2020: Évértékelő

„I’m running out of breath, but I’ve got stamina.”

(„Kapkodom a levegőt, de nagyon kitartó vagyok. (Vagy szó szerint „van állóképességem” – ez kevéssé poétikus.)

Emma, Gabi, Klári évzáró bejegyzéseit a nevükre kattintva olvashatjátok.

Év elején tele voltam tervekkel és csillagfénnyel.

Aztán persze minden máshogy alakult.

Mert nem vagyok teljesen normális, január elsején reggel utaztam haza Magyarország, és ha már korán kellett felkelni, akkor inkább le se feküdtem. Közben ugye tombolt a sztrájk, amiről azt hittük, hogy az év legnagyobb fennakadása lesz, (haha, bájos naivitás :D) és mivel októberben egy be nem jelentett vasutas munkabeszüntetés és egyéb szerencsétlen körülmények miatt lekéstem a repülőt, ezért taxival extrémkorán kimentem. Félálomban a félig kihalt reptérnek különleges, szinte misztikus hangulata volt.

Akkoriban fedeztem fel Sleeping at lasttól az Atlas I albumot, ami megtöltötte a képzeletem bolygókkal és a világűrrel, és tudtam, hogy ezt az érzést valamilyen formában tovább szeretném adni. Nagyon sok ihletet találok zenében, könyvekben, mások művészetében, és idén, mivel rengeteg időm volt gondolkodni, ezen is sokat gondolkodtam. Úgy képzelem el a dolgot, hogy egy edény vagyok, valószínűleg egy kicsi, kerekded fiola, amit mondjuk egy szám, egy alkotó teletölt valami aranyosan csillogó folyadékkal. Tényleg ezt érzem az ihletettség pillanatában, a fényt meg a ragyogást. Ez felveszi aztán az én alakomat, átmosom magamon, megengedem, hogy kioldja belőlem, amit ki kell, és remélem, hogy egyszer továbbadhatom, és a folyékony fény megy tovább.

Na tessék milyen filozofikus és szentimentális lettem már az elején.

Miket terveztem erre az évre januárban (Itt a vonatkozó bejegyzés)

„Idén, mint eddig is, a terveim nem kőbe vésett szentírás, hanem útmutatók, amiket próbálok követni. Az évek során eljutottam oda, hogy már nem ostorozom magam, ha valami nem jön össze. Íróként azt hiszem, ez az egyik legnagyobb kihívás, hogy megpróbáljunk megbocsátóak lenni önmagunkkal.”

Nagy igazság.

 Terveim között szerepel például tavasszal elolvasni Moskát Anita másik két könyvét is, és őt is felkérni egy alapos interjúra.” ::>> Well, ez nyáron történt meg, a Shoggoth TV színeiben készült videóinterjút, itt nézhetitek meg. Nagyon jó beszélgetés volt, minden percét élveztem 🙂

„Talán a lányok nem lincselnek meg, ha lerántom a leplet a következő közös projektünkről az Írók Könyvek Közöttről.” Hát ez kicsit kútba esett. Az én könyvemről még mindenki írt, de aztán például én totál lemorzsolódtam. De kutyakötelességemnek tartom, hogy csak azért is elolvasom majd az összes könyvet.

„Részben kapcsolódik az olvasáshoz, hogy erősen érik bennem a gondolat, hogy kezdek egy versfelolvasós podcastot, amiben bemutatom a kedvenc idegen nyelvű (főleg angol, szakmai ártalom) verseim.” El is kezdtem a podcastot „UniVERSum” címen, de elfogyott a lendület. Egyszer biztos visszatérek majd hozzá, sok vers van még, amit meg szeretnék veletek osztani, és a Goblin Marketet is le akarom fordítani. Az elkészült epizódokat itt hallgathatjátok meg.

„Apropó podcast, január folyamán érkezik velem egy beszélgetés az Élménygyűjtögető podcastra, nagyon jó móka volt, már alig várom, hogy ti is hallhassátok.” Itt meghallgathatjátok a Párizsból szeretettel című epizódot. Bea többször is mikrofonvégre kapott, beszélgettünk Bazi Nagy Francia Lagzikról (blogbejegyzésem a témában itt) illetve négyesben (Bea, Krausz Emma, Ruskó Eszter és jómagam) a tavaszi karanténról és annak hatásairól a kreativitásra (első rész, második rész)

Január 2-án pedig szilveszteri afterpartyt tartunk a művészet jegyében, online beszélgetést tartunk majd, szóval az otthonotok melegéből, lencse, pogácsa, egyéb finomság társaságában hallgathattok minket. Facebook esemény itt.

Ha már ezeknél a csodálatos lányoknál tartunk, Emmával csináltunk kettesben egy videóbeszélgetést, amiben a spekulatív irodalomról elmélkedünk, ezt itt meg is leshetitek.

Eszterrel kapcsolatban januárban ezt írtam:

Eszterrel két interjút is készítettem: ebben a koncertről és az új albumáról mesél, ebben pedig a zenélésről úgy általában. Lesz egy közös számunk is, aminek én írtam a szövegét, alig várom, hogy a nagyközönség is megismerje. Ez a szám, a Sedna azóta megjelent, itt hallgathatjátok meg.

(Érdekes egyébként, hogy már ez a szám is az elengedésről szól, arról, hogy ne kapaszkodjunk minden áron dolgokba. „I tried to hang on, but you cut my fingers. My blood populated the sea. I made my own family. I need you less than you need me.”)

Azóta rendszeresen dolgozunk együtt, és nyáron egy nagyon jópofa projektbe fogtunk: Beats of Zooburbia (Állatkertváros ritmusai) címen hozunk nektek dallamos / mókás/ elgondolkodtató/ borongós számokat. Az első hármat (The Blinglajhár / Giselle / Juniper Jam) itt meghallgathatjátok. A Blinglajhárról bővebben itt olvashattok.

Készítette: MargaréTalány

Blog

Amint azt már említettem, a könyvklubunkkal jól lemaradtam, és sajnos a Sleeping at last által inspirált Atlas projektemet is félbehagytam márciusban, bár a fejemben nagyjából megvan a folytatás, és mindenképp szeretném megírni. (Ha érdekel, az első részt itt olvashatjátok.) Az Írók Egymás Közöttös körblogolást még úgy ahogy tudtam vinni, csak kettővel maradtam el, de reményeim szerint januárban ezeket is bepótolom.

Összesen kb. 5300 látogatása volt a blogomnak, amit én nagyon jónak érzek, főleg, hogy év közepén kicsit belassultam. 2019 volt egyébként a rekord évem 6700 látogatással.

A magyar nyelvű cikkek ilyen megoszlásban készültek:

Interjú: 6

Könyves kihívás 2

Novella 6

Írók Egymás Között: ezzel a bejegyzéssel együtt 10

Vers: 2

Személyes blogbejegyzés: 4

Nyereményjáték: 1

Letölthető dolgok 1

Dalszöveg 3

Blogturné: 2

Tehát ezzel a bejegyzéssel együtt 37 magyar cikket tettem közzé.

Ezek közül a legnépszerűbbek:

  1. Interjú egy bűbájos alkotóval: Martos Juli (MargaréTalány)
  2. Nyereményjáték: The hearts we sold
  3. Letölthető jóságok
  4. A Szimplán Mesés interjúkra kevésbé volt időm, de azért készült azokból is pár, és bár azt hiszem, jövőre nem lesz havi rovat, ha találok érdekes alkotót, mindenképpen tollvégre kapom.

Angolul sokkal kevésbé voltam aktív. Közétettem az Eszterrel készült interjúm angol változatát, egy cikket a nyári népmesés olvasási terveimről, illetve eddig három cikket Taylor Swiftről, és arról, hogy hogyan inspirál a zenéje. Egyik barátnőmmel kezdtem bele egy nagyszabású Taylor hallgatásba, minden szerdán jó hosszan kielemeztük a heti albumot. Szerintem nagyon jót tett a barátságunknak, és közelebb hozott minket egymáshoz. Ezeknek az elmélkedéseknek a kibővített írott formáját hoztam el a Taypreciation: the blog editionben.

Legutóbbi posztom az idei évem nagy művének a Macchiatosnak egy karácsonyi hangulatú részlete.

Olvasás

55 könyvet sikerült elolvasnom eddig, bár szerintem év végére azért feltornázom ezt 60-ra Tudom, hogy ez másoknak így is sok lehet, de összehasonlításképp 2019-ben 118 könyvet olvastam el. Oké, ebből nagyon sok volt rövidke képregény. 2018-ban 88-at. Utoljára 2016-ban nem sikerült a challengem, akkor 18 könyvet olvastam csak. (Valami nagy gáz lehetett velem, abban az évben :D) Levihettem volna egyébként a célszámomat, de nem akartam, mert 2020 az elbukott tervek éve volt.

Idén nagyon sok népmese gyűjteményt olvastam a világ minden tájáról, hála Zalka Csenge csodálatos blogsorozatnának, ami iszonyatosan inspiráló. Az első karantén alatt Csenge és egy másik mesemondó, Laura Packer online mesélései tartották bennem a lelket (meg a józan eszem maradékát.) Legnagyobb eredményem, hogy elolvastam Háy János: Kik vagytok ti? című könyvét, ami egy többszáz oldalas monstrum, és a tavaszi fegyelmezett napi egy fejezet olvasás, vitt el csak a végéig.

Nyáron férjem nagymamájánál volt egy szuper olvasós hetem, ahol tényleg egész nap csak faltam a könyveket. Az év egyik fénypontja, komolyan.

Ezt mind elolvastam :3 (És még pár népmese gyűjteményt digitálisan)

Írás

Mivel idén a külvilág teljes káosz volt, én befelé menekültem. Őszintén, nem bántam meg.

Tavaly év végén a Dreamless című regényemen dolgoztam, ezt egészen februárig folytattam, amikor kiderült, hogy nem jutott tovább a versenyen, ahová beküldtem, így picit keserű szájízzel félretettem. Talán visszatértem volna hozzá, ha nem robban be az életembe, pont a legjobb pillanatban a Macchiatos. Az egész egy vicces YA könyv generátorból jött, amit Gabi osztott meg az Írók Egymás Között csoportos beszélgetésben. Az én eredményem a Macchiatos, Vampires and Other signs of the end of the world volt. (Macchiatók, vámpírok és a világvége egyéb előjelei.) Később amúgy rájöttem, hogy rossz sort néztem, és vámpírok helyett kémek vannak. (Mindegy, mindkettő van benne amúgy is :D) Aztán ahogy a történet alakul a cím is változott, most már Macchiatos, My Friends and Other Things I Can’t Live Without (Macchiatók, a barátaim, és egyéb nélkülözhetetlen dolgok) néven fut.

Szerintem menő dolgok vannak itt 😀

A novemberi Nanowrimora egy tök más regényen dolgoztam, ez is kis vicces YA (legalábbis ezt mondtam magamnak, amikor elkezdtem…), és az Our Best Friend’s Alien Boyfriend, vagyis a Legjobb Barátnőnk Földönkívüli Pasija címet viseli. Közben kitaláltam még egy szakajtónyi projektet, amik közül legnagyobb meglepetésemre egyet spontán be is fejeztem.

Készítette: MargaréTalány

A Shells of Ourselves (Önmagunk héjai / vázai) egy nosztalgikus kis kötet, ami húsz versben felvillanó életképben meséli el egy lehetetlen nyári szerelem történetét. ( Ha valaki el akarja olvasni, csak szóljatok, szívesen átküldöm.) Ezt beküldtem egy pályázatra, bár az esélytelen nyugalmával nem stresszelek rajta túl sokat. A kötetnek azóta kitaláltam egy testvér gyűjteményt, ezen pötyögök az agyam hátuljában, míg a többi regényen dolgozom.

Egy nap elszórakoztattam magam, hogy minden angol nyelvű projektemnek csináltam egy kis emblémát, hátha a vizuális reprezentáció fenéken billent, és ötödik sebességbe kapcsolok.

Jöjjenek hát a statisztikák

Dreamless: 11 859 szó

Macchiatos: 74 671 szó

OBFABF: 55 327 szó

For a Plot in Suburbia: 3996 szó

Ez utóbbi egyébként egy kertvárosi dráma / thriller, amolyan Született Feleségek és Riverdale stílusban.

Összeadva majdnem 146 000 szó. Nem tudom, más mennyit ír egy évben, nem is számít, nekem ez tuti minden rekordomat megdöntötte, és ezért rendkívül hálás vagyok.

Másik nagyon fontos esemény az írói karrieremben, hogy tavasszal kijött a Csudapest Világvége című novelláskötetem a TBA könyvek gondozásában, amit ekönyv formában letölthettek a Dunwich Market oldaláról. Többnyire elnyerte az emberek tetszését, és nagyon jó kritikák jelentek meg róla. Álljon itt ezek közül néhány:

Papírra vetett gondolataim

„Nekem ebből a részből az Északi pályaudvar novella tetszett a legjobban. Furcsa,de végig olyan érzésem volt a novella olvasása közben, mintha én ezt már egyszer álmodtam volna.”

Lexaolvas

„Belevágtam a következő történetbe is, ami az Árnyékjáték címet viseli. Nagyon tetszett, hogy egy korábban feltűnt szereplővel ismét találkozhattunk. Na, de az Árnyékpest valami zseniális lett. Rengetegszer (és nem csak ezzel a novellával, hanem az utánakövetkezőknél is) egy komplett film kezdett el forogni a fejemben. Olyan komplett részletlefestések voltak benne, hogy csak pislogtam, mikor muszáj volt visszatérnem a valóságban, mert szinte éreztem a napsütést és a szellőt a bőrömön. 

Gyüjtögető-Alkotó

„Olykor annyira nyomasztó az a megjelenés, hogy első perctől kezdve borítékolni lehet a katasztrófát. Ehhez képest váratlanul ért, hogy nem feltétlenül érkezik el az a katasztrófa. Hogy ilyen előzményekből következhet derűs végkifeljet, és az nem lesz giccses. Legfeljebb az utolsó pillanatban kiderül, hogy nem is olyan tiszta az a derű, és belefér egy kis keserűség.”

Cinegore

Bár nem kifejezetten szeretem a verseket, azonban kettőt mégis szeretnék kiemelni. A Száműzetés címre hallgató költemény dinamikusan fellépő szójátékai kilóra megvettek, de a szintén ebben a szegmensben előkerülő Posztapokaliptikus tangó bizarr szóképeit olvasva nemkülönben bólogattam.

Ha már itt tartunk, a TBA-val ebben a nehéz időszakban is töretlenül haladtunk előre: készítettünk videóinterjúkat (én például Ashley Diosesszel és Kleinheincz Csillával) , kipróbáltuk magunkat a Patreon világában, és jövőre újult erővel vágunk neki a világ meghódításának, én például egy nagyon izgalmas cikksorozattal készülök.

Még mindig tart a közösségi kampányunk, és ezúttal is szeretném megköszönni a támogatásotokat, nagyon sokat jelent ez nekünk. Jó tudni, hogy számíthatunk a közösségünkre, ahogy ti is számíthattok ránk J

A kampányról itt olvashattok bővebben.

Köszönöm, hogy idén is velem tartottatok. Kellemes ünnepeket, vigyázzatok magatokra, és may the odds be ever in our favour.

„A year like this passes so strangely, between sorrow and bliss.”

(„Egy ilyen év olyan furcsán telik, valahol a bánat és öröm közt.”)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..