Hátradőltem a kényelmetlen boxban, a műbőr kellemetlenül tapadt a combomra. Úgy éreztem, a melegtől menten elhányom magam, a sebem a szívem ütemével egyszerre lüktetett. Trevor hideg, cukros üdítőt tett elém, ami kellemesen simogatta a torkomat. Lassan visszatért a keringés a tagjaimba.
Igyekeztem magabiztosan megszólalni, de Trevor kíváncsi, egyre elszántabb tekintete zavarni kezdett. Annyira áthajolt az asztalon, hogy szinte éreztem teste meleg kipárolgását.
– Én tehetek róla, hogy itt vagy… – hirtelen az arcomra csaptam, annyira hozzászoktam az elmúlt napokban, hogy tegezem, hogy azonnal ez szaladt ki a számon. – van, Mr. Miles.
Trevor szemöldöke között mély barázda jelent meg, majd megcsóválta a fejét. Zsebéből elővette a telefonját, és ellenőrizte, hol is vagyunk egyáltalán.
– Az lehetetlen, Susan. Arra emlékszem utoljára, hogy a lakásomban olvasgattam egy forró Earl Grey társaságában. Most pedig a tengerparton vagyok egy étteremben. Erre tudsz magyarázattal szolgálni?
Idegesen tördelni kezdtem a kezemet, a szám sarkát rágcsáltam, majd újra kortyoltam az üdítőből, amely életre keltett.
– Tudok magyarázattal szolgálni, és segítséget is szeretnék kérni. De nagyon furcsa lesz.
Trevor sürgetve széttárta a karját, hogy végre mondjak is valamit. Ujjammal vonalakat rajzoltam a pohár párás felületére, majd lassan belekezdtem a mondandómba. Megpróbáltam nem foglalkozni azzal, hogy mennyire őrültségnek hat.
Trevor összeszorított szájjal ült egy tányér félig elfogyasztott palacsinta felett, amelyet a történetem közben hoztak ki neki. Úgy tűnt, hogy a felénél elpárolgott az étvágya. Hosszú percekig egyetlen szót sem szólt, csak a szemét kapkodta idegesen ide–oda.
– Szóval egy tavi tündér repített engem a tengerpartra, és szerelmi bűbáj alá vont, ezért vagyok itt veled?
– Azt hiszem – bólogattam, és reménykedtem abban, hogy Trevor elég nyitott a furcsaságokra.
– Van erre valamilyen bizonyítékod?
Előkaptam a mellettem elterülő szerződést, majd Trevor elé toltam, aki érdeklődve kezdte olvasni a papírokat.
– Attól félek, hogy a bűbáj vissza fog térni, mert Echo nem fogja abbahagyni a próbálkozást.
– Nagyon különleges ez a papír – simította meg. – És a tinta is, amivel írták. És ez a pecsét – vitte közelebb magához. – Az egyetemen érdeklődtem a görög mitológiai művek iránt. Ez a jel egy ősi szirén szimbólum.
Trevor egyetlen pillanatra megrázta a fejét.
– De a szirének nem léteznek – nevetett fel zavartan. – Főleg nem varázsolnak szerelmi bűbájokat tizenéves kislányoknak. Egyébként is, miért én lettem elbűvölve? – nézett fel a papírból.
Hirtelen felforrósodott az arcom, remegő hanggal akartam válaszolni, majd kitéptem Trevor kezéből a papírt. Egyetlen elnyújtott pillantást váltottunk, miközben egyre többen érkeztek a tengerparti ebédlőbe. Az emberek duruzsolásától szinte megfájdult a fejem.
Megcsapott a zsíros, ebédre készülő sült krumpli szaga, majd az étterem hirtelen megfordult a tengelye körül. Nem én parancsoltam a testemnek. A fülem sípolva kapcsolt ki, majd gépiesen a számhoz emeltem az üdítős poharat. Vadul kortyolni kezdtem a cukros italt, majd az átlátszó pohár alján megpillantottam a fehér gyűrűt. A szemem kitágult, amikor a gyűrű a számba került, majd az üdítővel együtt könnyedén lecsúszott, egyenesen a gyomrom mélyébe.
Echo nevetése visszhangzott a fülemben:
– Ideiglenes megoldásnak megteszi, ezt legalább nem vágod ki magadból!
Elhalt a hang. Az étterem visszabillent eredeti helyére. A fejem zúgása lassan enyhült, majd egy aprót böffentettem a sok szénsavtól. A rengeteg információval egy pillanatra nem tudtam mit kezdeni, majd Trevorra néztem, ami aztán minden másról elterelte a figyelmemet.
– Ó, Susan – nyögött fel fojtottan, villájára egy adag szirupos palacsintát szúrt. – Egész nap ezzel a hihetetlen jó palacsintával szeretnélek etetni.