Írók Egymás Között: Erős Férfi karakterek

Márciusban az erős női karakterekről beszélgettünk a lányokkal, ebben a hónapban pedig az erős férfikarakterek kerülnek terítékre. Emma, Gabi, Klári véleményét a nevükre kattintva olvashatjátok.

A huszadik század során nagyon sokat változott mind a nőiesség, mind a férfiasság fogalma, és a nemekről folytatott párbeszéd napjainkban is egyre fejlődik, színesedik. Amikor a cikkhez rendeztem az ötleteket, és feltettem magamnak a kérdést, hogy kit tartok erős férfinek, rögtön az olyan apukák jutottak eszembe, akik nem félnek kimutatni a szeretetüket a gyerekeik felé. Mindig meghatódok az olyan videókon, amiken egyedülálló apukák megtanulják befonni a kislányuk haját, vagy a volt bandatag hogyan neveli egyedül a gyermekeit. A gondoskodás és nevelés tipikusan „női” tevékenységek, de szerintem nincs férfiasabb annál, mint egy gyerekeiért mindent megtevő apuka, vagy azok, akik kiállnak a gyengébbekért, és megvédik őket, nem macsóságból, hanem kedvességből. (Lásd a Szelíd Motorosokat)

Először szeretnék bemutatni pár olyan könyvekből vagy tévéből ismert karaktert, akiket én erős férfikarakternek tartok, majd mesélek egy kicsit a saját srácaimról is 🙂

Decemberben kezdtem neki az ACOTAR második kötetének, főleg azért, mert kölcsönben volt nálam, és vissza kellett volna lassan adni, meg mert az első részt is decemberben olvastam anno, és ideális olvasmánynak bizonyult hosszú téli estékre. Bevallom nektek őszintén, hogy romantikus könyvekben én is nagyon szeretem a szexi, dark, mélabús blablabla rosszfiú toposzát. HA JÓL VAN TÁLALVA. Ami sajnos igazán ritka. Motivált-e a sorozat tovább olvasásában, hogy iszonyat vonzónak találtam Rhysandot? Yep. Többet adott a karaktere, mint amit vártam? Yep yep.

Ha nem olvastátok a sorozatot, és nem akarjátok, hogy elspoilerezzek nektek dolgokat, ugorjátok át ezt a bekezdést.

Szóval mi tetszett Rhysandban azon kívül, hogy nagyon démonian dark és dögös? Az, hogy a kemény külső mögött tényleg sérülékeny. A sérülékenységének az oka pedig hihető és megérthető, nem valami odavetett kamu kifogás. Ugyanúgy sebeket hord magában, mint Feyre, ugyanúgy egy toxikus kapcsolat (sőt szexuális abuzus) túlélője, ráadásul még hab a tortán, hogy ezt mind azért szenvedte el, hogy a barátait és a népét védje. A barátok! Igazi emberi kapcsolatai vannak, és a kis belső köre annyira a szívemhez nőtt, hogy valahol ez ihlette a Macchiatos baráti körét, akkor is, ha az egy nagyon más műfajú történet. Ezt az összetartozást, bajtársiasságot akartam átadni. Nem is tudom, mikor váltott ki belőlem könyvszereplő utoljára ekkora fangirl érzéseket… Bevallom, még „High Lady of the Night Court” feliratú pólót is vettem magamnak 😀 Tudom, hogy az ACOTAR nem magas irodalom, és én könnyed NA románc szórakozásnak olvastam, de azt kell mondjam, hogy ebben a kategóriában ritkán találkoztam férfi főszereplővel, aki nem csak egy üres szépfiú, vagy a nőt túlféltő vasmacsó volt.

Rory a Doctor Whoból. Nyilván a sorozatból örök szerelmem David Tennant Doktora, de Rorynak szerintem csodás karakterfejlődést írtak. Amikor megismerjük, Rory az erős jellemű (a tűzről pattant enyhe kifejezés) Amy vőlegénye, ráadásul ápoló, ami ugye „női” szakma. (Angolul a „nurse” több női konnotációval bír, mint a magyar „ápoló” szó, a „nővér” talán közelebb áll hozzá.) A Doktorral való utazásai során azonban megerősödik, és többször is bebizonyítja, hogy bár nem egy harcias jellem, Amyért bármit megtesz, akár kétezer évig is vigyáz rá.

A sorozatok világánál maradva szeretném megemlíteni a Rupaul’s Drag Race versenyzőit is. (Nem tehetek róla, karanténos senyvedésünkben elkezdtük újra nézni, mert kell egy kis szín és nem COVID-hez kapcsolódó dráma). Most biztos néztek rám nagy szemekkel, hogy Fanni, hogy példálózhatsz nőnek öltöző férfiakkal? Amire csak azt tudom, mondani, hogy giiiirrl!

 A drag több, mint „meleg pasik nőnek öltöznek,” de ebbe most nem megyek bele. A Drag Race szereplői öltözködés és sminkelés közben sokszor beszélnek a magánéletükről, múltjukról. Nagyon sokféle probléma előkerül: testkép problémák, alkohol- vagy kábítószerfüggőség, szülők betegsége/ elvesztése, vagy éppen az, hogy a család nem tudta elfogadni a másságukat, ezért egyedül voltak kénytelenek boldogulni. Szinte mind jártak nagyon sötét helyeken, de képesek voltak, ebből valami csodaszépet és szórakoztatót kovácsolni. Mi ez, ha nem erő? (Arról nem is beszélve basszus, hogy én öt perc után sikítok, ha magas sarkúba kell préselni a lábam, ők meg úgy vonulnak benne, mintha a legkényelmesebb Croc papucs lenne. (Amiről fogalmam sincs, hogy kényelmes-e, de annak kell lennie, különben miért hordana bárki ilyen bumfordi lábravalót?))

Most pedig kicsit a saját férfikaraktereimről

Két hosszabb történeten is dolgozom jelenleg. Az elsőről, a Dreamlessről már hallhattatok sokat, de röviden azért újra bemutatom a főbb férfi karaktereket. A főszereplő Alistair, aki egy tizenkilenc éves skót diák, aki mentorát keresve keveredik Londonba. Alistair nem az a harcos alkat, sokat beszél, és még többet eszik, de csupa szív, és szentül hisz az elveiben. A másik jelentősebb férfi szereplő Nail, az álom-díler, akire gyakorlatilag a „jószívű bűnöző” jelző illik leginkább. Nail ízig-vérig lovagias, és a jó okért szeretne élni (vagy meghalni), de egy olyan világba született, ahol ez nem lehetséges.

Commission by Naeviss

Ugorjunk is jelenlegi szívem csücskére, a Macchiatos munkacímen futó lélekmelegítőre. Részben az ACOTAR miatt kezdtem el írni, mert akartam egy saját irigylésre méltó baráti társaságot alkotni, meg mert egy ilyen tipikus „könyvcím generátor” kidobta a Macchiatos, Vampires and Other signs of the end of the world címet, és úgy éreztem, erre kell írnom valamit. Az első regényem, a Rozemund High Fantomja (ami aztán mindenféle néven futott, de még nem találtam meg az igazit, és még mindig nem értem el a befejezett változatát) volt az utolsó ilyen könnyed, napfényes, „slice of life” regényem, de most kicsit visszavágyom a fiatalkorba, ahol tényleg az lehet az ember legnagyobb gondja, hogy a kis szívszerelem viszont szeret-e. (Tudom, hogy sok fiatalnak egyáltalán nem ilyen egyszerű az élete, de én most szeretem volna a napos oldallal foglalkozni egy kicsit.)

A főszereplő fiúmnak először a nevét sem tudtam, csak azt tudtam, hogy nagyon figyelmes és kedves. Ezért az első pár jelenetben Sweet Boy (Kedves fiú) néven futott. Nem ő főszereplőm első választottja, nyilván vad fangirlként Blue először a rejtélyes, (szexi, dark, mélabús blablabla) munkatársába zúg bele,de azt szerettem volna, hogy lassan ráébredjen, a külső vagányság nem minden. Igen is érték lehet az, hogy valaki figyel rád, foglalkozik veled, látja, hogy szomorú vagy, és megpróbál felvidítani.

A férfiasság, ugyanúgy, ahogy a nőiesség is sokféle formában, színben, alakban létezik, és a kedves, gondoskodó fiúk is lehetnek erősek, nem csak az izmos, szépfiúk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.