Írók Egymás Között Írói tervek 2020

Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan pörögnek a napok és a hónapok. Ismét itt vagyunk egy évindító Írók Egymás Között bejegyzéssel. Emma, Gabi és Klári bejegyzését a nevükre kattintva olvashatjátok.

Idén, mint eddig is, a terveim nem kőbe vésett szentírás, hanem útmutatók, amiket próbálok követni. Az évek során eljutottam oda, hogy már nem ostorozom magam, ha valami nem jön össze. Íróként azt hiszem, ez az egyik legnagyobb kihívás, hogy megpróbáljunk megbocsátóak lenni önmagunkkal.

A téli szünet alatt rengeteget olvastam, nagyon jó érzés volt kicsit kikapcsolódni. Nagyon különböző dolgokat olvastam, és mind másért tetszett. Volt itt francia képeskönyv, Carlos Ruiz Zafon mágikus realizmusa, Leiner Laura karácsonyi története, Sarah J. Maastól az A Court of Mist and Fury (teljesen belezúgtam ebbe a könyvbe), és jó pár magyar gyerekkönyv. Szeretnék idén is legalább 80 könyvet elolvasni, mert meggyőződésem, hogy az írónak kutya kötelessége olvasni. Ez persze a karriertudatos válasz, az igazi ok, hogy egyszerűen szeretek olvasni, és bár nem olvasok annyit, mint gimnazista koromban, igyekszem minél több új világgal megismerkedni.

Hiú ábrándjaim közé tartozik, hogy elolvasom a könyvespolcomon sorakozó olvasatlan könyveket (ha-ha.)

Vettem négy-öt könyvet, amik a Szimplán Mesés! új évadjához kutatás, már alig várom, hogy elkezdjem, szerintem még legalább egy évre elegendő anyagot csipegettem össze. Emellett lesznek más interjúk is érdekes, inspiráló emberekkel. Terveim között szerepel például tavasszal elolvasni Moskát Anita másik két könyvét is, és őt is felkérni egy alapos interjúra.

Ha már interjúknál tartunk, nagyon szeretném, ha idén velem is készülne pár. Tök szívesen mesélnék, van is mondanivalóm szerintem, de engem senkinek nem jut eszébe megkérdezni 😀 Ezt idebiggyesztem, hátha valaki megszán és megkérdez 🙂

Talán a lányok nem lincselnek meg, ha lerántom a leplet a következő közös projektünkről az Írók Könyvek Közöttről. Mindannyian választottunk egy szívünknek kedves könyvet, amit aztán mind a négyen elolvasunk, és írunk róla. Évszakonként osztottuk be a dolgot, és úgy alakult, hogy az én választottam Marcus Sedgwicktől a Midwinterblood lett az első. Már alig várom, hogy megtudjam, a többiek mit gondolnak róla. Rövid otthonlétem alatt találkoztam Emmával és egy jóféle Harry Potteres szabadulószobázás közben túszt (könyvet) cseréltünk, szóval már el is kezdtem olvasni az ő választottját.

Részben kapcsolódik az olvasáshoz, hogy erősen érik bennem a gondolat, hogy kezdek egy versfelolvasós podcastot, amiben bemutatom a kedvenc idegen nyelvű (főleg angol, szakmai ártalom) verseim. Ezt összekombinálhatom a szépirodalmi fordítással, ami ismét kicsit előtérbe került nálam. Azért szeretek verseket fordítani, mert a műfaj rövidsége miatt a fogalmazás tömény, el lehet vele szöszölni. Novelláknál, regényeknél űzi az embert az idő, nincs mindig lehetőség vagy türelem elmélázni a szavakon. Ez verseknél más. Már címet is találtam a podcastnak, kitaláltam a logót, van ötletem a zenéhez is, és ma reggel nagy hirtelenjében felvettem pár verset. Nem utálom annyira a hangom, mint régen, bár még mindig úgy hangzok, mint egy megszeppent ötéves.

Apropó podcast, január folyamán érkezik velem egy beszélgetés az Élménygyűjtögető podcastra, nagyon jó móka volt, már alig várom, hogy ti is hallhassátok. (Addig is tessék őt bekövetni itt.)

Egy másik nagyon izgalmas közös projekt is érkezik január közepén, Ruskó Eszter (művésznevén ALISA) koncertet ad az Óvóhely nevű szórakozóhelyen. Ahol nem csak az ő zenéit hallhatjátok, de Emma rövid prózáit, és jómagam verseit, mellette pedig Tallódi Julianna festményeit is megcsodálhatjátok. (Juli nem csak remek festő, de nagyon jól is ír, neki köszönhetem, hogy rájöttem, az urban fantasy az én műfajom.) Eszterrel két interjút is készítettem: ebben a koncertről és az új albumáról mesél, ebben pedig a zenélésről úgy általában. Lesz egy közös számunk is, aminek én írtam a szövegét, alig várom, hogy a nagyközönség is megismerje.

Ha már virágzó együttműködésekről van szó, nagyon örülök, hogy egymásra találtunk Bernivel, (műveit itt nézhetitek meg) és már két illusztrált gyerekvers is született a dologból, de ez még csak a kezdet.

Tajta Bernadett: Békanász a hűs tavon illusztráció

Ha minden jól megy, idén kijön egy illusztrált novellás-verses gyűjteményem ebook formájában, erről itt olvashattok bővebben. Illetve dolgozom egy magyar folk horror novellán, a készülő TBA folk horror kötetbe.

Közben bőszen gyűröm a Dreamlesst, mert februárban jön ki a pályázat longlistje, és ha bekérik, akkor bizony készen kell állni. Egyáltalán nem könnyű egy regényre koncentrálni ilyen hosszan, és amikor nem úgy haladok, ahogy kéne, akkor eléggé ostorozom magam, akármit is mondtam az önmagunkkal való kedvességről a bejegyzés elején.

Viszont látom azt, hogy nem lehetetlen eljutni egy kézirat végére, szóval a Dreamless után szeretnék dolgozni a hasonlóan előrehaladott állapotban lévő történeteken.

Van még a lelkemben millióegy fellobbanó projekt, de ezeket még érlelgetem.

Boldog olvasással, írással teli évet mindenkinek!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.