Szimplán Mesés Interjú: Fekete I. Alfonz

A Szimplán Mesés sorozat bemutatása

Mindig is érdekeltek a mesék és mítoszok, és egy ideje különösen foglalkoztat a magyar hiedelemvilág és képzelet. Úgy gondoltam tehát, hogy felkeresek néhány írót, mesélőt, művészt, akik a témában alkotnak.

Az interjúalany bemutatása

Fekete I. Alfonz A mosolygó zsonglőr novelláskötet szerzője, írásaiban a zsánerek illékony határmezsgyéjén mozog. A Black Aether magazinban Szumátra királynője címen olvashatunk egy round robin novellát, amiben Alfonz is részt vett.

1. Melyik a kedvenc népmeséket/tündérmeséket/legendákat feldolgozó modern történeted?

Susanna Clarke „Torkos-hegyről” című novellájára tenném a voksomat, ami egy stilisztikai bravúr a „Koppciherci” című tündérmeséhez (Rumpelstiltskin).

2. Az okostelefonok és képernyők világában van-e még helye a(z élőszóban mesélt) meséknek?

Én úgy gondolom, hogy van helye. A befogadó gondolatai kevésbé irányítottak élőszóban, mintha más médiumon keresztül kapná meg a mesét.

3. Ha ki kéne emelned egy különlegességet, érdekességet a magyar mesevilágból, ami nagyon egyedi vagy élesen különbözik más kultúrák képzeletvilágától, mi lenne az?

Nincs akkora merszem és kompetenciám, hogy erre pontos és megbízható válasszal tudjak szolgálni.

4. Milyen ismert mesebeli figurákkal találkozhat az olvasó A mosolygó zsonglőrben?

Megpróbálom a felbukkanási sorrendben összegyűjteni őket: Kacor király, Vitéz László, Róka Rudi, Pancimanci. A magyar folklórból átemeltem a lidércet, a budapesti városi legendák közül pedig Füttyös Gyurit idéztem meg.

5. Ki a kedvenc meseszereplőd, mitológiai alakod? Ki a kedvenc szereplőd a saját kötetedben és miért?

A határsértő figurákat szeretem, akik nem testi erő által kerekednek felül a problémákon, hanem ésszel igyekeznek győzelemre jutni. Emiatt most Lokit választanám, mint olyan bajkeverő, aki ily módon kerekedik felül. Halasi Fekete Mihályt emelném ki „A napon, amikor” című novellából. Azért őrá gondoltam, mert belőle még bármi lehet. Látható, honnan indult, de a szöveg nem teszi egyértelművé, hová is jut a történet végén.

6. Ha a tied lehetne egy mesebeli (varázs)tárgy, mit választanál, és miért?

Sokat töprengtem ezen a kérdésen, végül oda lyukadtam ki, hogy tágabb értelemben szeretném használni a mesebeli (varázs)tárgyat, így Doctor Who szónikus csavarhúzóját választanám. Kíváncsi ember vagyok, noha igyekszem annyira nem tenyérbemászó lenni, mint a Doktor egyes reinkarnációi. Szeretek tudni.

7. Mi ihlette A mosolygó zsonglőr gyűjteményt? Olvasás közben úgy éreztem, hogy nagyon alaposan ismered a szereplőid hátterét, legyenek azok akár kevésbé „felkapott” mesehősök vagy történelmi személyek. Mennyi háttérkutatásra volt szükséged? Milyen meglepő dolgokat fedeztél fel közben?

Nem emlékszem, hogy lett volna pontos elődkép a fejemben, aminek elképzelését, szerkezetét át szerettem volna emelni. Előfordult, hogy egyetlen ötlet (ez a helyzet Anna Komnénével például) beakadt évekkel korábbról és mindenképpen meg akartam valósítani, noha nem képzeltem hozzá megszólalást, stilisztikát vagy egyáltalán azt, milyen nyelven szólaljon a történet. Emiatt is lett egy kicsit ad hoc jellege A mosolygó zsonglőrnek. Írás közben nem volt precíz vezérelvem, elképzeléseim akadtak, amelyek munka közben csiszolódtak.

Töredékeket szedegettem össze, majdnem tíz év távlatából. Az első valódi elmozdulás ebbe az irányba az a „Pancimanci” volt, ami 2012-ben született meg. Aztán célirányosan elkezdtem összekapargatni a tudnivalókat a többé-kevésbé hasonló szereplőkről. Noha azt hozzá kell tennem, a kutatás nem folyamatos volt, a munka oroszlánrészét a megjelenés előtti másfél-egy év jelentette. Így igyekeztem magában koherens rendszerré építeni a novellák világát, az egyes szereplők háttereit pedig külföldi és magyar forrásokból töltöttem fel. Törekedtem arra, hogy az esetleges kidolgozatlanságok, hiányok ne bukkanjanak felszínre olvasás során. Rövidprózánál ez valamivel egyszerűbb.

Meglepőnek nem gondolnám, inkább arra lettem még jobban figyelmes, mennyire át- meg át- van mosva a magyar folklór a szomszédos népcsoportokéval.

8. Több novellában megjelenik a Hit, illetve a Kaczkor király által szervezett mozgalom. Mesélnél egy kicsit ezekről? Miért döntöttél úgy, hogy Kaczor király figurája lesz a többször is visszatérő vezérfonál? Menetközben alakultak így a történetek, vagy kezdetektől tudatos döntés volt?

Szükségét éreztem egynek, ami közel azonos irányba tereli a szövegek jövőjét. A korábbi változatoknál ez még messze nem kristályosodott ki, azonban ahogy haladtam előre, világossá vált számomra, hogy a figurák közeledni fognak egymáshoz, konfrontálódni fognak vagy megpróbálnak túljárni egymás eszén. A Hitet valóban Kaczor szervezi meg, noha ennyire szoros irányítás nélkül is működni tud, ő inkább érdekszféra mentén gondolkodik, vagyis hogy a Hit által hogyan tudnának minél nagyobb befolyást szerezni és gyakorolni. Kaczor figurája már a kezdetekkor annyiban tért el a többiekétől, hogy pontosan le tudtam őt fordítani valós foglalkozásra: a politikuséra. Amint időben elhelyeztem az első novellát, amelyben felbukkan, a „Heimatlos” címűt, úgy tűnt, hogy megvan az a férfi is, akiről részben mintázni fogom a karaktert. Ellentmondásos, konzervatív, noha a cél felé megállíthatatlanul törtető valaki jelent meg előttem. Ezt az elképzelést igyekeztem egybegyúrni azzal, ami a mesében is olvasható. Kellett egy már eleve vezetőszerű figura, nem akartam azzal is bajlódni a novellák során vagy valamelyik novellát a belső torzsalkodásra felhúzni. A zsonglőr alapján messze nem teljes az összkép, itt-ott lyukas kronológiailag, de a fő csapásirány látható és követhető.

9. A „Vitéz László farsangol”-ban megjelenik elég sok farsangi hagyomány, (fánk, busók, stb.) amiket ugyan eddig is ismertem, de a novella olvasása után egész másként tekintettem rájuk. Eddig nem gondolkodtam azon, hogy van ebben az ünneplésben valami sötéten misztikus, ami szinte a folk horror határát súrolja. (Legalábbis nálam.) Mi ihlette a történetet, hogyan sikerült ilyen plasztikusan lefestened a hangulatot?

Nem személyes élmény lappang a novella mélyén, ha erre gondolsz. Vitéz Lászlóval korábban is foglalkoztam, akkor egy Grimm újramesélésbe raktam bele. Majd arra jutottam, hogy a következő, VL-s történet már eredeti legyen, ne adaptáció. A „Vitéz László farsangol” annyiban kakukktojás a könyvben, hogy VL figurája még jóval ennek az univerzumnak a felépítése előtt elkezdett foglalkoztatni.

Rettentően sok időt el tudok tölteni azzal, hogy matatok, piszmogok és szöszmötölök. Keresgélek, felírok, megjegyzek, mindehhez az internet, az adatbázisok és a könyvtár elengedhetetlen. A farsangi népszokások körében keresgettem anyagokat: mi is ez egyáltalán, majd konkretizálva a mohácsi busójárással kapcsolatosan kutattam; kik a busók, milyen folklorisztikus hagyományba illeszkednek, milyen értelmezései születettek az idők folyamán; mindezek számomra hasznosak-e vagy sem, lehet-e rájuk építeni, el lehet-e rugaszkodni tőlük úgy, hogy az ünnep köréből ne lépjek ki, megtartva ezzel az írott hagyomány előtti jellemzőket, de egyúttal csepegtessek olyan jellemzőket is, amelyek a leendő olvasó számára nagyon is ismerősek.

Sok időt töltöttem azzal, hogy a szereplők megjelenése autentikus legyen, vagy legalább annak hasson. A mozgást, karakterek elhelyezkedését lerajzoltam. A magyar folklór szerintem alkalmas arra, hogy az Angliában, a hetvenes években csúcsra járatott folk horrorba beépüljön, majd a maga képére formázza.

10. Míg a kötet elején történelmibb korokban kalandozunk, a „Róka Rege Róká”-ban kortárs környezetbe pottyantod Róka Rudit, aki aztán egy meglepő átváltozáson megy keresztül. Mesélnél egy kicsit ennek az átváltozásnak okáról, jelentőségéről és mikéntjéről?

A nyolcvanas évek végén, kilencvenes elején Apám autójában hallgattam a „Róka Rudi a cirkuszban” és „Róka Rudi a Balatonon” című előadott meséket kazettáról. Ez az élmény tért vissza és miután mindenfélét felborított, arra gondoltam, hogy járjunk már utána, ki ez, mi ez, hogy került ide, meg úgy egyáltalán. Rátaláltam a nyugat-európai, középkori fabulák Reynard-jára, később Csorba Győző Nivardus fordításával is összefutottam, aminek az eredetije a Wikipédia szerint latin nyelvű, a 12. században keletkezett áleposz. Forgattam Goethe Rókafiját, végül rádöbbentem, hogy ezt a hagyományt sem hagyta figyelmen kívül az angolszász fantasztikum, így például Lev Grossman A varázslókirályában is felbukkan a szereplő. Ahogy ezeken átrágtam magam, láttam, hogy a róka egy folyamatosan változó szereplő, nem kötik a konvenciók, egy határsértő, szabályszegő valaki. Emiatt jutottam el odáig, hogy Hermaphroditosz ókori történetéhez fogok nyúlni, hozzádobva egy kis X-mentől átemelt magyarázatot is. Mindössze annyit csavartam rajta, hogy az én verziómban a férfi ácsingózik a nő után, nem fordítva, mint az eredetiben. Ha arra gondolok, hogy a kompánia összes tagja, akik összefutnak a „Gyuri” című novellában, határsértő így vagy úgy, akkor azt látom, hogy Róka Rudi nem lóg ki a sorból, mert nekik ez a normatív. Jelentősége talán abban áll, hogy más eszközökkel igyekszik célba jutni, mint a teszem azt, magyar népmesék főszereplői. A furfang itt is megvan, a magabiztosság, amely erőt ad, hogy tudod, hol és mi a cél, már kevésbé. Itt mindez kissé homályos. Éld túl az elejét, aztán majd kifundálhatod, hol is lesz az, ahol te célba érsz. Ez felszabadító, de egyben gátló tényező is volt írás közben.

11. Hangulatában és történtében hozzám az utolsó novella („Pancimanci”) állt legközelebb. Mesélnél kicsit Kötöny és Bíbor alakjáról? Saját ötlet az átok vagy inspirálódtál valahonnan? Szerinted mennyiben különbözik Pancimanci alakja a talán jobban ismert Rumpelstilskinétől?

Három részben írtam meg, kettő megjelent a Tiszatájonline-on, a harmadik rész pedig az ÚjNautiluson. Meglepő lehet, de eredetileg egy Bonnie és Clyde-átiratnak szántam, egy kis heist, egy kis mese, majd utóbbi teljesen maga alá temette a szereplőket. Bevallom, nem emlékszem, honnan pattant elő az ötlet. Így utólag visszagondolva annyi lehetett a célom, hogy nagy lezárás, vagyis a harmadik rész előtt szükségem volt valami késleltető elemre, de olyasmire, ami képes erre valamint egyszerre meg is emeli a téteket. Ez hatásosnak tűnt.

Kolozsvári Grandpierre Emil által összegyűjtött kötetben olvastam a „Pancimanci”-t, majd a Grimm-féle változatot magyar fordításban. Nem emlékszem, hogy nagy különbséget nem felfedeztem volna.

12. Min dolgozol most? Hol találhatnak még tőled történeteket az olvasók?

Folyamatosan dolgozom, fejlesztem, továbbgondolom azt a világot, aminek leraktam itt az alapjait. A 2018-as év inkább a szocializálódás éve volt, olvasni sem tudtam úgy, ahogy szerettem volna. Ellenben beszereztem azokat az elérhető köteteket, amelyekből tudok majd dolgozni. Jelenleg három szöveg várakozik a szerkesztőségekben, ebből egyet elfogadtak, amely a Galaktikában fog megjelenni nyomtatásban. Elképzeléseim szerint ezekhez társul még néhány szöveg, hogy pontosan mennyi, még nem tudom, vázlataim és ötleteim vannak, csak az időbeosztásomat kell úgy alakítanom, hogy mindenre időt tudjak szakítani. Illetőleg, tervezgetek egy nagyobb lélegzetű dologhoz is hozzáfogni, karakterek, első mondat, stilisztika, nyelv jobbára megvan már, a kérdés itt is az időbeosztásom menedzselése.

2018-ban egy online és egy nyomtatott szöveg jelent meg tőlem, előbbi a Műút online-on, „Prédikátorok Imbrium tengerén” címen, ami a Reformáció 500-ra készült. Utóbbi pedig a nyári, duplaszámos Kalligram HungaroFuturizmus blokkjában, „Zenélő faddi anzix” címmel, amelyben az olvasókat egy okkult detektív kalauzolja az Őszirózsás forradalomban.

Alfonz Facebook oldala

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.