Piszkos Tizenkettő Interjú Sorozat: Kecskés Zsófia & Pádár Ádám

Piszkos Tizenkettőről:

Az ősz folyamán készítettem pár szerzői interjút amerikai szerzőkkel, velem is készült pár. Innen jött az ötlet, hogy a következő tizenkét hónap során elbeszélgetek tizenkét magyar szerzővel írásról, a megjelenő műveikről vagy csak úgy az élet dolgairól. Az interjúk minden hónap 12-én jelennek meg.

Az augusztusi interjú alanyokról:

Augusztusban kicsit új vizekre evezek és egy képregény készítő párost kérdezgetek a munkáikról. A busó képregények alkotóival, Kecskés Zsófiával és Pádár Ádámmal beszélgetünk.

1. Miért pont képregény? Mi vonzott titeket ebben a műfajban, mik a könnyebbségek / nehézségek egy illusztrálatlan szöveghez (vagy egy szövegnélküli grafikai alkotáshoz) képest?

Ádám: Négy éves koromban elhatároztam, hogy képregény alkotó szeretnék lenni, amikor felnövök. Nagyon szeretem a képregény vizuális nyelvezetét, az eszköztárát, ahogy egy szekvenciát kialakítasz képekből, egy saját önálló vizuális nyelvet, amit képesek vagyunk értelmezni és dekódolni. Lenyűgöző.

Könnyebbség a szöveges formátumú alkotásokhoz képest, hogy sok esetben a kép helyettesíthet rengeteg oldalnyi szöveget és képes közölni ugyanazt az érzést.

Ettől függetlenül mind az alkotónak mind a befogadónak ismernie kell a képregény nyelvezetét, hogy tudja azt értelmezni. Alkotóként ez sok esetben rengetegszer csak tapasztalat útján érhető el, és kísérletezgetéssel. A képregény készítés egy hosszú és több szempontból is embert próbáló feladat. Rengeteg idő, és sok különböző munkafolyamat, amíg egy képregény ötletből kiadvány lesz.

Zsófi: Valahogy, már oviban is imádtam illusztrálni az óvó néni meséit, utána pedig már a sajátjaimat kezdtem el kitalálni. Amint megtanultam írni és olvasni, „kitoldottam” a kedvenc rajzfilmjeimet, gyakorlatilag bele írtam magam a történetekbe. Valahogy ez nekem természetes volt.

Egy illusztrálatlan szövegnél könnyebb használni a fantáziánkat, átlépni határokat pillanatok alatt, a saját emlékeinkkel vegyítve, amivel sokszor könnyebb azonosulni.

Egy szöveg nélküli alkotásnak is megvannak az előnyei és hátrányai. Néha félreérthető. Nagyon pontosan kell ábrázolni, hogy mi is a mondanivalója az adott képnek, hogy a megfelelő hatást érjük el.

A képregény előnye az, amit Ádám is megfogalmazott; a többoldalnyi írást helyettesíthetjük egyetlen képpel, és ha nem tudjuk megfelelően ábrázolni az adott szituációt, mindig kisegíthet a szöveg.

2. Hogy találtok meg egymást? Ki mit hoz az alkotópárosba?

Ádám: Nagyjából másfél éve futottam bele Zsófi deviantart profiljába, és rettenetesen megtetszettek a munkái, mind vizuálisan mind témájukat tekintve is, szimpatikus személynek tűnt és nagyon szerettem volna látni a munkáit képregényként, és megismerni. Úgyhogy elkezdtem vele levelezni, ami az én tolakodó stílusommal egy elég ijesztő dolog tud lenni egy zárkózottabb embernek, így az első pár levelem után tuti valami perverznek nézett. 🙂 (Zsófi: És tényleg..)

Egyből letámadtam a kérdéssel hogy nem-e akar képregényezni. Nyilván, mint minden ép eszű ember, hárított. De azért elkezdtünk beszélgetni. Kb egy félévnyi levélváltás után meghívtam, hogy vegyen részt egy antológiában, ez volt a CSKA, amiben macskás tematikájú történeteket csináltunk hazai képregény alkotó barátokkal és kollégákkal. Volt egy ötletünk a kiadványba, de nem volt teljesen kiforrott és elakadtunk vele, viszont Zsófinak nagyon tetszettek a busó karaktereim és elkezdtünk velük foglalkozni. Aztán nem tudom, hogyan, de most ott tartunk, hogy egy csomó történetünk van, amit szeretnénk elmesélni ezekkel a karakterekkel.

Azt hiszem, mind a kettőnk nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy a karakterek és a világ akkor és ott talált meg minket, amikor a legnehezebb volt számunkra és a leginkább szükségünk volt rájuk, sok projektben részt vettem már, de igazából a Busók az, ami arra próbál megtanítani, hogy semmit nem szabad erőltetni, és ha valami jó és működik és szükség van rá, ott lesz.

Én személy szerint eben a projektben a világért a karakterekért a háttérért felelek, és a forgatókönyvek megírásáért. Közösen szoktunk brainstormingolni Zsófival, és szeretjük nagyon ezt a világot, Jó érzés a részének lenni.

 3. Milyennek találjátok a képregények helyzetét Magyarországon?

Ádám: Stabil, de kicsi. Sajnos a magyar képregénynek elég hányaveti múltja van és igen nehéz a jelenlegi körülmények közt letenni bármit is megfelelő háttér nélkül, ami igazán megmozgatná az emberek fantáziáját. Az utóbbi időben ezt talán Somogyi György és Tebeli Szabolcs Kittenbergere tudta elérni.

A 70-es években a képregény egy Amerikából jött kapitalista szemétnek számított, vagy  egy segédműfajnak az irodalmi klasszikusok népszerűsítéséhez. A 90-es években aztán volt egy erős szuperhős láz a kandi lapokkal. Meg ott volt aKockás és a Mozaik. Azóta úgy érzem a hazai képregényes szcéna meg is rekedt a 90-es évek maníros, szuperhősös világában. Az átlagolvasó közönség egyre idősebb. És a fiatalok nincsenek igazán bevonva. Csekély mennyiségű és nem túl változatos a felhozatal jó minőségű, gyerekeknek szóló képregényekből.

Az utóbbi 10 évben volt jobb is rosszabb is a helyzet, de általában a legnépszerűbb külföldi címeknek volt helye itthon. A magyar alkotóközeg bár kicsi, meg morgolódós, de azért összetartó, viszont kevés lehetőség van felhívni magunkra a figyelmet, és önerőből nehéz is előteremteni a lehetőséget, hogy egy hazai alkotó kellő támogatással berobbanhasson itthon egy igazán jó alkotással.

4. Mikor kezdtetek el képregényekkel foglalkozni? Ha éppen nem rajzoltok/ írtok, mivel töltitek szívesen a szabadidőtöket?

Ádám: 4 éves korom óta rajzolgatok képregényeket akkoriban még a régi kazettás Nintendo meg Sega játékok karaktereivel találtunk ki történeteket nagynénémmel.

Komolyan képregény készítéssel és kiadással olyan hét éve foglalkozom mióta tagja vagyok a 5panels magyar képregény alkotó közösségnek ( http://5panels.goobo.hu )

Szabadidőmben nagyon szeretek kutyákkal foglalkozni, főleg agarakkal, nagyon szeretek agár versenyekre járni. És mióta az eszemet tudom mindig rengeteg kutyánk volt. emellett szeretek játszani, a youtubeon szoktunk streamelni játékokat egy kedves barátommal a Mákospolip nevű csatornán ( http://www.youtube.com/makospolip ). Nagyon szeretek főzni is, főleg paradicsomlevest. 🙂

Zsófi: Játéktervezőnek tanulok, ezért általában számítógépes játékokon játszom, és középkori stílusú vívócsoportba járok. Télen korcsolyázok is. Sajnos, túl sok szabadidővel nem rendelkezem, mert szeretem telezsúfolni a napjaimat munkával, és panaszkodni róla Ádámnak. J Amikor mégis akad egy igazán szabad percem (vagy órám), akkor általában nekiveselkedek az őrült internetes receptek elkészítésének, több-kevesebb sikerrel.

5. Meséljetek egy kicsit a busókról! Mit kell róluk tudni, honnan jött az ötlet?

Ádám: A busók egy jó pár éve létező projekt a 5panelsnél, a karaktereket én találtam ki, nagyon sokáig a csapat kabalái voltak és szerettünk volna velük sok-sok közös történetet csinálni. Teljesen véletlen jöttek a karakterek ötletei, anno rengeteget mozgolódtam külföldi fórumokon ahol különböző számítógépes játékokhoz készítettünk fangameket. És az egyik ilyen játékhoz terveztem anno a karaktereket, aztán az nem valósult meg. Nem akartam veszni hagyni a figurákat, a 5panels első 80 oldalas kiadványához pedig pont szükség volt karakterekre és bedobtam őket.  Aztán csináltunk velük jó pár sztorit, megjelentek az Epicline magazinban is. Aztán történt egy és más és a projekt leállt, és úgy nézett ki a dolog, hogy nem lesznek többé busók. Aztán rátaláltam Zsófira. 🙂

A jelenlegi változat egy újrakezdés, tiszta lappal indítunk, teljesen elölről és egy webcomicot szeretnénk készíteni a karakterekkel, amit magyarul és angolul is lehet majd olvasni a tapason ( http://tapas.io/bushocomics http://www.instagram.com/bushocomics http://www.facebook.com/bushocomics ).

A történet 4 busóról szól egy fantasy világban, a busók itt nem alakoskodó, jelmezes emberek, hanem egy külön faj, és a világukat főleg a magyar népmesék, mondák és legendák ihlettek.

A 4 busó: Zöld, Tűz, Fagy és Sav. Mindegyiknek saját képessége van, amik a nevük alapján kitalálható. Az a céljuk hogy megtalálják ebben a hatalmas világban a busók elveszett népét.

 6. Ki a kedvenc szereplőtök?

Ádám: Sokáig Tűz volt a kedvencem, ő egy kis pukkancs méregzsák. De csak külsőre. Valójában egy nagyon szeretnivaló karakter, tele rengeteg bizonytalansággal.

Mostanában Savval érzek együtt a legtöbbet, ő a melankolikus, bölcs-bolond, részeges mester a történetben. Neki gazdag múltja van. Amit majd ki szeretnénk fejteni.

Zsófi: Nekem most Sav és Fagy a kedvencem, bár mind a négyen nagyon közel állnak a szívemhez. Fagy a morgós, hideg óriás, akihez erős sznobizmus és egy kis művészi véna is társul. A történet előrehaladtával mindegyik szereplő változáson/fejlődésen esik át, szép lesz látni, ahogy megnyílnak. Savra pedig ráférne már egy jó…ölelés. 🙂

7. Milyen projektjeitek vannak még a jövőre nézve?

Ádám: Jelenleg csak és kizárólag a busók történetével, világával és karaktereivel szeretnék foglalkozni. Így emellett minden más képregényes tevékenységet befejeztem, vagy abbahagytam. Kisebb, rövidebb írásokat mellékesen szívesen bevállalok, illetve van egy saját, személyes tervem, amivel szeretnék majd a jövőben még foglalkozni, én írnám és rajzolnám.

De ezen kívül csak a Busók van, mint nagyobb projekt.

Zsófi: Finnországban járok egyetemre, és lehetőleg dolgozok is majd emellett. A busókon kívül csak az instagramomat szeretném frissítgetni. Szeretném egyszer a saját történetemet is elkezdeni, de azt inkább itt-ott illusztrált regényként, mintsem képregényként.

8. Hallgattok zenét alkotás közben? Ha igen, ez befolyásolja a születő művet?

Ádám: Igen szoktam, az utóbbi időben rengeteg hip-hop mixtapet pörgettem írás közben, megnyugtat, vagy zongoraművet, néha Woodkidet. 😀

Illetve amikor találok egy-egy dalt zenehallgatás közben, amiről eszembe jut az egyik karakterünk a busókból, vagy egy jelenet, helyszín akkor azt általában muszáj rögtön átküldenem Zsófinak. 😀

Néha egy-egy szám hallgatása során jön meg az ihlet és  kapok inspirációt a karakterek kitalálásához.

Zsófi: Nagyon ritkán hallgatok zenét, mert egy idő után monotonná válik, és kizökkent. Rövid, pár perces krokikhoz tökéletesek.

Nagyobb illusztrációhoz jobb szeretek podcasteket, vagy oktató videókat hallgatni, lesni rajzolás közben.

