Írók Egymás Között: Írósuli tíz lépésben

 Az idei évad első Írók Egymás Közöttjében Elisabeth Gilbert után szabadon megírjuk saját 10 lépéses írósulinkat. Elisabeth és a többiek is főleg hozzáállásbeli, kicsit „lelki” tanácsokat adtak, és én is igyekszem majd ilyeneket idebiggyeszteni, de hát, aki egyszer tanár, az örökre az is marad, így tőlem kis gatyába rázásra és hosszabb monológokra is számíthattok. Az elmúlt heteket szövegek fordításával illetve pályázati elbírálásával töltöttem, szóval felbugyogott belőlem pár gondolat. Gabi, Emma és Klári bejegyzéseit a nevükre kattintva érhetitek el. Ha már témánál vagyunk, mindenképp megfontolandóak Neil Gaiman bácsi tanácsai is, mostanában ő tartja bennem a lelket, amikor írással kapcsolatos kételyek gyötörnek.

  1. Írj!

Ezt bizony magamnak is mondom, mert néha bizony olyan jól esne, ha a történet megírná magát, és anélkül gyarapodna a szószám, hogy nekem bármilyen erőfeszítéseket kell tenned.

  1. Olvass!

Az olvasás szórakoztat, edzi a képzeletünk, akár új szavakat is tanulhatunk, arról nem is beszélve, hogy megismerjük, mit írnak mások.

  1. Próbáld megtalálni a ritmusod és kialakítani a rituáléd

Én mostanság vagy korán reggel, de inkább este tíz után szeretek írni. Megnyújtok egy gyertyát, odakészítek egy teát, a férjem ilyenkor általában a tévénél játszik valamit, így egy helyiségben vagyunk, mégis mindenki a saját kis dolgával van elfoglalva. A rendszeresség és a menetrendszerűség reflexeket alakít ki, amitől gyorsabban munka-üzemmódba kerül az agyunk.

  1. Nem szégyen a szótárazás az anyanyelveden sem, sőt!

Elég sok szöveggel találkozom olvasószerkesztőként és fordítóként, és az egyik legnagyobb mumusom az, amikor az író meg akarja villantani, hogy mennyire menő szavakat ismer. Ezzel önmagában nem is lenne gond, én is szeretek kérkedni a szép szavaimmal, DE! ahhoz tudni is kell használni őket. Mutatok példát.

„Olyan ódivatú fizimiskát viselt…” A fizimiska arcot jelent, és tényleg jópofa szó, kár, hogy a szöveg környezetből rájövünk, hogy az író azt hiszi, ez egy ruhadarab.

(Ez nem az a droid szó, amit keresel…)

Ti bizonyára egy kedves, jó kedélyű leánykaként ismertek, de vannak dolgok, amik előhozzák belőlem Ms. Hyde-ot. Nem akartok vele találkozni. Tényleg nem.

Ne értsetek félre, mindenkivel előfordul az ilyen. Nyelvtanulásból is ismerős probléma, néha meg vagyok győződve, hogy egy francia kifejezés azt jelenti, amit gondolok, vígan használom úton-út félen, aztán egy idő után a férjem kedvesen szól, hogy amúgy ez tökre nem azt jelenti. Aztán már helyesen használom. Viszont nem vagyok francia nyelvtanár, sem francia író, nem a francia nyelv a munkám/művészetem alapanyaga. Ha egy nyelvvel dolgozol, bizony kötelességed ismerni azt.

Nyáron elvégeztem egy angoltanári kurzust, ahol, ha szókincs órát tartottunk, az új szavakat, ki kellett másolni, mindhez definíciót írni, és elgondolkodni azon, hogy mi a leghatékonyabb módja az adott szó megtanításának és mik lehetnek a diákok problémái? És ezt a kis gyakorlatot bizony az angol anyanyelvű tanároknak is meg kellett csinálni. Sőt! Diákokkal beszélgetve mindig azt hallottam vissza, hogy reklamáltak, hogy az anyanyelvű tanárok helyesírási hibákat vétenek / nem tudták megmagyarázni a szót, stb. És ez nem azért van, mert ők „buta amerikaiak” mi magyarok meg szuperek vagyunk, hanem mert az ember hajlamos a saját nyelvét biztosra venni. Nem szabad, gyerekek ez olyan hübrisz, amiért a nyelv istenei kénköves ménkűvel perzselik meg a hátsótokat.

Szorosan kapcsolódik ehhez a második:

  1. Legyen inkább egyszerűen jó, mint érthetetlenül bonyolult

Nem véletlenül létezik az a remekbevált mondás, hogy egyszerű, de nagyszerű. Ne értsetek félre, nyugodtan rakjatok össze hatvanszorosan összetett barokk körmondatot, HA tudjátok, mit csináltok. Nem attól lesz valami jó, hogy csili-vili, hanem attól, hogy érthető és igaznak hat.

  1. 1+1 nem mindig kettő

Ha két szinonimával írsz le valamit, attól még nem tudunk meg többet a dologról.

„Hatalmas, óriási hegy”

Plusz pont, ha az egyik jelző kicsit idegen csengésű, de sajna ettől még ugyanazt jelenti. Lásd:

„Hatalmas, kolosszális hegy.”

Inkább találj neki egy másik, érdekesebb tulajdonságot!

  1. Nem kell centiméter pontossággal leírni

Sokszor látok olyan leírásokat, hogy: „Beléptünk a csarnokba, ahol 42 darab 3,75 méter magas szabályos rombusz alakú oszlop állt, mindegyikük közt körülbelül hét lépés távolsággal.”

Mit képzeltél most el ebből?

Azt, hogy van egy csarnok sok oszloppal. A sok szám és adat feleslegesen duzzasztja a szószámot, és én például nem tudok helyből elképzelni egy 3,75 méter magas oszlopot. Nyilván, ha fontos némi gondolkodás és latolgatás után fel tudom idézni a belső szemem előtt, de fontos-e, hogy ezzel töltsek fél percet, amikor nem az oszlopok a lényeg, hanem a mögöttük rejtőző rettenetes szörny?

  1. Találj egy jó bétát!

Én elég későn fedeztem fel a „bétázás” intézményét, de amikor rátaláltam, megváltoztatta az írói életem 🙂 Nagyon sok érdekes embert ismertem meg bétázások kapcsán, és rengeteget tanultam: különböző olvasói elvárásokról/mumusokról, illetve magáról a szövegszerkesztő használatáról, például, hogy párbeszédnél gondolatjelet használunk és nem kötőjelet, és hasonló okosságok. A „munkakapcsolatból” aztán barátságok is szövődtek, például az Írók Egymás Között egy másik oszlopos tagjával, Szaszkó Gabival. Több mint hat éve ismerkedtünk meg egy bétás csoportban, és azóta is egymás írói munkásságának nagy támogatói vagyunk. 🙂

  1. Ne légy túl szigorú magaddal!

Ez kapcsolódik a következő tanácshoz. Nagyon nehéz megtalálni az arany középutat a moderálatlan önimádat, és a sanyargató önutálat közt. Szerintem egy igazi művész legfontosabb ismérve az alázat. Ez annyit jelent, hogy az ember tiszteli a művészetet, az elődeit, és nem gondolja azt, hogy ő tökéletes és tévedhetetlen. De nagyon fontos, hogy örüljünk a sikereinknek, és igenis élvezzük az írás folyamatát és a fáradtságaink gyümölcsét. Hiszen, ha ezeket nem tesszük, hol az öröm az egészben? Ne gyötörd magad, ha az élet közbeszól, és nem tudod megírni a napi szószámodat. És bizony attól lehetsz író, hogy most éppen nem írsz.

  1. Ne add fel!

Ez a tanács talán egyszerűnek tűnik, de én magam is sokszor küszködök vele. Igyekszem a befejezett történet örömére koncentrálni, mert annak mindig örülök, amikor visszaolvasom, amiket írtam, csak hát odáig el kell jutni 🙂

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *