Könyvajánlók Kül-külvárosból: Midnight Tales 1-3

Könyvajánlók Kül-külvárosból: Midnight Tales 1-3

A Midnight Tales (Éjféli mesék) sorozat angol neve ellenére egy teljesen francia sorozat, amit a képregényszerző, Mathieu Bablet neve fémjelez. A kötetek négy kép-novellát, egy-két illusztrált szöveges novellát, és egy maréknyi cikket tartalmaznak, amik a történetekben felbukkanó lényekhez, fogalmakhoz, társadalmi problémákhoz kapcsolódnak.

A kötetet egy remek kis párizsi képregényboltban fedeztem fel, (Comics Corner, mindenképp ugorjatok be, ha Párizsba látogattok, és szeretitek a képregényeket) ahol a tulajdonos ajánlotta. A sorozat szinte kizárólag női karakterekkel dolgozik, és sokszor a nők helyét vizsgálja különböző társadalmakban, de nem kell aggódni, uraim, a Midnight Tales egyáltalán nem „csajos.” Mathieu Bablet neve alatt fut a sorozat, de több alkotó is dolgozik a történeteken, Bablet hol illusztrátor, hol író, hol mindkettő, hol egyik sem.

A kedves képregényboltos egyetlen „negatívumként” vagy inkább „furcsaságként” említette, hogy ahhoz képest, hogy női témákról van szó, elég kevés a női szerző, bár minden kötetben akad azért egy (vagy kettő.) Engem ez nem zavart, de elismerésre méltó, hogy a tulaj ezt kiemelte.

Két hét leforgása alatt elfogyasztottam a három eddig megjelent kötetet, a negyedikig sajna őszig várni kell.

Eddigi tapasztalatom az, hogy általában van egy történet, ami nagyon megérint, a többi egyszer olvasósnak jó. A szöveges novellákat találom legtöbbször a kötet gyengepontjának, de ami számomra a sorozat igazi értéket adja, azok az esszék és cikkek. Élek-halok az edutainmentért! (Education + entertainment, szórakozva oktatás.)

Lássuk tehát a sorozatot kötetenként:

Midnight Tales 1

The Last Dance (Az utolsó tánc)

Samsara (Szamszára – az élet körforgása)

Nightmare from the shore (Rémálom a parton)

Devil’s Garden (Az ördög kertje)

Avant la tempete (A vihar előtt)

+ Articles (cikkek)

 

 Kedvenc történet: Samsara

Az első történet egy végzős bál története, a gimnázium vége az együtt küzdő lánycsapat végét is jelenti, hiszen mind máshová mennek továbbtanulni. A báli készülődést beárnyékolja egy városi legendákból előlépett alak, a Mothman felbukkanása, aki katasztrófák hírnöke. A történet nem rossz, van benne csavar is, bár engem kevéssé lepett meg.

A kedvencem ebből a kötetből a Samsara volt, ami Indiában játszódik. Itt a fordulat meglepő volt, és engem kicsit gyomorszájon is vágott. A novella utáni cikk érintett meg igazán, sokat tanultam belőle az indiai kényszerházasságokról, arról, hogy a feleség családjára kirótt hozomány mennyire magas és megnyomorító lehet, és ha nem bírják fizetni, akkor nem ritka, hogy a feleséget a férje meg az anyós verbálisan vagy tettleg bántalmazza. Külön értékeltem az esszében, hogy kitér a családon belüli erőszakra Franciaországban is, mert sajnos ez a fejlett országokban is probléma, csak kevésbé veszünk róluk tudomást.

Az utolsó történet egy rövid kis életkép volt, aminek a következő részre ígérték folytatást. Furcsa volt, kicsit lebegő, és nem igazán jött be a rajz stílus sem, ez tetszett a legkevésbé.

A kötet egy esszével zárul, ami a mágia rövid történetének első fejezetét, az őskort mutatja be.

Összefoglalva: többségében jó, de nothing special novellák, a Samsara viszont nagyon érte a pénzt.

Midnight Tales 2

Witch’o Winchester (A Winchester boszorkány)

L’étrange cas de M. Bartholomew (Bartholomew úr furcsa esete)

L’amulette (Az amulett)

Devil’s Garden 2 (Az ördög kertje 2)

Before the nightmare (A rémálom előtt)

Nous ne croyons pas (Nem hiszünk)

+ Articles (cikkek)

 

Kedvenc történet: Witch’o Winchester

Érettségi felügyelés alatt kezdtem el olvasni a második kötetet, és már rögtön az első történet olyan volt, hogy sikongatni támadt kedvem, de szegény vizsgázókra való tekintettel visszafogtam magam.

A történet a Winchester-kúriában játszódik, egy állítólag kísértetjárta házban, amelyet a Winchester család által gyártott revolverek áldozatainak szelleme kísért. Rögtön felfigyeltem a történetre, mert nagyon tetszett a rajzoló, Florent Madoux stílusa (míg bevallom, nekem Mathieu Bablet-é nem annyira jön be) aztán jött a meglepetés. Felbukkant ugyanis a történetben egy srác, aki kockás inget és szürke farmerdzsekit viselt, és az arca is különösen ismerős volt. Először elhessegettem az ötletet, de aztán a következő oldalon jobban megnézve, már fel akartam kiáltani, hogy „Baszki, de hát ez Dean!!! (as in Dean Winchester) Aztán egy képen még Sam is előbukkan, szóval bebizonyosodott, hogy nem az őrült fangirlségem láttat velem ilyeneket. Deant amúgy Seannak hívják, és megrögzötten tagadja a természetfeletti (azaz supernatural, wink wink) dolgok létezését.

A történetre magára amúgy csak halványan emlékszem, nem volt rossz, de ez a kis cameo nálam mindent vitt, még úgyis, hogy közel sem vagyok, akkora Supernatural rajongó, mint két éve. Nem tehetek róla, az okos intertextualitások, a kikacsintások, finom kis utalások a gyengéim. Az is tény, hogy ekkora feldobott labdát, mint a Winchester-ház, hiba lett volna nem lecsapni. Tetszett, hogy a kikacsintást olyan módszerrel oldják meg, ami csak a képregény műfajában lehetséges, hiszen a karaktert az arcvonásairól, és a ruháiról ismerjük fel, ezt egy regényben, novellában így nem lehetett volna megoldani. Mivel még viszonylag új vagyok a képregények világában, és újszülöttnek minden vicc új ugyebár, engem ez levett a lábamról.

Midnight Tales 3

Mokusatsu (Elfedve, figyelmen kívül hagyva)

Parasites (Paraziták)

Baton de cendre ( Hamupálca)

Les Soeurs de Sélene ( Szeléna nővérei)

Épilogue (Epilógus)

Cinq versets d’Aizu (Aizu öt strófája)

+ Articles (cikkek)

 

Kedvenc történet: Baton de cendre

A Midnight Tales harmadik része japán különkiadás, és ezzel az első olyan kötet, amiben komolyabb kohézió van a történetek között, mind szereplők, mint visszatérő motívumok terén. Bevallom, kicsit tartottam a kötettől, mert Japánt képregényben jól (azaz maguknál a japánoknál jobban) csinálni elég nehéz.  A Midnight Talesnek szerintem sikerült, még is ezt a kötetett kedveltem legkevésbé. Az első történetben megtudjuk, hogy Hiroshimát és Nagasakit nem atombomba, hanem az amerikai Midnight Girls egy csapata által a földre szabadított pokolbéli teremtmény semmisítette meg. Tetszett az ötlet, és nagyon jól sikerült bemutatni a bomba/lény hatásait. A történet az egyetlen túlélő japán Midnight Girlre fókuszál, akit bár a császár kitüntet, a titoktartás miatt sohasem válhat belőle ünnepelt hős. Így bár megmentette Japánt a pusztulástól, elfeledve éli életét, és a frusztráció és cserbenhagyottság érzése az alkoholizmus és depresszió karjába löki. Elégedetlenségét fogadott lányán vezeti le (a sugárzástól meddővé vált), aki visszatérő szereplő lesz a kötet során. A következő novellában egy parazita, testrabló yokai (japán démon) elleni harcot láthatunk, a harmadikban pedig a modern japán nők életébe és egy még élénken az emlékeinkben élő katasztrófa kulisszái mögé pillanthatunk be.

Az egyik dolog, ami különösen megragadott a sorozatban, hogy nem arra fókuszál, hogy hogyan használják a varázslatot az Midnight Girlök, nem látunk részletes harcjeleneteket, mint mondjuk akár a Sailor Moonban, mert a hangsúly sokkal inkább a hétköznapi életen van. Erről jut eszembe, ha szeretitek a magical girls témájú dolgokat, és még nem láttátok a Puella Magi Madoka Magica animét, mindenképpen javaslom. Rövidke, de tartalommal teli, és újszerűen nyúl a témához, a kalandok mellett / helyett a lányok által hozott áldozatokra fókuszál. Kicsit a MT is ilyen, meglátjuk milyen az, amikor a varázslatos lányok, már nem lányok, hanem nők és asszonyok, nem tudnak teljes csoportban menni a bevetésre, mert van, akit a férje nem enged el, van, aki héthónapos terhesen már nem vállalkozik ilyen kalandokra. Hiába a varázslat, a való élet kíméletlen realitásával bizony számolni kell.

Talán a harmadik történet érintett meg legjobban. Egy részt, a kedvenc MT szerzőm (Florent Maudoux, író és illusztrátor) munkája, másrészt a történet egyszerre beszél a modern japán nők helyzetéről és a rájuk nehezedő társadalmi elvárásokról, másrészt a Fukushimát sújtó katasztrófáról. Bevallom, hiába láttam a dátumot a kezdőlapon, annyira lekötött a történet, hogy meglepetésként ért a cunami.

Az utolsó történet, a Szeléna nővérei egy rövid kis írás, ami Ha-shima szellemszigetén játszódik. Röviden felvillan benne egy másik szervezet, a Szeléna nővérei, akik úgy tűnik a Midnight Girls ellenpólusa lesz. Érdekes fordulatot hozhat ez a történet és világépítés dinamikájában, mert amikor megismerjük a SZN érveit, hirtelen nem vagyunk benne olyan biztosak, hogy a MG feltétlenül az abszolút jó oldal.

SPOILER SPOILER SPOILER

(És aztán az utolsó oldalon egy lány önként besétál a pokol királyának szájába. Wow.)

Spoiler vége.

Van a kötetben egy szöveges novella is, az Aizu öt strófája, de mint már megszokhattátok engem ezek a novellák eddig egyszer sem érintettek meg igazán (kivéve nyelvtanulási szempontból, húhú milyen szavakkal ismerkedtem meg!), szóval nem is vesztegetnék rá szót.

A cikkek sokkal érdekesebbek, és igazából, mint már mondottam vala, ezek azok, amiket én leginkább értékelek a MT sorozatban.

Kicsit behatóbban megismerjük a Koshou-t (parazita yokai), az elhagyott szellemsziget, Ha-shima szomorú históriáját, a magical girls fogalmát és történetét (Varázslatos lányok, legegyszerűbb példa a Sailor Moon) Mielőtt azonban a gonosszal megküzdő, varázslatosan átváltozó kamaszokig eljutunk, a varázslatos lányok komoly átalakuláson mennek át. Gondoltátok volna, hogy az első magical girl Sally, the  witch (Sally, a boszorkány) volt, akit a nyugati Bewitched sorozat volt (Nálunk csak a film került bemutatásra, „Földreszállt boszorkány” címmel).

Sallyhez hasonlóan a legismertebb kaijut, (furcsa teremtmény, óriás szörny) Godzillát is a  nyugati popkultúra ihlette: King Kong, ezért is hasonlít a név a gorilla szóra (God, „Isten” csak az angol fordítás után került a képbe.) Mindkét cikk, sőt igazából az egész könyv hangsúlyozza azt a japán tendenciát, hogy megfigyelik a nyugatot, átveszik, ami nekik tetszik, és a saját képükre formálják. Ezt nagyon érdekes és igaz gondolatnak találtam.

Elgondolkodtató volt az esszé a japán nők helyzetéről, arról, hogy a társadalom mennyire szűk játéktérre szorítja őket, illetve a dohányzásról, mint a női emancipáció egyik eszközéről. A kötet végén folytatódik A mágia rövid története sorozat, természetesen Japánnal. Ezúttal a shinto és buddhista vallásokba kaphatunk bepillantást.

Kedvenc cikkem talán mégis a Fukoshimáról szóló volt, (érdekes és a sorozat miatt különösen aktuális a párhuzam Csernobillal) annak is különösen az a gondolata, hogy nehéz (vagy talán egyenesen lehetetlen) megtudni az igazságot.

„A kevés rendelkezésünkre álló információ, a túlzott, már-már összeesküvés elméletekre hajazó figyelmeztető hangok, és a TEPCO társaság bevallott hazugságai közt lehetetlen megmondani, hogy az élet Fukushimában visszatérhet-e valaha a normális kerékvágásba.” (97.o.)

Ha már a cikkeknél / esszéknél tartunk, a bölcsész-énem nem mehet el dicsérő szó nélkül amellett, hogy a cikkek forrásai milyen pontosan meg vannak jelölve (internetes forrás esetén ott van a dátum, hogy mikor olvasta a cikket!)

Tudom, hogy ez lenne a normális, de abban a világban, amikor el kell magyaráznom a diákjaimnak (és a szüleiknek!!!), hogy ha szó szerint kimásolnak mondatoknak egy interneten található szövegből, az bizony nem „inspirálódás,” hanem csalás és plágium, akkor a szívemet melengetik ezek a példák.

Pár ebben a harmadik kötetben nem volt olyan kép-novella, ami úgy szíven talált, mint az előző kettőben, a felvetett témák, és az esszék érdekessége miatt még mindig nagyon jónak tartom a sorozatot, és az utolsó történetben felvillantott világépítési fordulat miatt mindenképpen megveszem az ősszel megjelenő negyedik kötetet is. Továbbra is jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretné a franciáját csiszolni (erős B2-s szinttől ajánlom). A Midnight Tales kötetei olyan könyvek, amik nehéz témákat tesznek elérhetővé fiatal (kamasz) olvasók számára is, ezért ajánlom akár francia kéttannyelvű gimnáziumok könyvtárába, vagy emelt szintű érettségire készülők számára is.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.