Szimplán Mesés Interjú: László Zoltán

A Szimplán Mesés sorozat bemutatása

Mindig is érdekeltek a mesék és mítoszok, és egy ideje különösen foglalkoztat a magyar hiedelemvilág és képzelet. Úgy gondoltam tehát, hogy felkeresek néhány írót, mesélőt, művészt, akik a témában alkotnak.

Az interjúalany bemutatása

László Zoltán (1977) magyar újságíró, szerző. Főleg sci-fi műveket ír, mint például a Keringés (2007) és a nemrégiben megjelent Távolvíz, de ma a magyar népmesék világát idéző urban fantasyről az Egyszervoltról beszélgetünk.

1. Melyik a kedvenc népmeséket/tündérmeséket/legendákat feldolgozó modern történeted?

Neil Gaiman Miklós című írása nagyon megfogott. Néhány sorral fordítja át a Mikulás-történetet valami nagyon rémisztővé, teljesen tönkre téve gyerekkorunk egyik fontos mítoszát:).

2. Gyerekkorodban meséltek neked a szüleid? Ha igen, felolvastak neked vagy saját meséket találtak ki? Mi volt a kedvenc meséd?

Az esti mesékből nem sokra emlékszem, viszont nagyon megmaradtak bennem a hosszú téli esték diavetítései. Ahogy a hétfői tévés adásszünetek idején szertartásszerűen berendeztük a szobát a vetítéshez, lekapcsoltuk a villanyt, a nővéremmel lekuporodtunk a szőnyegre terített puha pokrócra és kezdetét vette a mese… Anyum felolvasta a diakockák szövegeit, mi pedig olykor tekerhettük is a vetítő orsóját, ami mindig izgalmas volt, mert ezek a Lemezárugyár-vetítők már az első tekercs levetítése után baromira felforrósodtak… Több doboznyi diafilmből válogathattunk, nagyon sokra máig is emlékszem.

Egyébként hamar megtanultam olvasni, és nagyon sok mesét magam olvastam el. Kedvencem az Amur-parti mesék gyönyörűen illusztrált kötete volt, amelyben a helyi törzsek, nanajok vagy udegék meséi elevenedtek meg. Egyszerre találtam egzotikusnak és félelmetesnek őket, de mindenképpen másnak, mint a Grimm- vagy Andersen-mesék.

3. Az okostelefonok és képernyők világában van-e még helye a(z élőszóban mesélt) meséknek?

A képernyős mese passzív befogadása sohasem képes pótolni, amit lelkiekben jelent esténként összebújni a szülővel, meghallgatni, kérdezni, közösen értelmezni a meséket. A fiaim még tízévesen is igénylik az esti felolvasást – most persze már kalandosabb, folytatásokban érkező történeteket kérnek –, pedig utána villanyoltásig maguk is olvasnak. Kisebb korukban az esti rítus kiegészült még azzal, hogy elmeséltük nekik, mi történt velük aznap. Imádták, mert így kívülről látva magukat segített nekik megérteni az idő fogalmát, az események láncolatát, az emlékek keletkezését.

4. Ha ki kéne emelned egy különlegességet, érdekességet a magyar mesevilágból, ami nagyon egyedi vagy élesen különbözik más kultúrák képzeletvilágától, mi lenne az?

Nagyon szeretem az Óperenciás-tenger bármelyik lehetséges etimológiai magyarázatát. Egy nyelvében és az országát körülvevő hegyek miatt is elszigetelt nép számára bármi, ami a határain túl esik, az már a mesék birodalma, ahol minden megtörténhet. Annyira jól illusztrálja a magyar közgondolkodást, amely történelmi távlatokban szinte sohasem volt képes a saját orránál messzebb látni!

5. Ki a kedvenc meseszereplőd, mitológiai alakod?

A 2006-os 77 [Hetvenhét] című antológiába Szélkötő Kalamonáról írtam egy novellát, amely az ő szemszögéből próbálja értelmezni a történetet. Ahogy gondolkodtam rajta, megértettem az ő magányát, kitaszítottságát, amelyre csakis erőszakkal, szörnyetegként képes válaszolni, ahogy számtalan gyilkos vagy erőszaktevő múltjában megtaláljuk a gyermekkori szeretethiányt, a szülők kegyetlenkedését. Azt hiszem, Kalamona sokkal átélhetőbb, összetettebb figura, mint a neki tett ígéretét megszegő király, vagy az őt végül legyőző Rontó.

6. Ha a tied lehetne egy mesebeli (varázs)tárgy, mit választanál, és miért?

Mivel legfőképpen sci-fi író vagyok, szeretek minden varázslatos dolgot reálisan elképzelni. Egy hétmérföldes csizma vajon hogy nem tépi szét a viselőjét, amikor egyik lába itt, a másik ott van, vagy miért nem öli meg a fellépő gyorsulás és lassulás? 🙂 De ha a hétmérföldes csizmák technológiájának minderre van megoldása, akkor nagyon klassz lenne birtokolni belőle egy párat. Nem hordok csizmát, de szeretek utazni.

7. Ha eljuthatnál egy mesebeli helyszínre, hová mennél, és miért?

Legszívesebben azokba az ősi mesékbe utaznék el, amelyek a világ keletkezését, a dolgok alapvető elrendezését írják le. Olyan volna, mint egy időutazás.

8. Milyen meséket fedeztél fel (újra) az Egyszervolt írása közben? Melyik volt a legérdekesebb, legmeglepőbb?

Amikor a népmesei alapanyagot gyűjtöttem az Egyszervolthoz, nagyon megragadott Virág Péter története. Ő egy virágból születik, megmenti a három nővért a sárkányoktól, visszahozza az életbe a három fivért, majd dolga végeztével visszatér a föld alá, miközben mindenki más ünnepeli az életet. A mese nem domborítja ki, de nagyon felemelő és egyszerre tragikus az ő szerepe.

9. Honnan jött a könyv ötlete, mi inspirált?

A mesék többnyire addig tartanak, hogy a szerelmesek egymásra találnak és „boldogan élnek, amíg”. De nyilván lesznek gyermekeik, unokáik, leszármazottak egész sora, akiknek már olyan, cseppet sem mesés korban kell boldogulniuk, mint a rendszerváltozás utáni évtizedek. Végig tekintve a huszadik század borzalmain, nem lepne meg, ha afféle rejtőzködő kisebbségként élnének a meséket felnőttként elfelejtő többségi társadalomban.

10. Olvasás közben az Egyszervolt felidézett bennem egy pár külföldi urban fantasyt. Nem is feltétlenül a Soseholt, amire a borítón lévő ajánlóban is utalnak („Neil Gaiman-féle urban fantasy”), hanem például Ben Aaranovits London folyóit (Peter Grant sorozat) (amit imádok), illetve Jim Butcher kultsorozatát a The Drezden-filest. Engem például Ella kicsit Jim Butcher Karrin Murphy-re emlékeztetett. Mennyire inspirálódtál külföldi művekből? Mi a kedvenc urban fantasy könyved?

Talán Gaiman és Christopher Moore volt a legközelebbi inspiráció. Kedvenc urban fantasy világomat azonban China Miéville alkotta meg Bas-Lag földjével és Új-Crobuzonnal. Egyszerre politikus, művészi, gyomorforgató és gyönyörű. Lenyűgöz ez a fajta csaknem féktelenül tomboló fantázia.

11. Az Egyszervoltban Budapest átalakul egy titkokkal teli, varázslatos hellyé. A Westend vízesése eldugott folyosót rejt, a Parlament a titokzatos Óriás otthona is. Honnan jöttek ezek az ötletek? Neked melyik a kedvenc budapesti helyed?

Számos helye van Budapestnek, amit nagyon kedvelek, és még több, amit csak odaképzelek jártomban-keltemben a régi homlokzatok, porlepte ablakok és sötét gangos udvarok mögé. Az, hogy még mindig több mint fél évszázados golyónyomok és foghíjtelkek vesznek körül minket olyan, mintha egy kicsit itt ragadt volna a városban a múlt – miért ne ragadhattak volna itt a még régebbi csodák is?

A regényhez olyan helyszíneket válogattam, amelyek többé-kevésbé közismertek és hangyányit sem mesések. Azt szerettem volna, ha az olvasók látják: bárhol csodákra és történetekre bukkanhatunk, még ahol nem is számítanánk rá. Az külön örömet okozott, hogy az Egyszervolt elolvasása után többen megjegyezték: többé nem tudnak ugyanúgy elmenni a Westend vízesése mellett…

12. Tervezel-e esetleg a jövőben visszatérni az Egyszervolt világába? Min dolgozol most?

Egyelőre nem tervezek ilyet, de azt sem tagadhatom, hogy valahol még motoszkál a fejemben az a világ. Annyi történetet kívánkozna még ki belőle! Ám jelenleg egy sci-fi regényen dolgozom, amiből jövőre lehet valami. Hogy utána mi jön, még én sem tudom.

Honlap

FB

Az Egyszervolt megvásárolható akciósan közvetlenül a kiadótól

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat.

Szimplán Mesés: Timár Krisztina

Szimplán Mesés: Gaura Ágnes

Szimplán Mesés: Zalka Csenge

Következő hónapban kicsit rendhagyó módon a mesés ékszerek világában kalandozunk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *