Írók Egymás Között: Erős női karakterek

Nagyon stílszerűen választottuk a márciusi témánk, és minden télvégi búskomorságom ellenére összekaptam magam, és nekiültem ennek a cikknek. A többiek cikkét majd a nevükre kattintva érhetitek el (Emma, Gabi, Klári), illetve itt egy bejegyzés, amit Gabi saját női karaktereiről, Amyről és Annáról írt.

Egy mesével kezdeném a cikket:

Réges-régen Artúr király idejében, történt egyszer, hogy a trónterembe berontott egy szörnyű kinézetű, óriási lovag. Azt mondta a királynak: „Egy heted van, hogy válaszolj a kérdésemre, ha nem teszed, halálnak-halálával halsz.” A kérdés pedig ez volt: mit akarnak a nők?

Artúr kicsit bepánikolt, de rögvest meg is nyugodott, hiszen volt körülötte nő elég, csak meg kellett őket kérdezni. Rögtön oda is fordult hitveséhez, Guienvréhez, aki gondolkodás nélkül azt felelte, hogy igaz szerelmet, miközben igyekezett nem Lancelotra nézni. A szakácsné harmincöt órás munkahetet akart, az udvari boszorkány azt, hogy a művészetének élhessen, és ne kelljen ostoba bálokra járni. Egy szóval, ahány nő, annyi válasz. Ahogy közeledett a hét vége, Artúrnak kezdett viszketni a nyaka, mert már szinte érezte rajta a lovag súlyos pallosát. Utolsó elkeseredésében elküldte leghűségesebb lovagját, hátha az szerencsével jár. Hogy s hogy nem, lovagunk bekeveredett egy sötét erdő legmélyére, ahol egy olyan csúnya nőszeméllyel találkozott, hogy be kellett hunynia a szemét, hogy ne szédüljön le a lóról.

– Hol jársz itt, ahol a madár se jár, te szép dalia? – kérdezte a csúfság.

A lovag előadta bánatát, a banya pedig felkacagott, de a nevetésétől, lehulltak a környező fák levelei.

– Mi sem egyszerűbb ennél! – kiáltotta. – De a választ csak akkor mondom meg, ha megígéred, hogy feleségül veszel.

Szegény lovag vakarta a fejét nagy kínjában, de mivel a királyt nagyon szerette, ezért beleegyezett, és várta, hogy meg tudja a nagy titkot.

– Minden nő azt szeretné, hogy maga dönthessen a sorsáról.

A történet persze tovább is van még, ha szeretnétek megtudni a végét, olvassátok el Zalka Csenge Virág Hősök és Pimaszok című könyvét (Interjú róla itt), ahol én is először találkoztam ezzel a történettel, amit most emlékezetből adtam itt vissza nektek.

Elkövettem azt a hibát, hogy nagy lelkesen elmeséltem a férjemnek is ezt a történetét, és rendszerint ellenem használja, amikor olyan fontos döntéseket kell hozni, hogy mit együnk vacsorára 😀 A viccet félre téve, szerintem nagyon nagy igazságot fogalmaz meg a történet. Tényleg annyit kérünk, hogy mi dönthessünk a sorsunkról. Kihez megyünk hozzá és mikor, ha egyáltalán. Szeretnénk-e gyereket, és ha igen, mikor. Milyen szakmát szeretnénk, stb. (Természetesen a férfiaknak is ugyanez jár, ha egy kisfiú focista akar lenni, tök jó, de ha balett táncos vagy sminkmester, az is tök jó.) Az egyetlen kikötés persze, hogy mindenki addig kövesse az álmait, amíg azzal másokat nem nyomorít meg.

Gyerekkorom kedvenc könyve Philip Pullman kevésbé ismert Sally Lockhart – trilógiája volt. Egy részt ekkor ébredt fel bennem az érdeklődés a Viktoriánus kor után, másrészt tetszett, hogy Sally lány, de nyomoz, és a saját kezébe veszi az életét. A történelmi háttérből fakadóan nyilván vannak korlátai, nem szaladgál rövid hajjal, miniszoknyában, és nagyon sok akadályba ütközik, amikor a saját cégét meg akarja nyitni, de mégis a saját határain belül szabadon cselekszik, kivívja magának a mozgásterét.

Amikor erős női karakterekre gondolok, először ő jut eszembe. Sokan abba a hibába esnek, hogy azt gondolják, az erős női karakternek mindenképp valami badass harcos amazonnak kell lenni, aki férfiakat megszégyenítően forgatja a kardot, és minden áron (néha már idegesítő módon) a saját feje után megy. Ez is egy út persze, de az erősségnek ezer árnyalata van, és nem szabad egy elképzelést ráerőltetni senkire. Ezért nagyon egészséges szerintem az Én kicsi pónim lánycsapata, mert mindegyikük más: van könyvmoly, nagyon csinos, szégyenlős, fiús-sportos, földhöz ragadtan kedves és igazi bulipóni. Mindegyikük olyat tud, amit a többiek nem.

Beszéljünk kicsit a saját történeteimről:

A Dreamlessben olyan főszereplő párost szerettem volna, ahol a nő a talpraesettebb, tapasztaltabb. Azt is szerettem volna, hogy ne romantikus viszony legyen közöttük. Olyan kevés az őszinte és működő női-férfi barátságokat bemutató történet! Frances egy bordélyházat vezet, kőkemény üzletasszony, szabadszájú, és nem fél ki mondani, ha tetszik neki egy férfi. Vambery gróffal tartó rövid viszonya a kölcsönös vonzalmon és megértésen alapul, de szó sincs nagy, romantikus érzelmekről, csak (hangsúlyozom még egyszer) közös megegyezésen alapuló testi kapcsolatról. Ezzel szemben Alistairt nem érdekli a testi szerelem, (mert bizony, nem attól férfi valaki, hogy minél több nőt „meghúz”) jobban el van a saját kis költői / tudományos gondolataiban. Ettől függetlenül, ha a barátairól van szó, gondolkodás nélkül megteszi, amit kell. Bár nem ez a regény főcsapás vonala, sok szó esik a sztereotípiákról és a (felborított) elvárásokról. Ennél nem mondhatok többet, mert elspoilerezném két nagy csavaromat.

A Life on Marsban Zen, felnövéstörténetét követjük végig. Átesik az első nagy szerelmen, amitől persze úgy viselkedik, mint bármelyik őrült tinilány, akiket egyébként a világ sokszor komolytalannak és butácskának fest le. Emellett viszont Zen nagyon ért a számítógépekhez és rendszerekhez, jobban programoz, mint bárki más. Édesanyja az űrhajó kapitánya, aki rengeteg nyomásnak van kitéve, főleg az első tisztjétől, aki módszeresen ássa alá a tekintélyét, főleg, miután megmagyarázhatatlan esetek történnek a hajón.

A Londemoniumban hasonló dinamika figyelhető meg a főszereplők közt, mint a Dreamlessben: Molly, karakán, hirtelenharagú energiabomba, míg Greg jólelkű, kicsit szerencsétlen. Mégis ez teszi őket jól működő párossá. Demi egy imádnivaló démonlány, aki mindenkiben a hiányzó apját keresi, Aiko egy magábaforduló bántalmazás túlélő, aki önként száll alá a pokolba, Ren pedig egy kívülről megingathatatlannak tűnő, de jólelkű nyomozónő.

Ahányan vagyunk, annyiféle életet élünk, és a jó könyvek tükrözik is ezt.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.