Three Poem translations

Without knocking

by Attila József

 

If I grow to love you

you can come in

without knocking

but consider carefully

I will lay you on my sack of hay

where the rustling straw sighs with dust

 

I will bring you fresh water in a jug,

before you leave, I’ll clean your shoes

nobody will bother us here

you can bend mending our clothes in peace

Deep silence is deep here, just so you know

if you’re tired, you can have my only chair,

if it’s hot, you can undo ties and collars

if you’re hungry, you’ll have a clean paper as plate

when there’s something else

please let me have some of it

I’m also forever hungry

 

If I grow to love you

you can come in

without knocking

but consider carefully

I would be sad if afterwards

you forgot to visit me.

1926

translated by Fanni Sütő

Kopogtatás nélkül (Hungarian)

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül
bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül
bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

 

Under the skin a faint shadow

by Attila József

 

A translucent lion lives within dark walls,

in my heart I wear freshly pressed clothes when I address you,

I mustn’t think of you, there is a job to do

You’re dancing

I don’t have my daily bread and I still have long to live

It’s been 5 weeks that I heard no news of you

Time had run away on blood-red wooden feet,

roads huddle together under the snow.

I do not know if one can love you?

Silent black men play chess

to win your words from a long time ago.

1927

translated by Fanni Sütő

József Attila: A bőr alatt halovány árnyék 

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

 

A winter poem

by Miklós Radnóti

 

May peace be with everyone now

harmless old men walk

in the mud of the first snow and die

before the arrival of the dawn.

Snow, snow! the sky shines darkly

in black eyes and bad

sadness cries under the lamps

and the conceiving curse

of pregnant women flies from moon-lit

puddles towards the man.

Winter, winter! the child is afraid

and the weak flower, raised in the greenhouse

by handsome hands, is afraid too

the trouble of mothers moved

to the eaves and it whines and whines:

the first snow has fallen

mercy and peace, may peace

be with everyone already.

 

translated by Fanni Sütő

Radnóti Miklós: Téli vers 

Béke legyen most mindenkivel:
jámbor öregek járnak az
első hó sarában és meghalnak
mire megjön a hajnal.

Hó, hó! fekete szemekben
sötéten fénylik az ég, rossz
bánat sír a lámpák alól és
száll elárvult terhes asszonyok
foganó átka, holdas
pocsolyákból a férfi felé.

Tél, tél! fél most a gyerek s
fél az üvegesházban markos
marokkal nevelt gyönge virág;
az anyák gondja kiköltözött
az ereszekre, és sipog, sipog:
leesett már az első hó
irgalom és béke, béke legyen
már mindenkivel.

 

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.