Írók Egymás Között: Zsánerek

Mostanában jó pár cikk jelent meg a zsánerek kérdéséről, így a lányokkal úgy döntöttünk most ezt a témát járjuk körbe. Emma, Gabi és Klári cikkeit a nevükre kattintva olvashatjátok.

Azonban mielőtt írásról beszélnénk, beszélnünk kell az olvasásról, hiszen ahhoz, hogy a képzelet alkotni tudjon, táplálékra van szüksége. Az eddigi életemet, három nagyobb olvasási szakaszra tudnám osztani.

Gyerekként főleg ismeretterjesztő könyveket olvastam, meg néha rájártam anyu Pöttyös/Csíkos és apu Delfines könyveire, de igazából ezek közül elég kevés talált be nálam. (Amelyik viszont igen, azt nagyon szerettem.) Aztán negyedikben jött a Harry Potter, ennek a hatását pedig senkinek nem kell bemutatni. Én ugyan már előtte is szerettem olvasni, de emlékszem a HP valami ősrobbanás-szerű hatást váltott ki az agyamban. (Egyébként az angoltanulásban is marha sokat segített, de ez már egy másik történet.)

Gimiben emelt irodalmasként végigrágtam magam kötelező olvasmányok tömkelegén, sőt még sok ajánlotton is (kivéve a Szigeti Veszedelemet, ki kínoz ilyenekkel tinédzsereket, komolyan???) Amikor én fiatal voltam (úristen, mennyire borzasztó így mondatot kezdeni, körülbelül 100 évesnek érzem magam tőle…) nem volt még ennyire specializálódott gyerek- és főleg YA irodalom, szóval egyfelől kevésbé voltam elkényeztetve, másfelől így kénytelen voltam felnőtteknek szóló, illetve szépirodalmat olvasni. Ekkor ismerkedtem meg például Joanne Harris munkásságával, akinek hatása beszivárgott a saját írásaimra.

Egyetem alatt tonnányi angol és amerikai irodalmat olvastam, de ekkor robbant be a Twilight és társai, amiket lelkes mindenevőként magamévá tettem. Az angol gyermek- és ifjúsági irodalom MA megint egy teljesen új világra nyitotta fel a szemem. Olyan ifjúsági regényekre, amik izgalmasak is, de fontos kérdésekről is van bennük szó. (Szóval nem az a legnagyobb dilemma, hogy a szőke szépfiúval randizok, vagy a fekete hajú badboy-jal) (Ilyen például a The knife of never letting go, a Midwinterblood vagy a Feed.)

 Felnőttként pedig elolvasok mindent, ami az utamba kerül. Általában a könnyedebb, szórakoztatóbb könyvek keverednek a kezem közé, amiket egy fárasztó nap után is meg tud emészteni az agyam, aztán békésebb periódusokban olvasgatom a komolyabb mentális munkát igénylő dolgokat.

Saját írásaimban is főleg azokat a zsánereket művelem, amik olvasmányként megérintettek. Leginkább a nehezen bekategorizálható, kevert dolgokat szeretem, például az urban fantasyt vagy a mágikus realizmust. Timár Krisztina Molyos értékelése, amit a kétnyelvű novelláskötetemről írt, nagyon jól megfogja a lényeget:  fantasyk vagy realisztikus történetek több-kevesebb fantasztikus elemmel: tényleg az a legjobb szó rá, hogy „spekulatív irodalom”

Szerintem van valami izgalmas abban, amikor a saját ismert világunkban megpillanthatjuk a szokatlant, a varázslatost. A legelső regény, amit valaha írtam realista YA, de van benne egy Fantom, és igyekeztem belecsempészni némi hétköznapi mágiát. A befejezendő műveim közt van bogarakról szóló mese, mágikus realista családregény, budapesti urban fantasy, szóval tényleg ezek a műfajok vonzanak.

Gyorsan átfutom a nagyobb zsánereket és a tapasztalataimat velük:

Fantasy: Óriási és nagyon változatos műfaj. A high fantasy-t mára már nem annyira szeretem, bár annak idején a Gyűrűk Ura és a Dragonlance krónikák elég nagy hatást tettek rám. Mint már említettem az urban fantasy közelebb áll a szívemhez, bár abban is elég válogatós vagyok. Nagyon szeretem még a népmeséket, tündérmeséket, legendákat, stb. Itt is áll az a megállapítás, hogy többnyire azokat az alkategóriákat írom, amiket olvasok.

Science-fiction: Gyerekkoromban olvastam apa Galaktikáinak pár novelláját, amikre azóta is emlékszem. A hard sci-fi semmiképp nem az én műfajom, írni sem merném. Kedvenc alkategóriáim a steampunk, cyberpunk (gyakorlatilag majdnem az összes – punk) illetve az alternatív történelem. Van egy magyar cyberpunk novellám / kisregényem, amit jó lenne befejezni, bár bevallom, félek kicsit a sci-fi közösség éles nyelvétől. Alternatív történelemben is próbálgatom magam, meglátjuk, mi sül ki belőle.

Krimi: Ez abszolút nem az én műfajom. Olvastam pár Agatha Christie-t, ami tetszett, de például a svéd krimik, amik mostanság annyira mennek, engem teljesen hidegen hagynak. Franciaországban nagy hagyománya van a krimiknek, kedvesen „polar”-nak becézik (a roman policier-ből jön) és egy külön szekció van neki a könyvtárban. Krimit valószínűleg csak akkor fogok írni, ha ötvözhetem valamelyik másik műfajjal.

Románc/erotika: Ez gyakran „lenézett” műfaj, de az eladások azt bizonyítják, hogy bizony ennek is megvan a maga piaca. Bevallom én is töredelmesen, hogy évente egy-két ilyen regényt én is elolvasok, főleg nyáron. Szerintem elég nehéz jól csinálni, és ugyanolyan kihívás szerethető karaktereket és érdekes világot építeni. Év elején én is elkezdtem írni egy romantikus történetet just for fun, aztán be is raktam a fiókba, de hátha nyáron előkapom.

Horror: Nem annyira az én műfajom, de azért óvatosan kerülgetem. Stephen Kingtől olvastam pár klasszikust, de régimódi leányzóként inkább Poe és Lovecraft műveit ismerem behatóbban. Magamtól soha nem gondoltam volna arra, hogy horror- vagy rémtörténeteket írjak, de a Black Aetheres munkásságom alatt megjött a kísérletezőkedv. Nem mondom, hogy csodálatos horroríró lennék, Tomasics Józsi mindig azt mondja, hogy „túl kedves” vagyok, ami valószínűleg igaz is. Minden esetre érdemes kipróbálni magunkat új zsánerekben, gazdagíthatjuk az eszköztárunkat és mindenből tanulunk valamit.

Mesék, gyerekkönyvek: MA-n elég sokat olvastam, kedvenc kategóriám a Middle Grade (ami olyan 8-12 éveseknek szól) ezek már többnyire kellően bonyolultak, és sokszor nagyon kalandosak. Ezek még a tinidrámát megelőző történetek (ahogy mindig mondom, imádom a tinidrámát, de tanárként elég sokszor testközelből élem, szóval néha jó kicsit elszakadni tőle.) Bevallom, inkább angolul olvastam őket, ha van magyarul olyan történet, amit ajánlani tudtok, nosza rajta! Nekem az volt a benyomásom, hogy túl sok a cuki tündérkés, kisállatkás történet, ezekhez meg nincs kedvem. Persze lehet, az igazán jók eddig elkerültek.

Én azt tudom tanácsolni minden írónak (és olvasónak), hogy szemezgessen minden zsánerből, ismerkedjen velük, igyekezzen nyitott lenni, és ne ítélkezni.

Ti milyen zsánereket írtok, olvastok?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *