszor hallgatok zenét mechanikusabb szövegszerkesztés közben például, mert a kisfiam igényli a folyamatos zenei hátteret. Nem hiszem, hogy az épp bömbölő zene alapvetően befolyásolná a szöveget, inkább fordítva: ha írok, közben a pihenőkben szoktam zenét betenni, és olyankor előfordul, hogy olyan zenét választok, ami eszembe jutott az írás miatt.

5. Hm, érdekes, én zenével sokkal jobban írok. Megint kicsit más: Ha egy kitalált világban élhetnél, melyik lenne az?

 Az, amelyikben megkaptam a levelemet Roxfortból.

6. Azt hiszem, ezzel sokunk van így… Maradjunk egy kicsit a könyveknél: Melyik könyv gyakorolta rád a legnagyobb hatást? Van írói példaképed?

Daniel Keyes Virágot Algernonnak című regénye teljesen lenyűgözött kamaszkoromban. Az volt az első olyan általam olvasott mű, ami annyira markánsan eltért a hagyományos történetprezentálástól, hogy teljesen új világot nyitott meg a számomra. Aztán tizenöt évesen, angolul olvastam a Sybilt Flora Rheta Schreibertől, ami szintén nagy hatást tett rám. Mindkét mű rádöbbentett, mennyire fontos az egyéni hang, a karakter, és hogy a narráció önmaga is a történet része.

Írói példaképeim közül három kortárs szerzőt említenék: Neil Gaimant, aki a mitológiaépítésben-újrahasználatban és mesemondásban óriási (tud lenni); Joss Whedon, aki forgatókönyvíró elsősorban, de csakúgy mint Gaimantől, tőle is sokat tanultam a jó szövegről, és arról, hogyan lehet mélységet adni a populáris irodalomnak; és Amy Tan, aki a fordítottját tudja: hogyan lehet olyan „magas irodalomba” sorolt szöveget írni, ami egyúttal népszerű tud lenni, hogyan lehet a saját kultúránk hagyományát modern, mások által is érthető szövegbe foglalni, és hogy mennyire fontos a motívum szintű szövegkohézió egy többféle szövegből álló kötetben.

7. Neil Gaiman nekem is a szívem csücske, Joss Whedont meg megdobálnám pár keményre sült muffinnal, annyiszor megríkatott… Ha már az írásról van szó, milyen műfajokat szeretsz írni? Melyik az, amit sohasem próbálnál ki?

Nagyon szeretem azt írni, amit írok: vagyis magyaros, a magyar néphagyományra, kultúrkincsre építő fantasyt. Élvezem a sorozatépítést – és most már elmondhatom, hogy az önálló kötet írását is. Szeretném kipróbálni magamat más műfajokban is, de amíg nem csináltam, nem tudhatom biztosan, szeretem-e írni. És persze vannak olyan műfajok is, amelyeket kipróbáltam és amelyekben aktívan alkotok, csak épp nem Gaura Ágnesként.

Nem szívesen próbálkoznék viszont olyannal, amit nem tudnék az általam elvárt szinten megvalósítani: érdekel például a történelmi regény, de mivel szerintem ebben a követendő példa Colleen McCullough Róma-sorozata, és tudom, hogy ilyen teljesítményre sosem volnék képes, ezt passzolnám. Nem szívesen írnék olyat sem, amiben nincs számomra izgalmas írói kihívás. A mamipornó nem vonz, de biztos van az az ínség, amikor az ember mély levegőt (és új, lehetőleg férfi álnevet) vesz, és ír egyet.

8. Mikor kezdtél el írni? Ha éppen nem írsz, mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

Gimiben kezdtem írni: bentlakásos iskolába jártam, délután kötelező tanulóidő volt órákon keresztül. Hamar megtanultam, hogy akkor járok a legjobban, ha az öt perc alatt letudott házi után szorgalmasan körmölök egy spirálfüzetbe, mintha nagyon el lennék foglalva a tanulással. A napi megírt penzum volt lefekvés előtt az esti mese a lányoknak, akikkel egy szobában laktam. Ezek lányregények voltak a legrosszabb fajából, szerencsére már nem vagyok zsarolható velük. Aztán egyetemen stílust váltottam, többféle szöveggel kísérleteztem, olyasmikkel, amik senkinek sem kellenek, mert a szépirodalom és a zsánerirodalom határmezsgyéjén ragadtak, tehát mindkét kategóriában problémásak. (Én amúgy szeretem az ilyen problémás határszövegeket, de az olvasók/piac általában nem.) Amikor a gyerekeim születtek, és otthon voltam velük, nem nagyon volt időm írásra, már visszamentem dolgozni, amikor regényírásra adtam a fejem.

Szeretek olvasni és sorozatokat nézni, és azon gondolkodni, mennyire élvezném, ha több időnk és utazásra költhető pénzünk lenne, és bátran indulnánk felfedező utakra a világ különböző tájain. Az én tájékozódási képességemmel és a férjem „jogosítványtalanságával” ez kockázatosabb vállalkozás lenne, mint Teleki Sámuel tetszőleges Afrika-expedíciója. (Így aztán Borit küldöm el kalandozni a világ különböző tájaira. Ő elég bátor hozzá.)

9. Én is a határszövegeket szeretem, és sajna tényleg a (magyar) piac annyira nem. Ha már a nehézségeknél tartunk: Szerinted mi a legnehezebb és legkönnyebb dolog az írásban?

Ez egyszerre legnehezebb és legkönnyebb dolog a koncepció előállítása: nagyon könnyű, hiszen soha nem kell rajta gondolkodni, onnantól létezik csak, hogy bevillan ötletszinten. Ez a könnyű dolog. Aztán az a nehéz, amikor rájössz, hogy ezt tényleg meg is akarod írni, és elkezdesz azon filózni, hogyan lehetne kihozni belőle a maximumot.

Ha a részleteket kérdezed: párbeszédet írok mindig a legkönnyebben, a legnehezebbnek pedig azt tartom, hogy minél többrétegű szöveg kerekedjen ki egy írásból. A Bori-történeteknél az a nehezebb, hogy egy kettős ívben kell gondolkodni, van egy regényív, és van egy sorozatív, ez „level hard” az információadagolás technikájában, főleg mivel azt is szem előtt kell tartani, hogy a kutatási anyagból, a magyar vonatkozású történelmi, mitológiai és folklór anyagokból mikor épp mi mehet a szövegbe ahhoz, hogy mindkét ív jól működjön. A kombinálás tehát sokszor komoly kihívás, de mondjuk épp ennek megoldását élvezem mindig a legjobban.

10. Milyen módszerrel írsz? Részletes cselekményvázlatot dolgozol ki, vagy csak neki ülsz, és lesz, ami lesz?

Mint a fentebb adott válaszomból is kiderül, alapvetően tervező típus vagyok. Mivel a Boriverzum-regényekben nagyon sok az ide-oda kapcsolódás, és nagyon oda kell figyelni az információadagolásra, számomra elengedhetetlen, hogy egy nagyon részletes vázlat birtokában kezdjek neki a szöveggyártásnak. Azt hittem, nem is tudok másképp írni, de a Túlontúl írása közben rá kellett döbbennem, hogy ez esetben teljesen kontraproduktív az a fajta vázlatolás, amiben hittem. Nem tudtam tartani magamat a régi munkamódszeremhez, tehát vázat nélkül írtam meg egy párhuzamosan három helyszínen játszódó, visszaemlékezésekkel is megtűzdelt regényt úgy, hogy az egyes fejezetek – tehát helyszínek – között szövegkoherenciát is próbáltam kiépíteni (visszatérő képekkel vagy kifejezésekkel). Ez a szövegjellemző volt az, ami miatt felhagytam a vázlatolással: amikor már szövegszinten ilyen kapcsolatot teremtesz a kisebb egységek között, akkor a vázlatolás annyi energiát igényel, hogy azzal az erővel készre írhatod a teljes fejezetet. A Bori-sorozatban ez a típusú szövegkohézió-alkotás nem létezik az egy szemszögből narrált, egységes hangú, lineáris cselekményvezetés miatt. Ironikus módon tehát pont a komplexebb szövegépítés vett rá arra, hogy felhagyjak a részletes vázlatolással.

Nagy tanulság volt: korábban azt vallottam, mindenki eldönti, melyik munkamódszer felel meg neki, és úgy ír: egy szerző vagy „építész” (precízen előre tervező) vagy „kertész” (magot elvető típus, aki aztán hagyja, hadd nőjön a növény arra, amerre akar). Most úgy látom, persze vannak írói típusok, de maga a mű típusa is képes meghatározni nemcsak a formát, hanem a munkamódszert is. Viszont szerintem abból semmi jó nem sül ki, ha nincs legalább fejben egy nagyon erős koncepció és tervezet. Pontosan tudni kell, mi felé akar haladni a szöveg, különben sokszoros munka, míg utólag a célnak megfelelő szöveggé módosítgatjuk. Ha egy munka megspórolható, azt megspórolom, mindegy, hogy írásról vagy háztartási tennivalókról van szó.

11. Huh, köszönöm a részletes választ. Így legalább megnyugodtam, hogy az én „kertész” módszeremmel is van remény… Ha együtt vacsorázhatnál három (élő, halott, esetleg élőhalott) íróval, kik lennének azok?

Ha úgy mehetnék vissza az időben, hogy hozzá megkapnám a folyékonyan óegyiptomiul beszélés képességét is, akkor mindenképpen vállalkoznék egy nagyobb időutazásra, és egy szerény uralkodói vacsora keretében elbeszélgetnék Echnatonnal az általa írt Naphimnuszról (és az Amarnába költözés veszélyeiről XD). A maradék kettő… rettentően nehéz döntés, főleg mert nagyon sok olyan szerző van, akinek nagyra becsülöm az írását, de közben azt gondolom, hogy valószínűleg rettenetesen antiszociális lények lehettek-lehetnek, tehát a fene akar velük tényleg vacsorázni. (Meg hát VIII. Henriknek is egész pofás szerzeményeket tulajdonítunk, és imádnék körülnézni a rezidenciáján, de mi van, ha menthetetlenül belém szeret, és el akar venni feleségül?) Faulkner és Hemingway regényei csodásak, de nem feltétlenül vágyom arra, hogy az együtt elköltött vacsora közben elmenjen minden életkedvem. Inkább akkor már az általam egyik legnagyobbra tartott női íróval beszélgetnék, vagyis időutaznék egyet egészen Mary Wollstonecraft Shelleyig – érdekelnének annak az esős nyaralásnak és írói versenyének a részletei, melynek eredményeként megszülettek az angol horrorirodalom első remekművei. És végül szívesen leülnék egy még lélegző kortárs szerzővel is csevegni, méghozzá Joss Whedonnal, mert szakmailag valószínűleg a vele eltöltött vacsiidő volna a legizgalmasabb.

12. És végül milyen tanácsot adnál feltörekvő íróknak?

Olvassák el Dragomán György 13 tanácsát. (http://gyorgydragoman.com/?p=1303) Szerintem ez a legjobb tanács, amit adhatok ebben a témában.

Köszönöm szépen a részletes és elgondolkodtató válaszokat, és kívánok neked legalább még száz írással töltött évet!

Gaura Ágnes írói oldala

Gaura Ágnes Facebook oldala

A Borbíró Borbála sorozat első regényét, A vámpírok múzsáját itt rendelheted meg

A Túlontúlt pedig itt

A decemberi Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

A januári Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

A februári Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A márciusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

Az áprilisi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A májusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A júniusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..