Válaszoltam: Cassy Blacksmithnek

3. Több országban is jártál már, jelenleg pedig Párizsban laksz. Milyen élmény ez egy író számára? Mennyire befolyásolja ez az írásaidat?

Szerintem minden írónak hasznára válik, ha kicsit megismer más kultúrákat, szélesíti a látókörét. Szinte minden angol nyelvű regényem Londonban játszódik, még ha csak részben is. Az egy évben, amíg ott laktam, nagyon sokat barangoltam, és igyekeztem felfedezni a város rejtett arcait. Párizst nem szerettem az elején, de most már összebarátkoztunk. Nagyon sok múzeum és kiállítás van, és 26 év alatt ezek ingyenesen látogathatóak. Úgyhogy amíg még fiatal voltam, (haha) ezt igyekeztem kihasználni.

Legnagyobb utazós élményem eddig az volt, amikor eljutottam Japánba. Még egyetem alatt megpályáztam egy önkéntes angol tanári pozíciót, és meg is nyertem. A szervezők még a repülőjegyet is kifizették, így gyakorlatilag nem került semmibe az út. Nagyon régóta érdeklődöm a Japán kultúra iránt, és hihetetlenül jó érzés volt, hogy megismerhettem kicsit személyesen is. Saját zsebből ez nem igazán jött volna össze, úgyhogy nagyon hálás voltam a lehetőségért. Bár én mindenhonnan inspirálódok, még egy BKV buszút is lehet gazdag ihletforrás

4. Nem csak magyarul, de például angolul is jelentek meg írásaid. Szaszkó Gabival közösen írt, What the water gave me című kisregényetek angolul is olvasható. Melyik nehezebb? Magyarul vagy angolul publikálni?

Minden relatív. Magyarul 2010 óta publikálok, angolul 2013 óta, mégis angolul szerintem több helyen jelentem meg, pedig magyarul azért jobban írok. Angolul sokkal több helyen lehet megjelenni, vannak blogok, e-zinek, nyomtatott magazinok, antológiák, stb. Itthon, ha az ember nem „szépirodalmat” ír, hanem zsánert, mondjuk YA-t vagy fantasyt, azt elég nehéz elhelyezni olyan helyen, aminek még rendszeres olvasóköre is van. Van egy pár verseny is, de azoknak sincs akkora visszhangja, mint lehetne.

Angolul persze nehezebb, mert több az ember, nagyobb a verseny. Sokan azt gondolják, hogy ha lefordíttatják a novellájukat, az már elég is a megjelenéshez. Pedig hát kommunikálni is tudni kell, írni a magazinoknak/kiadóknak, böngészni a versenyeket/megjelenési lehetőségeket, esetleg csatlakozni írós közösségekhez, stb

5. Több lehetőséget látsz az angol nyelvű publikálásban?

(Sajnos) igen. Az utóbbi időkben jobban megismertem a magyar könyvpiacot, néhol a kulisszák mögé is beláttam, és nem feltétlenül tetszett, amit láttam.

Persze angolul publikálni sem egyszerűbb. Sőt. Mivel azon a piacon is randalírozom több mint három éve, ismerek jó pár indie (=magánkiadott ) írót, és a hagyományos kiadók működésére is van némi rálátásom. Nagy a verseny, ráadásul angol nyelvterületen van hivatalos írásoktatás, és az írókban megvan az igény, hogy képezzék magukat. Szóval ismételten azt hangsúlyoznám, hogy igen az angol nyelvű piac nagyobb, mint az itthoni, de ettől a dolog még nem úgy működik, hogy az ember begallopozik a fehér lován, aztán rögtön J.K. Rowling lesz belőle. A megjelenés mindenhol kemény munka. Ettől függetlenül, én azt mondom, hogy mindenki merjen nagyot álmodni, és követni ezeket az álmokat.

A többi kérdést és választ, itt találjátok:

Interjú Sütő Fannival – Párizsban szép a nyár…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *