Interjú Veres Attilával Odakint sötétebb című első regénye kapcsán

Az Odakint sötétebbre a The Black Aether oldalán figyeltem fel, ami egy Lovecraft örökségével és weird irodalommal foglalkozó magazin. (Ahol mellesleg külön rovatom van, ahol Lovecrafttal kapcsolatos angol cikkeket fordítok magyarra. Lásd itt)

Nagyon tetszett a borító és a fülszöveg is, és mivel nagyon fontosnak tartom a magyar írók támogatását, megkerestem Veres Attilát, hogy válaszolna-e pár kérdésemre. Ő nagyon kedvesen elfogadta a felkérést, a végeredmény pedig ez az interjú. Olvassátok szeretettel!

Kiadó: Agave Könyvek Kiadó Kft.

272 oldal

Kötés: puha

Megjelenés éve: 2017

Fülszöveg

1983-ban minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.

Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt?

Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik: délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök és külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.

De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?

Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt.

1. Más a munkamódszered forgatókönyveknél és novelláknál / regényeknél? Van olyan dolog, amit a forgatókönyvírás során tanultál meg, és ami segített a regényírásnál?

A munkamódszer természetesen minden médiumban más, mert eltérő a forgatókönyv és a próza nyelve. A prózánál a végterméken dolgozol; amit leírsz, az kerül az olvasó kezébe. A forgatókönyvek esetében a szöveg csak egy alap, amit a gyártás során sorvezetőként használnak. A forgatókönyveket folyamatosan átírják, megvágják, hozzátoldanak, kreatív vagy pénzügyi, személyi változásnál új igények merülnek fel, amik miatt újra át kell írni az egészet. Gyakori, hogy több év munkája után sem lesz a szkriptből film. A forgatókönyvnél ezért előre strukturált az írás folyamata, nagyjából tudom, hogy mit fogok csinálni, mikor leülök írni, mert egy csapatban dolgozom. A prózánál ez általában nincs így, mert ott leginkább magamnak kell megfelelnem. Sokat tanultam a forgatókönyvekből, de semmi olyat, amit konkrétan felhasználtam volna. Talán az volt a legnagyobb haszna, hogy nem rettentem meg a rám váró szövegmennyiségtől, mivel már sok nagyjátékfilm-terjedelmű szkriptet írtam; többet konkrétan a regényírással párhuzamosan.

2.Milyen módszerrel írsz? Részletes cselekményvázlatot dolgozol ki, vagy csak neki ülsz, és lesz, ami lesz?

Nincs részletes cselekményvázam, de tudom, hogyan kezdődik a történet, mi a vége, és van egy halom ötletem arra, hogy mi lesz a közepén. Alapvetően azonban hagyom, hogy írás közben kerüljenek a helyükre a dolgok, még ha emiatt gyakran újra is kell írnom fejezeteket. Inkább az a fontos, hogy a hangulat, amit meg akarok teremteni, annyira erős legyen a fejemben, hogy muszáj legyen leülnöm írni. Ez a vezet végig az írás folyamatán. Ha valahol hibázok, érzem megtörni a hangulatot, olyankor vissza kell térnem a hibapont előtti mondathoz, és újra elkezdeni a szöveget. Számomra egy regényben fontosabb a hangulati és az érzelmi egység, mint a cselekmény filmszerűsége; ez az egység pedig könnyen elveszhetne, ha mindent előre tudnék, mikor leülök írni. Magamat is meg kell lepnem munka közben.

3. Az Odakint sötétebb a közeli múltban játszó Van valami jelentősége, hogy 1983-ba helyezted a történetet, és nem mondjuk 1898-ba vagy 2011-be?

A regény nem a múltban játszódik, hanem a jelenünkben. A félreértés oka, hogy a történet leírásában megjegyeztük az 1983-as évet, mint a pillanatot, mikor a cellofoidák megjelentek. Ez azért fontos, mert azt szerettem volna, hogy az állatok ne jelenjenek meg túl távol a múltunkban, de elég távol ahhoz, hogy már ne legyenek mindennapi beszédtémák. Olyanok, mint valami kényelmetlen, régi sérülés, ami viszont vihar idején még mindig sajog. A regény cselekménye ettől függetlenül, bár az év nincs kimondva, az olvasó mindenkori jelenében játszódik.

4. Mi vonzott a weird/horror regényekhez? Kacérkodsz más műfajokkal is? Van olyan zsáner, amitől idegenkedsz?

Szeretem ezt az elbeszélési módot, mert ennek a logikája áll legközelebb az álmokhoz. Ebben a módban a valóság szövete meglágyul, különös dolgok történhetnek, és ha az író elég jó, akkor ebben a különleges állapotban megragadhat valamit az emberi állapotból; elhelyezhet minket egy kozmikus térképen, melyen látszik, hogy porszemek vagyunk, de mégis létezünk. Íróként mérsékelten kacérkodok, mert ha egy ötletem túlságosan tisztán illeszkedik valamilyen műfajba, akkor általában rögtön elvetem, vagy várok, amíg kereszteződik egy másik ötlettel, ami érdekessé teszi számomra. Ettől függetlenül egyszer nagyon szeretnék írni egy kardozós-darabolós fantasyt Howard Conan-történeteinek stílusában. Valószínűleg azonban ez nem fog megtörténni. Olvasóként nagyon is idegenkedek a fantasztikum valamilyen témára szűkített al-zsánereitől, mint például a háborús sci-fi.

5. Ha eltölthetnél egy kellemes vacsorát három (élő vagy holt) íróval, kik lennének azok, és miért?

Az egyik Jeffrey Ford lenne, akit nagyon jófej figurának képzelek. Ennénk valami olaszt (ételt természetesen, nem embert; az emberevés csak később jön), elszívnánk egy spanglit, és beszélgetnénk arról a minotauruszos regényről, amit soha nem fejezett be. A másik Laird Barron, akit nem képzelek olyan kedvesnek, mint Fordot, de úgy gondolom, néhány pohár  (üveg?) whisky után már kezelhető lenne. Vele steaket ennék, sokat itatnám, és kiszednék belőle minden ijesztő sztorit az alaszkai szánhúzó versenyekről. A harmadik T.E.D. Klein. Valami new york-i kioszkban ennénk, esne az eső, ő pedig idegesen tekintgetne a háta mögé, követte-e idáig valaki. Őt a vörösborok rajongójának képzelem. Beszélgetnék vele az alkotói válságról, és meggyőzném, hogy küldje el nekem a Nighttown c. befejezetlen regényének kéziratát, aztán pedig arról, hogy fejezze be a regényt.

6.Gyönyörű és hátborzongató a borító. A te ötleted alapján készült, ha nem, mennyire volt befolyásod arra, hogy milyen legyen?

Küldtem néhány referenciát a kiadónak, és beszélgettünk arról, milyen lehetne a borító, milyen hangulatot kellene sugallnia. Végül átküldtek körülbelül tíz tervet. Erre böktem rá, mert magasan kiemelkedett ötletben és minőségben; szerencsére a kiadónál is ez volt a kedvenc. Egyébként semmilyen ráhatásom nem volt a tervező munkájára, de nagyon örülök ennek a borítónak és hálás vagyok a kiváló munkáért. Szerintem pontosan megragadja a regény hangulatát.

7. Volt valamilyen prekoncepciód az íróságról, ami időközben megváltozott? Szerinted az írás áldás vagy átok?

Nem igazán. Gondoltam, hogy az írás szemét és nyomasztó munka, olyan, mint éjszaka átkelni egy krokodilokkal teli mocsáron. Annyi változott meg, hogy most már tudom; kisebb sérülésekkel bár, de át lehet. A szükség az írásra ugyanannyira áldás, mint átok. Jó, amikor készen lesz valami, de rettenetes, hogy meg kell előtte csinálni.

8. Mi a legnehezebb és legkönnyebb dolog az írásban?

Ugyanaz: leülni írni.

9. Milyen tanácsot adnál feltörekvő íróknak?

Szerintem még én is feltörekvő vagyok. Talán azt tanácsolnám, hogy néha dőljenek hátra, menjenek és éljenek, nem kell mindennek az írás körül forognia. De nem hiszek a tanácsokban. Mindenki úgy ír, ahogy tud és akar.

10. Kinek ajánlanád a könyved?

Gyakorlatilag mindenkinek. Elsősorban annak, aki szerint Magyarország nem lehet terepe a fantasztikumnak. De egyébként szó szerint minden egyes élő ember nyugodtan rámehet egy  saját példányra.

Az Odakint sötétebbet itt tudjátok beszerezni

Veres Attila a The Black Aetherben megjelent novelláit itt tudjátok elolvasni

Köszönöm szépen az interjút!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *