Akik követik a blogomat, tudják, hogy Dr. Zalka Csenge az egyik kedvenc interjúalanyom, (és persze íróm!) így nagy örömmel hozok nektek egy újabb beszélgetést a Nagyvárosi Népmesék című csodás kötetről, egy kis A százegy ajtajú palota bónusszal megspékelve.
Nagyvárosi Népmesék
Nagyon élveztem a „Hogyan nyerte el Trisztán Izoldát?” című történetet. Nem csak azért, mert a borostyán az egyik kedvenc növényem, hanem, mert a szerelmesek története boldog véget ér az ismertebb szomorú változattal szemben. Sokat kellett keresgélned, mire erre a változatra találtál?
Meglepően sokat keresgéltem mindegyik mesét ehhez a kötethez. Az volt a cél, hogy ne csak megjelenjen benne az adott növény/állat, hanem fontos (pozitív) szerepet is kapjon, és ráadásul a sztori is jó legyen. Kiesett tehát sok pársoros eredetmonda ezen a szűrőn, meg azok a történetek is, ahol egy-egy állat vagy növény átok miatt nyeri el mai tulajdonságait. Rengeteg kutakodás után jutottam el ehhez a legendához, aminek még az eredeti walesi nyelvű verzióját is felkutattam, annak ellenére, hogy nem tudtam elolvasni. Borzasztóan megörültem neki, mert nagyon szeretem Trisztán és Izolda történetét, de nem rajongok a tragikus halálokért. (Létezik egyébként egy másik happy end-es T&I verzió is a német Dietrich-legendák között, borostyán nélkül ugyan, de az is elég klassz.)
Tetszett Artúr király igazságos döntése is, amiben a férj jelölelteknek azt kellett kiválasztaniuk, hogy az év melyik részét szeretnék Izoldával tölteni. Eszembe jutott róla egy másik kedvenc történetem, a „Sir Gawain házassága”, amit a Hősök ès Pimaszokban olvastam. Ott a férjnek azt kellett eldöntenie, hogy a nap melyik szakaszában legyen a felesége szép és melyikben csúnya. Az a történet is az Artúr-mondakörbe tartozik, szóval elgondolkodtam, hogy ez valami bevett motívum lenne-e. Erről tudsz esetleg valamit mondani?
Jó kérdés, lehet, hogy van közöttük összefüggés. Ha nagyon mélyre akarnék nézni, akkor azt mondanám, van ezeknek a fás-növényes-zöldruhás legendáknak (ld. még Sir Gawain é a Zöld Lovag) egy ősi rétege, ami összefügg a természet folyamatos újjászületésével. Nem véletlenül hurcolunk be örökzöldeket télen a házba.
Az ördöggel alkut kötő, és ezért se a mennybe se a pokolba be nem jutó ember történetet Halloweeni töklámpás eredettörténetként ismerem, de ott szomorúbb vége van, mint „A kovács gesztenyefája” című mesében. Tudatos törekvésed volt, hogy jól végződő változatokat keress?
Igen. Egyrészt mert én személy szerint jobban szeretem őket, másrészt pedig mert nagyon függ a kontextustól, hogy mikor mesél az ember tragikus végű sztorit. A Világszép Alapítványnál, ahol dolgozom, például szabály, hogy a mese végén legyen feloldás, mert ott mindig esti mesét mondunk, ami után a gyerekek elmennek aludni. Nyilván nem jó, ha szomorúan vagy szorongva bújnak ágyba – ez járt a fejemben a könyv szerkesztésekor is. Olyan helyzetekben (idősebb gyerekekkel), ahol van lehetőség megbeszélni, feldolgozni az élményeket, természetesen másféle történeteket is szoktam mesélni, bár tragikusat leginkább csak felnőtteknek – egyszerűen nem szeretem őket annyira.
„A ginkótündér” című mesében több minden is megfogott, és nem csak azért, mert a ginkó az egyik kedvenc fám. Az egyik dolog, amin elgondolkodtam, hogy amikor a tündér lány tüzet gyújt, a saját hajából is tesz rá. Ezt vajon miért csinálja, ez valami speckó tündér dolog?
Ezen én is gondolkodtam, de arra jutottam, hogy a haj elég gyúlékony dolog.
Érdekes, hogy a tündér varázsereje egy gyöngynek köszönhető. Ez hasonlít ahhoz, mint amikor a „Piros Pipacskisasszony”-ban (Hősök és Pimaszok) a sárkánynak a homlokán fénylő gyöngyben van az ereje. A gyöngybe rejtett erő, csak a kínai varázslényeknél bevett szokás vagy máshol is találkoztál már vele?
Sárkányoknál igen, illetve kínai legendákban szerepelnek halhatatlanságot adó gyöngyök is, amiket általában bölcsek vagy alkimisták készítenek titkos receptek alapján. A sárkányokon kívül „természetes” gyönggyel én is itt találkoztam először.
„A varázsló tanítványa”című mese ügybuzgó ördöge nagyon hasonlít mindenki kedvenc Csodacsirkéjére. Szerinted miért szeretik ennyire ezek a setét lények, ha ugráltatják őket? Ha összeakadnál egy munkát követelő alvilági teremtménnyel, te mit kérnél tőle?
Amióta kicsi gyerekem van, kezdem jobban átérezni a Csodacsirke mit-mit-mit-mit életérzést J Nem tudom, én mit hozatnék a csirkével, ekkora mennyiségben semmi sem túl célszerű… Na, jó, csillogó ásványokat vagy könyveket, ahogy ismerem magam.
Egyszer elgondolkodtam rajta egyébként, hogy ezek a mesék milyen érdekes metaforák lehetnének szorongásos zavarokra például. Amíg leköti magát az ember, addig megy a dolog, de ha nincs mit csinálni, akkor mennek a gondolatoka pokolra…
Biztos vagyok benne, hogy sok mesét ismersz a kutyákról és macskákról. Hogy esett a választásod azokra, amik végül a kötetbe kerültek?
Ezeket nem a könyvhöz kutattam, hanem már évek óta benne vannak a repertoáromban és nagyon szeretem őket. Mindenféle gyerekközönségekkel remekül működnek, mert sok bennük a vicces részlet, és jól elő lehet őket adni. Gondoltam, megosztom ezt az élményt a könyvből mesélő felnőttekkel.
A százegyajtajú palotában három sárkányos mese is van, és a sárkányok mindben barátságosak. Direkt válogattál ilyeneket? Te bevállalnád, hogy felnevelsz egy házisárkányt?
Nagyon szeretem a barátságos sárkányokról szóló meséket. Nem direkt válogattam őket a könyvhöz, hanem az érdeklődésem miatt egyszerűen több ilyen saját mesém is született az évek során. És igen, nagyon boldog lennék, ha lenne saját sárkányom… (bár attól függ, melyik változat, mert ugye tudjuk G. R. R. Martin bácsitól, hogy ez nem mindig sül el jól).
A Tárnics és somvirág jóvágású es gazdag, de aztán kellemetlen – sőt egyenesen ijesztő- meglepetéseket tartogató kérője a Varjúherceg egyik meséjére, a „Marie Jolie”-ra emlékeztet. Nekem olyan érzésem van, mintha a lány ezekben a mesékben büntetést kapna, mert jobb életre vágyik, vagy mert beleszeret valakibe, aki a „körön kívülről jött.” Erre van esetleg valami okos magyarázatod?
A büntetős mese szerintem a Rigócsőr király, de ez egy másik téma. Valószínűleg igen, eredetileg sok esetben benne volt ezekben a mesékben az üzenet, hogy ne válogass – amikor a szerelmi házasság nem volt gyakori, ezt valahogy normalizálni kellett. Én viszont ma már inkább úgy látom őket, mint figyelmeztetést, hogy nem mind arany, ami fénylik, és attól, hogy valaki gazdag/jóképű/megnyerő, még nem biztos, hogy jó vele beleugrani egy kapcsolatba (ezt már a Disney hercegnők is tudják mostanában…). Ez egyébként sokszor a bántalmazó kapcsolatok mintája is: eleinte készséges és udvarol, aztán ördöggé változik a négy fal között. A következő könyvemben, a csíki népmesék között egyébként lesz egy nagyon érdekes verzió erre a típusra.
„A százegy ajtajú palota” című mesében megjelenik a rézerdő, ezüsterdő, aranyerdő motívuma. Ez nekem jellemzően magyar népmesei dolognak tűnik, de tudom, hogy a meséket nem lehet országhatárok közé szorítani. Máshol is előfordulnak ilyen különleges erdők?
Igen, más népeknél is előfordul (ld. Grimm, Széttáncolt cipellők), bár az tény hogy a magyarok nagy előszeretettel használják. Nekem ez az egyik kedvenc magyar népmesei motívumom, gyerekkoromban szerettem nagyon részletesen elképzelni a különböző színű erdőket.
És végül kötelező záró kérdésként muszáj megérdeklődnöm, hogy dolgozol-e már következő könyvön, illetve hol találkozhatnak veled a lelkes olvasók és mesehallgatók legközelebb?
A következő kötet szeptemberre várható, egy válogatás lesz Albert András és más csíkszentdomokosi mesemondók meséiből. Albert Andrást a Ribizli olvasói ismerhetik már, tőle származik két nagy kedvenc mesém, A hétlábú paripa és A táltos kanca és a libapásztorlány. A többi meséje is hasonlóan színes, különleges, humoros és néha teljesen szürreális: vannak bennük repülő struccok, kaktuszfák, magyar Pokémon, és furcsa külsejű jó fej boszorkányok. Borzasztóan élveztem a válogatást és a mesékkel való munkát. A mesehallgatók legközelebb Aquincumban az AmfiFeszten hallhatnak mesélni, vagy októberben a Könyvfesztiválon találkozhatnak velem.
Kedvet kaptál a többi interjúnkhoz?
Törpeszarvasos duplainterjú
A varjúherceg miniinterjú
A kalóz királylány interjú
Hősök és pimaszok interjú
A Szimplám Mesés sorozatom legelső interjúja, szintén Csengével 🙂