Ebben a tartalmas miniinterjúban Dr. Zalka Csenge Virággal beszélgetünk a Ribizli trilógia zárókötetéről, A Varjúhercegről, amiben ismert történetek kevésbé ismert verzióit ismerhetjük meg, miközben a mesék szárnyán körbeutazzuk a világot.
Nagyjából hány változatot olvastál el egy meséből, hogy megtaláld a neked legjobban tetszőt? Nem unalmas „ugyanazt” a történetet ennyiszer végigolvasni? Mi alapján válogattál?
A változatok száma mindig attól függ, épp mennyire gyakori mesetípussal dolgozom. Ebben a kötetben sokak által ismert, „klasszikus” mesék voltak a fókuszban, ezért alkalomadtán 10-20 verziót is kikerestem hozzájuk, míg megtaláltam a kedvenceimet. Egyáltalán nem volt unalmas folyamat, mert nagyon kíváncsi voltam rá, ugyanaz a történet hol milyen alakot, színezetet ölt. Nagy felfedezőút volt, izgalmas kincsekre bukkantam. Általában olyan változatokat kerestem, amik meglepő fordulatot vesznek, szokatlan hősöket vonultatnak fel (pl. „hercegnős” mesében fiú hős, vagy kiskakas helyett szövőmadár). De a vége felé előfordult olyan is, hogy kifejezetten távoli tájak meséi között keresgéltem, mert nem akartam egyetlen világrészt sem kihagyni. Szerettem volna például, ha amerikai mese is kerül a kötetbe.
Hogy fér el ennyi mese a fejedben? Én az utóbbi napokban elolvastam vagy száz mesét és úgy szeretnék mindre emlékezni, de úgy érzem limitált a hely, és az újonnan érkezők kilökdösik a régieket. Van erre valami jó tipped?
Szerencsére nekem nagyon jó memóriám van, mindig könnyen ragadtak meg benne történetek. A mesékre mint sztorikra gondolok, nem szövegre; általában képek maradnak meg, amik alapján a saját szavaimmal mesélek. Egy csomószor csak egy-egy képre emlékszem, ilyenkor újra ki kell keresnem a mesét, ha aktuálissá válik. Ebben segít, hogy blogolok a könyvekről, amiket olvasok, és a leírt mesékhez mindig feljegyzem a forrásokat is. A blogom a saját memóriám kiegészítése is. Gyakran vagyok hálás korábbi önmagamnak, amiért feljegyzett egy-egy klassz mesét forrással együtt. Szintén segít, hogy kizárólag olyasmit mesélek, ami nagyon lelkesít; a kedvenc történeteit sokkal könnyebben megjegyzi az ember.
„A hősies szövőmadár” elég vadmese, de nagyon tetszett. Félkakas nagyon megmozgatta a gondolataimat, te hogy képzeled el? Később találkozunk a nagyon jó nevű „Félember egy sánta jó rosszabbik felén” címen futó gonosztevővel. Van valami különleges jelentősége annak, hogy „fél” állatok / emberek?
Ez egy érdekes kérdés. Több helyen találkoztam már ilyen „fél” figurákkal, a kelta mitológiában például nagyon gyakoriak. Sokféle magyarázata lehet a motívumnak. Egyszer olyat olvastam, hogy ők félig egy másik világban vannak, vagyis szó szerint a választóvonalon állnak a látható és a láthatatlan világ között. Ez különleges jelleget, hatalmat ad nekik. Szerintem egyébként a „félkakas” simán csak egy vicc, mert ott azzal szokott kezdődni a mese, hogy a hőse a többinél kisebb, gyengébb, furább.
Az egyik kedvenc történetem az olasz „Marcipán királyfi” volt. A jegyzetekből megtudjuk, hogy nem ő az egyetlen ehető királyfi, vannak más tésztából vagy cukorból gyúrt királyfiak. Szerinted milyen ételből lehet a legjobb királyfit készíteni?
Szívem csücske az a sztori, amiben egy királylány véletlenül pizzát készít királyfi helyett. Mindig összefut a nyál a számban, amikor mesélem. Amúgy nagyon szeretem a marcipánt is, de nagy tételben már túl édes az én ízlésemnek.
Nekem az „Aurelio és a boszorkány” rögtön egy Ghibli-filmé vált a fejemben, a boszorkány és a meghökkentő, de mégis valahogy bájos dolgai a Chihirora emlékeztetett. Te a kötet melyik meséjét látnád legszívesebben rajzfilmként?
Aureliót mindenképpen. Én is nagyon szeretem a boszorkányt, aki abban a mesében szerepel, és szeretem hosszasan színezgetni a közös kalandjaikat. Rajtuk kívül még Hlini királyfit látnám szívesen rajzfilmen, a repülő ágyakkal. Az a mese elsőre is megfogott azzal, hogy mennyire vizuális, és egyben izgalmas is. Remek Disney film készülhetne belőle. De megnéznék például egy felnőtteknek szóló Aranyfa és Ezüstfa filmet is, olyan stílusban, mint a Mesék meséje volt.
Az utószóban említed a nemzetközi népmese-katalógust. Ez egy online dolog vagy egy borzasztóan vaskos enciklopédia, hogyan kell elképzelni?
Az újabb (2004) kiadás három vaskos, keményborítós sárga színű kötet. Sajnos nincs online verziója. A motívumindexnek, ami a mesék kisebb elemeit sorolja fel, van honlapja is, de a típusmutatónak nincsen. Ezt lapozgatni kell, ráadásul előre-hátra, mert egy-egy meséhez csak a forrásokat hivatkozza le, amiket aztán ki kell bogarászni a bibliográfiából – aztán beszerezni a könyvet, amire hivatkozik. És sokszor előfordul az is, hogy a hivatkozott könyv egy újabb katalógus (pl. a Magyar Népmesekatalógus), és ilyenkor az egész móka kezdődik elölről. Sok bogarászást, könyvtárazást, és rengeteg időt igényel, de én valamiért nagyon élvezem.
Ismerlek már annyira, hogy tudom, sosem állsz meg. Min dolgozol mostanság?
Készül a következő könyvem kézirata a Móránál: ebben a szokásostól eltérő módon nem népmesék, hanem a saját meséim lesznek. Mondjuk nem barangoltam messzire, mert mindegyikük népmesei motívumokból építkezik. Van közöttük, ami egyszer népmese volt, csak már annyira átalakítottam és újraírtam, hogy az anyja se ismerne rá. Van olyan is, ami egy-egy mesei kép, motívum, pillanat volt, ami köré új sztorit kreáltam. Teljesen más volt velük a munkafolyamat, mint amit eddig megszoktam, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek, hogyan fogadják őket az olvasók!
Köszönöm szépen a válaszokat 🙂
Itt vehetitek meg a könyvet.
Korábbi interjúk Csengével:
A kalóz királylány interjú
Hősök és pimaszok interjú
Szimplán Mesés interjú