N.A.S. Interjúk: Szujó Norbert

A N.A.S.Interjúk sorozat ötletét egy női spekulativ szerzők műveivel foglalkozó csoportban dobtuk fel, és ennek kereteiben egymást fogjuk kérdezgetni mindenféle olvasással-írással kapcsolatos dologról,  előreláthatólag őszig.

A második vendégem Szujó Norbert, akivel a Black Aether / The Black Aether szerkesztőbizottságában ismerkedtem meg. Norbert a F.I.O.K , Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör, illetve a F.I.O.K. Alkotói Csoport megalapítója, a Randomkult blog szerzője.

1. Irodalomszervezői tevékenységed során ismertelek meg, először a The Black Aether szerkesztőségében, aztán pedig a F.I.O.K. kapcsán. Mikor kezdtél el ilyen aktívan érdeklődni a spekulatív irodalom iránt, és mi késztetett arra, hogy ne csak olvasó, hanem tevékeny szervező legyél?

Én első sorban olvasóként gondolok magamra. Minden, amit teszek, az olvasás, az irodalom, a kultúra és a művészet szeretetéből fakad. Tizenévesen ismerkedtem meg a fantasztikummal és bár azóta (ahogy korábban is) nagyon sokféle irodalmat olvasok, a spekulatív fikció mindig is meghatározó lesz a számomra. Miközben érdeklődtem a témában, különböző olvasói és alkotói közösségekkel ismerkedtem meg és rájöttem, hogy nagyon sok (leginkább hazai, amatőr) projekt kevesebb figyelmet kap annál, amit érdemelne. Ennek kifejeződése volt első blogom (aminek nem írom le ide a nevét, mert mindenki rákeresne), ami csak egy-két évet élt meg. Kezdetleges valami volt, de arra jó volt, hogy rájöjjek, milyen nagyszerű kommunikációs csatorna, összekötő kapocs lehet egy ilyen oldal.
Jóval később, magyar képregényesekkel folytatott beszélgetések után, indítottam el a RandomKult blogot, ami az én személyes befogadói naplóm. Arról írok, amit láttam, amit olvastam, ami tetszett, ami kevésbé tetszett. És nagyon fontos, hogy a RandomKult is első sorban alulról szerveződő, kis pénzből indított, de nagyszerű, magyar kulturális kezdeményezésekről ír. Első sorban fantasztikus irodalmi lapokról (főleg: Azilum, TBA) és magyar képregényekről fejtem ki a véleményem, de ez, miután a blog hosszabb kihagyás után újraindul, némileg változni fog: több mindenről, kötetlenebbül fogok értekezni.

A blogon keresztül ismerkedtem meg Tomasics Józseffel, a The Black Aether főszerkesztőjével. Először csak egy közös témánk volt: H. P. Lovecraft munkássága és a rémirodalom. Lovecraft meghatározó személyisége az irodalomnak, lenyűgöző munkássága és írásainak gondolatisága már nagyon korán magával ragadott és azóta sem ereszt. Nem is csoda, hogy sok mindenben egyetértettünk Józseffel. Hamarosan pedig azt is megtapasztaltam, hogy a Black Aether nyomtatott magazin, a TBA irodalmi projektje milyen sokat jelent nem csak az amatőr és kezdő íróknak, de a fantasztikus irodalom egészének. Jelenleg nincs Magyarországon még egy olyan aktív, inspiráló, fejlődőképes és értékőrző, -teremtő  fantasztikus irodalmi közösség, mint a lovecrafti/weird rajongói is alkotói közeg.

Miközben a TBA-nak írtam cikkeket és készítettem interjúkat, egy másik impulzus is ért: a Pintér Bence által szervezett, a hazai fantasztikus színtér fontos alakjait megszólaltató, A magyar fantasztikum helyzete című cikksorozat sok mindenre ráébresztett.

Fogtam tehát a  RandomKult szellemiségét és a TBA tenni akarását  és megalapítottam a F.I.O.K., Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör facebook-csoportot, ami az alapvető célkitűzését maximálisan teljesítette: összekötő fóruma, közös kommunikációs felülete a magyar fantasztikus színtér különböző képviselőinek.

Itt tartunk most (illetve van pár dolog, amiről még nem beszélhetek). Rengeteg cél van a jövőre nézve, rengeteg kérdés, sok probléma vár megoldásra. De a lényeg, MINDIG A LÉNYEG: az irodalom, a művészet, a kultúra szeretete. Nem lenne kötelező beleártani magam a „nagyon dolgába”, de sohasem tudtam nyugodni.

2. Te magad is írsz, vagy inkább csak olvasol? Ha igen, miket írsz? Ha nem, gondoltál már arra, hogy kipróbáld magad ezen a téren is?

Csak olvasok. Illetve voltak „korai zsengéim”, de azokra nem vagyok büszke. Úgy vagyok ezzel, mint a rajzolással: mindig szerettem csinálni, de sohasem képeztem magam, ezért megrekedtem egy szinten. Ahogy ismerem magam, biztosan fogok még írni és rajzolni is. Rengeteg ötletem van, de egy kicsivel nagyobb elhatározás kell. Arra is rájöttem, hogy egy közönséges blogbejegyzés megírása is csak egy „bizonyos szintig” megy az íráskészség és a kifejezőkészség javítása nélkül. Lehet is és kell is fejlődnöm.

3.Amikor olvasol, jobban kedveled az elektronikus formátumot vagy a hagyományos puha /keménykötésű könyveket?

Mindig is azon a véleményen voltam, hogy a nyomtatott forma semmivel sem jobb vagy nemesebb, mint az elektronikus. Mostanában kicsit árnyaltabban gondolkodok erről. Pl. könyvesboltokat látogatva jöttem rá, hogy a webshopok tájékoztatói (600 oldal, keménytáblás…) mennyire nem adják vissza, hogy milyen igényes kiadványok jelennek meg mostanában.
Ám akárhogy is gondolkodok a témáról, egyszerűen nem tehetem meg, hogy nem olvasok elektronikus könyvet is. Mindig van pár a mobilomon. Manapság a legtöbben nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy fotelben, kandalló mellett olvasgatunk. A nyomtatott könyvet pedig nem könnyű mindenhol előrángatni. A vonatra várva, metrón utazva, főzés közben… ezek olyan „holt idők”, amikor én szívesen olvasok e-könyvet. Az elektronikus forma kibővíti az olvasásra szánható időt és teret.
Nem is beszélve az elektronikus folyóiratokról, melyeknek az előfizetése olcsóbb, mint a nyomtatott verziójuké, ezért több lapot járathatok.

4. Szerinted mennyire játszik fontos szerepet a könyvborító az eladásokban? 

Nagyon fontos szerepük van a könyvborítóknak és szerintem különösen igaz ez a fantasztikus könyvek esetében. Ezzel sajnos nincs mit tenni, ehhez idomulni kell. Amatőr könyvek elején szoktam látni érdekes amatőr rajzokat. Ezeknek megvan a romantikája, de valójában nem komolyan vehetőek. Nagyon sok jó grafikus tevékenykedik itthon. Tessék velük kommunikálni és igenis (ha már nyomtatott könyvet akarok), fizetni kell érte. A profi kiadványok esetében pedig azt kifogásolom, hogy a borítót rajzoló grafikus és szerkesztő kevés figyelmet kap, a kiadó azért mindig eldicsekszik vele, hogy a nagyszerű borítórajz XY műve. Tehát aki akar, az utánanézhet az alkotónak. Emellett szerintem készülhetne interjú grafikussal is, ők is dedikálhatnának könyvfesztiválon és az az ötlet sem butaság, amit időről időre felvetnek az olvasók: hogy a borítógrafika megjelenhetne poszter formában (Itt az a kérdés, hogy egy nagy méretű poszterért fizetne-e annyit az érdeklődő, amennyibe maga a könyv is kerül?).

5. Milyen tanácsot adnál szárnypróbálgató íróknak?

Ez kényes téma, mert a legalapvetőbb tanácsok is kivághatják a biztosítékot egyeseknél és aztán jön a parttalan vita. Nekem nincs semmilyen végzettségem ahhoz, hogy másoknak ilyen tanácsokat adjak, így nem is kell elfogadni, amit mondok. De olvasóként azért tudom, mitől működik egy történet és mitől nem. Részt vettem pár irodalmi projektben és a F.I.O.K.-nak is van ilyen, ezért természetesen ki kell állnom egy bizonyos alkotói szemlélet mellett. Egyszer összeírom minden gondolatomat ezzel kapcsolatban, most csak pár jótanácsot adnék:
Írj, írj, olvass, írj!
Ha egy ötletedről (cím, írói álnév, történetváz, karakter…) úgy gondolod, hogy nagyon jó, akkor szinte biztosan rossz. Tedd félre az ötleteidet, lépj tovább, foglalkozz a az írás többi részével! Az igazán jó ötletek úgyis visszatérnek hozzád.
A kritikákat fogadd méltósággal, az írás művészetével szemben mutass alázatot!

6. Merre tart a könyvipar? Milyennek látod a jövőjét?

Amikor ez a kérdés a tömegmédiában szóba kerül, akkor általában úgy állítják be a dolgot, mintha a nyomtatott könyvnek folyamatosan küzdenie kellene az életben maradásért, az új megoldások ellen. Erről természetesen szó sincs. A különböző újítások egymás mellett léteznek, más-más problémára nyújtanak megoldást. Nemrég olvastam egy cikket egy magyar találmányról, egy speciális kesztyűről, ami az elektronikus könyvet beolvassa és braille-jelekké alakítja, amit a felhasználó tapintásérzetként érzékel. Ez a megoldás kiválthatja a braille-könyveket, amiknek igen költséges az előállítása és kevés készül belőlük.
A könyvipar töretlenül fejlődni fog a jövőben. Nem rökönyödnék meg, ha a nyomtatott könyvet felváltaná az elektronikus, de erre nem számítok. A változások más területen lesznek. Miért ne lehetne a kiterjesztett realitás, a közösségi finanszírozás vagy az internetes tartalomszolgáltatás tapasztalatait az irodalom népszerűsítésére felhasználni?

7. Emlékszel az első történetre, amit olvastál? Milyen hatással volt rád?

Az első szinte biztosan egy kötelező olvasmány volt és szinte biztosan nem volt rám semmilyen hatással. Az „ajánlottakat” mindig jobban szerettem. Gyermekkori meghatározó olvasmányaim főként ismeretterjesztő könyvek voltak. Ezek tényleg fontosak voltak, kiterjesztették a látókörömet, kialakították a gonolatvilágomat. Az általános iskolai olvasmányok közül Poe, Csáth Géza művei, Camus-től a Pestis, Orwelltől az 1984 és Madách fantasztikus műve, Az ember tragédiája nagyon tetszettek. Az első fantasztikus mű, amit elolvastam az Orchideák bolygója volt, de csak annyira emlékszem belőle, hogy nagyon más volt, mint bármi, amit korábban olvastam.

Jóval később, már gimnazistaként kezdtem szisztematikusan a fantasztikumot keresni. Előbb ponyva fantasyk jöttek (Káosz-ciklus, Drizzt kalandjai), ekkor szerepjátékoztam először életemben (M.A.G.U.S., Cyberpunk). Komoly sci-fit is valamikor ekkor kezdtem olvasni. A szüleim könyvespolcán sorakoztak. Háromszor futottam neki az Alapítványnak, de harmadjára gyakorlatilag egyhuzamban olvastam végig a sorozat rendelkezésemre álló részeit. Aztán jött Stanisław Lem munkássága, Zsoldos Péter több műve, a Dűne és sorban ami elém-elémakadt.
A klasszikusokhoz ma is visszatérek, de keresem az új hangokat is. Sok bepótolni valóm van és az is előfordul, hogy észreveszem: jó ideje csak magyar szerzők (általában amatőrök rövidprózai) műveit olvasom. Ilyenkor mindig szünetet tartok és előveszek valami mást.

A horror műfaj talán még korábban lépett be az életembe: Stephen King emlbematikus műveit úgy 14 évesen olvashattam. A Rémkoppantókkal (szerintem az egyik legkiválóbb King-írás) három nap alatt végeztem. Aztán jött H. P. Lovecraft, aki azóta sem ereszt, egyszerűen rajongója vagyok a munkásságának.

A képregények szeretete is gyerekkoromból ered: kedvenc hőseim (különösen Pókember és Batman) kalandjait ma is követem. Maga a képregényműveszet, a rendkívüli sokszínűsége, a benne rejlő lehetőségek, csak később ragadtak magukkal. Ma már (a Kingpin és a Frike képregényei mellett) leginkább a kortárs, magyar képregényeket keresem.

8. Melyik kitalált világban élnél szívesen és miért?

Több kitalált világ is van, ami tetszik, érdekes, de egyikben sem élnék szívesen. A legjobb kitalált világok (a meséktől, mítoszoktól kezdve a kortárs fantasyig) sötétek és erőszakosak. Pont ez a vonzó bennük, pont ezért szeretünk elmerülni bennük. De valójában mindig biztonságban vagyunk, nem érhetnek utol minket a rémségek, sőt megtanuljuk leküzdeni őket. A fantasztikum felvértez minket azzal a tudással, hogy egy sötét és erőszakos világban is lehet emberként élni. Hasznos tudás.
Na jó, azért Középfölde békeidőben elég jó hely lehet.

9. Van kedvenc szavad? Ha igen, miért pont ez a szó az?

Nincs, de van olyan, amit gyakran használok. Ilyen a „befogadó”, amit nagyon szeretek, mert több mindent kifejez, mint az „olvasó” vagy a „néző”.

10. Melyik a legjobb könyv, amit mostanában olvastál?

Ehhez azt kell tudni, hogy bár folyamatosan gyarapodik a könyvtáram, a polcra kerülő könyveket csak későn kezdem el elolvasgatni. Ezért bármennyire is igyekszem, nem jut eszembe más meghatározó olvasmány az elmúlt egy évből, mint Veres Attilától az Odakint sötétebb…
De a Xeno, az Összeomló birodalmak, a Borne, az Expedíció, a Korcsok, több kortárs szépíró fantasztikus kötete, több antológia és irodalmi magazin még vár a sorára és millió-millió könyv van, amit még meg szeretnék venni idén (párat meg is fogok).
Talán tartanom kellene egy „méregtelenítő kúrát”, mondjuk egy hetet, amikor csak olvasok, olvasok, olvasok…

Hegedűs Ilona interjúja Norberttel.

 

További interjúk:

Az én interjúm Ilonával

Hajdú Éva interjúja velem

Czinkóczi Kriszta interjúja Hajdú Évával

Pusztai Andrea interjúja Czinkóczi Krisztával

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *