Dr. Zalka Csenge Virággal készítettem egy rövid, de érdekességekkel teli információt A kalóz királylány című, tavaly megjelent mesegyűjteményéről, ami a nagysikerű Ribizli a világvégén folytatása.
A kötetben ismét csodaszép illusztrációk találhatók, amelyek Herbszt László keze munkáját dicsérik. Ráadásul nekem nagyon tetszik, hogy az egész oldalas illusztrációk az első történet titkos üzenetet rejtő szőnyegét juttatják eszembe. Ez direkt van vagy csak az én fantáziám túl élénk? Az illusztrációk készítése mennyire közös munka?
Szerintem direkt volt, és nekem borzasztóan tetszik, hogy ez a szőttes-motívum végigvonul az egész köteten! Az illusztrációkkal kapcsolatban teljesen megbízom Herbszt Lászlóban; onnantól, hogy átadjuk neki a kéziratot, már csak a kész munkákat szoktam látni. Kicsit olyan, mint ajándékot bontogatni karácsonykor, amikor megérkeznek az képek. Már alig várom a következő együttműködést!
Miért pont A kalóz királylányt választottad címadó mesének?
Több cím is felmerült, de Szlukovényi Katával, a szerkesztőmmel úgy gondoltuk, ez a legvagányabb. Általában rizikós „királylányos” címet adni egy mesegyűjteménynek (sok fiús szülő elvből nem veszi meg), de a „kalóz” rész szépen kiegyensúlyozta a dolgot – és ráadásul átadja azt az üzenetet is, hogy ebben a kötetben nem szokványos mesehősökről lesz szó!
Az utószóban említetted, hogy páran a rózsaszín borító miatt nem vették meg a „Ribizli a világvégént” a fiúgyermeküknek. A kalózkirálylány ragyogó kék borítója valamilyen szinten válasz erre vagy pusztán a véletlen műve? 🙂
Szerintem inkább a tengeres-kalózos témához igazodott, mint a piachoz, de tény és való, hogy sokan még mindig színkód szerint válogatják a mesekönyveket. Előre kíváncsi vagyok, a harmadik kötet borítója milyen árnyalatú lesz. Most már kezdenek olyan ambícióim lenni, hogy szeretnékén is színes mesekönyveket, mint az Andrew Lang meg a Benedek Elek sorozatok…
Több mesében előfordulnak versek, kis rigmusok, mint például az „A datolyafácska” című szicíliai mesében:
„Nyílj meg, nyílj meg datolyafácska,
öltöztess fel szép ruhába,
indulnék a királyibálba!”
Úgy érzem, tudatos döntés volt, hogy ezek szó szerint szerepelnek és nem csak utalás szinten. Volt erre valami különleges okod? Magad írtad ezeket a versikéket vagy a forrásaidból merítetted?
Más a munkafolyamatod, amikor szóbeli mesemondásra dolgozol fel egy történetet és amikor írott mesélésre?
Ahol vers szerepel a könyvben, ott vers szerepelt az eredeti szövegben is. Ezeket én fordítottam, de néha a rímelés és a ritmus miatt nem szó szerint, hanem némi mesemondói kreativitással. A népmesefordításoknál ez állandó dilemma: legyen teljesen szó szerinti a dal/vers szövege, de ne költői, vagy inkább az üzenetet adja át verses formába öntve? A versfordítás teljesen más műfaj, mint a népmese, de igyekeztem egészséges egyensúlyt teremteni a kettő között.
Ami a munkafolyamatot illeti: ezek a mesék igazából szóbeli mesélésből kerültek leírásra. Nem szeretek olyan mesét közreadni, amit nem próbáltam ki előtte élőszóban is, mert egy-egy előadás alkalmával rengeteget alakulnak a szövegek. Közönség előtt sokkal gyorsabban kiugranak belőlük a logikátlanságok, a humoros pillanatok, a magyarázatra szoruló elemek, mintha csendes magányomban üldögélnék felettük az íróasztalnál.
Vannak a mesékben olyan epizódok, amik bár a történet szempontjából talán nem központiak, mégis nagyon részletesen vannak elmesélve, például Pari hercegnő történetében a csillagok sakkjátszmája hosszabban van kibontva, mint a másik két találkozás. (Legalábbis nekem ez az érzésem) Illetve például Rongyoska és a boszorkányok esetében hosszabban időzünk a három királylány „eredettörténetén.” Úgy érzem ezek mögött is tudatos mesélői döntések állnak, esetleg mondanál erről pár szót?
Ezek általában olyan részletek, amik az eredeti meseszövegekben is több figyelmet kaptak, és nekem személy szerint nagyon megtetszettek. Nincs különösebb tudatos döntés mögöttük azon kívül, hogy „jé, ez a pillanat nagyon tetszett, színezzük ki.” Ahhoz képest egyébként, hogy ezek a fő történetszál szempontjából kevés szerepet kapnak, számomra mégis sokat hozzá tudnak adni a meséhez – érzelmi töltetet, háttértörténetet, kulturális kontextust.
Van több mese is, ami ismert történetek elemeinek „remixelt” verziójának tűnik, például a már említett „A datolyafácska” úgy kezdődik, mint a Szépség és a szörnyeteg, aztán igen csak Hamupipőkés bálozásnak lehetünk tanúi, míg Az ebvári királykisasszony történetben a Csizmás kandúr illetve Borsószemkirálykisasszony meséinek momentumai köszönnek vissza. Van oka annak, hogy ilyen „mash-up” meséket is beválasztottál illetve, miért pont ezeket a verziókat választottad?
Szeretem megmutatni az embereknek, hogy a népmesék milyen képlékenyek, és hogy az egyes verzióik milyen jól össze tudnak olvadni egymással. Az élőszavas hagyományban ez teljesen általános jelenség. Az ebvári kisasszony egyébként azért érdekes, mert az nem mash-up, hanem pont ellenkezőleg: egy eredeti Csizmás Kandúr népmese, amiből Andersen kiemelt egyetlen jelenetet, és megalkotta belőle a Borsószem királykisasszonyt (teljesen más üzenettel). A datolyafácska pedig egy olyan Hamupipőke, aminek a hősnője számomra sokkal aktívabb és érdekesebb, mint a Grimm verzióé (egyébként ez sem feltétlenül „mash-up”: a Grimm változat is vásárra induló apával kezdődik, aki fát hoz a lányának). A különösen kreatív népi mesemondók mindig remekül kombináltak meséket, motívumokat a közönségük szórakoztatására. Igazi kincs ilyen különleges változatokra bukkanni a hagyományban.
Hű olvasója vagyok a Népmesék a világ körül sorozatodnak (sőt a magam szerény módján igyekszem a lábnyomaidban lépkedni, saját épülésemre J), tudom, hogy rengeteg, de rengeteg mesét elolvastál ennek a projektnek a keretében és jó néhány ebbe a kötetbe is utat talált. Hogyan tudtad leszűkíteni ezt a hatalmas tudásanyagot egy kötetnyire? Például a Tales of Superhumanpowersben nagyon jól meghatározott kritériumrendszert állítottál fel a válogatás alapjául. Itt volt valami hasonló segítséged?
Elsősorban a tematikához válogattam: ahogy a Ribizlinél, itt is a „feminista népmesék” volt a központi elképzelés. Aktív, okos, talpraesett, bátor hősnőket kerestem, valamint hozzájuk illő sokszínű férfi példaképeket. Az is szempont volt, hogy sokféle ország, több kontinens meséiből válogassak. A folyamatba aztán beleszólt, hogy melyik mese tartozik a köztulajdonba, és melyikhez sikerült szerzői vagy kiadói engedélyt szerezni – de elsősorban a sokszínűség, sokféleség volt a cél.
Hogyan döntötted el, a mesék milyen sorrendben követik egymást?
Amikor elkészül egy-egy kéziratom, mindig kiírom a mesék címeit kis cetlikre; színkódolom, melyiknek ki a hőse, melyik kontinensről származik, és hosszú vagy rövid szöveg-e. Ezek után sokáig szoktam rakosgatni a cetliket a padlón; igyekszem nem egymás mellé rakni több hosszú történetet, és váltogatom a hősöket és országokat is. Nagyon jó játék…
Voltak már „Régi magyar népmesék mai gyerekeknek”, „Nemzetközi népmesék mai gyerekeknek” várható esetleg folytatás? 🙂
Igen, a napokban már le is adtam a kéziratot! A harmadik kötet a legnépszerűbb mesék (Hófehérke, Piroska, Csipkerózsika, Kiskakas gyémánt félkrajcárja, stb.) ritka változatait mutatja be. Lesz benne fiú Csipkerózsika, afrikai Hamupipőke, kínai Rapunzel, stb. Nagyon izgalmas gyűjtemény, rettenetesen élveztem a válogatást!
Köszönöm szépen a válaszokat és köszönöm szépen a recenzióspéldányt a Móra Kiadónak!
Az első Csengével készült interjúmat itt olvashatjátok.
A Hősök és Pimaszok című kötetről pedig itt írtam.