9. Ha eltölthetnétek egy kellemes vacsorát három (élő vagy holt) íróval/művésszel, kik lennének azok, és miért?

Ádám: Nem hiszem, hogy tudnék hármat mondani, nem igazán vagyok az a rajongó típus. Úgy vagyok vele, hogy a híres ember is csak ember, egy olyan szakmával, amit mások hajlamosak piedesztálra emelni.

Mike Mignolával a Hellboy alkotójával szívesen beszélgetnék egy vacsora mellett, az ő munkássága nagyban befolyásolt és meghatároz, a busókra is nagy hatással volt.

Zsófi: A kedvenc alkotóm Shamine A. King, anno az ő munkái ösztönöztek arra, hogy digitális tollat ragadjak úgy 12-13 évesen. Őt még kézen állva is meghallgatnám. A humora, munkái színessége és a kreativitása fogott meg. Bár, a pizza csábítóbban hangzik. 🙂

Kienan Lafferty az, akinek a munkássága és oktató videói magával ragadtak. Imádom a természetét, a könnyedségét, és ahogy a színeket használja. Ő most a Blizzard nevű cégnél dolgozik.

A harmadikkal rendszeresen járunk pho levesezni egy vietnámi étterembe, és erősen paradicsomleves mániásak is vagyunk. 🙂

10. Ki a kedvenc alkotótok, melyik mű volt legnagyobb hatással rátok?

Ádám: Lásd előző választ, de ha kifejezetten írót kéne mondani, akkor Neil Gaiman, bár rettenetesen kritikus vagyok a munkáival, de ami tetszik tőle, azt tényleg nagyon szeretem (Óceán az Út Végén, Szerencsére a Tej, Elveszett Próféciák, Sandman). Jó regényt is tud írni, és jó képregényt is. A másik Terry Pratchett, nagyon szeretem a Korongvilág regényeket.

Zsófi: A Gyűrűk Ura trilógia és Vavyan Fable ponyvaregényei. Az előbbit elég csöppen láttam először, teljesen magával ragadott. Az utóbbit egyszerűen leemeltem anyukám szekrényéről alig tizenévesen, mit sem sejtve a tartalmáról.

11. Mi a legnehezebb és legkönnyebb dolog a képregény alkotásban?

Ádám: Szerintem ez alkotótól függ, ki melyik részét szereti csinálni, és ki hogy csinálja, van, aki nem ír forgatókönyvet, hanem egyből storyboardozik vagy oldalvázlatot csinál. Van, aki jobban élvezi a ceruzavázlatok megrajzolását, mint a kihúzás, sőt általában azok jobban is néznek ki.

Én jobban szeretek karaktereket tervezni, történetet írni és ezt lebontani képkockákra, valamint ezeket elhelyezni a lapon.

Zsófi: Óh, az egész kitalálása! A ceruzám épp meghúzta az első vonalakat a szereplőhöz, én pedig már gondolatban a háttértörténetének kezdek a végére érni. Szeretem különböző formákra bontani a karaktereket, megpróbálva a lehető legjobban megragadni a jellemét.

A legnehezebb számomra az oldalak helyes felépítése, a ritmus és a gesztusok eltalálása. Sok időbe telik és én nem szeretek „tökölni”. A végén persze minden ezeken dől el, úgyhogy ha morogva is, de megteszek minden tőlem telhetőt.

12. Milyen tanácsot adnátok feltörekvő képregényeseknek?

Legyenek kitartóak és elérhető célokat tűzzenek ki maguk elé. Legyenek türelmesek, tervezzenek előre, csináljanak kisebb sztorikat először. Aztán ha már van elég tapasztalatuk és kapnak elég visszajelzést, mehetnek a nagyobb tervek, de ne végeláthatatlanul hömpölygő, parttalan folytatásokat. Legyen egy történetnek vége. Adjon egy kerek, egész, lezárt élményt.

Köszönöm szépen a válaszaitok, és további sok sikert!

Mi köszönjük a lehetőséget! 🙂

A régebbi interjúk:

A decemberi Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

A januári Piszkos Tizenkettő interjút itt találhatjátok.

A februári Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A márciusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

Az áprilisi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A májusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A júniusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

A júliusi Piszkos Tizenkettő interjút itt találjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.