Rongylány + Fafiú = Rímrománc

Milyen volt szőkeséged..

Pontosan tudom,

hiszen már egy hete

minden lépted kukkolom,

te Drága!

A hajad hidrogénszőke,

fazon-Monroe,

s a válladra omló tincsek,

mindig incselkednek velem.

Gombszemem mindig lépted

Után gurul

körül-belül,

ez lehet a

reménytelen

szerelem.

Kemény fejemet

veled töltöm meg

fűrészpor helyett.

Szívembe a szerelem-szú

belepercegte a nevedet,

s azóta arra vágyom, hogy megfoghassam

vattapuha kebledet…

khm, selyemsima kezedet,

az előző csak nyelvbotlás volt…

Elveszi eszem ez a fene nagy epedés,

mellkasomon egy fájó repedés,

jelzi a szívem hűlthelyét,

amit elloptál, kegyetlenem!

Így hagytál, szívtelen,

szótalan,

szertelen,

kár, hogy nem meztelen,

szinte már esztelen.

Rád vágyik minden porcikám,

Édes, doromboló kis porcicám,

te fércölthúsú múzsa,

akinek piros cérnarúzsa,

Mona Lisa mosolyra húzza,

mézes-mázos ajkát.

Kezdjünk hát szerelmi viszonyt,

mert ha nem szeretsz viszont,

elégek a vágytól vagy elkorhadok

atomjaimra porladok,

mondieu,

te angyali rongyő,

légy az enyém!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *