Writing Challenge 2. / Írós Kihívás 2.
Here is the next part of our writing challenge. This time the prompt was: A kid comes out of the school bathroom with toilet paper dangling from his or her waistband. You can find the whole list of prompts here.You can find Gabi’s solution here.
Íme az eheti kihívásunk. A kezdőjelenet ez volt: Egy gyerek, úgy jön ki a sulivécéből, hogy vécépapírlóg a nadrágjáról. Az inspirációs listát itt találjátok, Gabi eheti megoldását pedig itt.
Sandy emerged from the girls’ bathroom on the second floor. With her carrot red hair ruffled, her nose dirty and a grimy streak of toilet paper dangling from her waistband she wasn’t what one would call a hero or an adventurer. Yet, that’s what she was.
She wore thick glasses because the long nighttime reading sessions had taken their toll on her eyes. But this was also what made her a walking encyclopaedia of ancient civilisations and monsters by the tender age of nine. It was also what allowed her to discover the tunnel behind the graffiti covered wall of the loo; the tunnel which led to a different place and a different time. Sandy walked through old, cob-web riddled corridors and breathed in the humid air nobody had felt for centuries. She used her Micky Mouse torch to shed light on the drawings on the wall and she saw miracles: a god fighting a hideous serpent and a crocodile gorging up the heart of the unworthy. Sandy smiled to herself because she imagined Regina’s, her tormentor’s, intestines eaten up by monsters. But she didn’t come here to seek revenge; she came for treasures. She descended into a room with gilded walls and the heavy smell of incense. The builders of the chamber had installed protective curses and trick weaponry in the roof and in the ceiling but nothing budged. A nine-year old girl wasn’t a threat big enough to set the ancient machinery in motion.
Sandy found what she was looking for; a hidden message, the secret of life, a spell to make her mum come back to live with her and her dad. She started scribbling on the first thing she found and headed back for her science class, knowing she’d be late but the teachers wouldn’t mind. They were nice to her since her parents had divorced.
In the lunch break Sandy disappeared into the restroom and didn’t remerge even when the bell rang. Her teachers didn’t worry; they had plenty of time to get used to Sandy’s strange escapades, especially since that horrible scandal with her mother. To make matters worse, poor girl was badly bullied and they knew that she only felt safe in the silence of the lavatory. When Sandy arrived to class five minutes late, her science teacher just shook her head with a forgiving smile, she saw the piece of toilet paper dangling from the girl’s trousers but decided against pointing it out in front of all the others. Her heart sank because she thought Sandy had been the victim of a swirly again she decided to do something about it after class, it just couldn’t go on like this anymore.
She couldn’t know that the mucky toilet paper hid the ancient spell which could restore the happiness of Sandy’s family.
Sandy előbukkant a második emeleti lánymosdóból. Répavörös hajával, koszos orrával, és a nadrágjába gyűrt vécépapír csíkkal nem éppen a hős vagy a kalandor szó jutott volna az ember eszébe. De a látszat néha csal.
Vastag, szódásüveg szemüveget viselt, mert a késő estig tartó olvasó maratonok bizony rányomták bélyegüket Sandy látására, cserébe viszont kilenc éves korára az ókori világok és a szörnyetegek két lábon járó enciklopédiájává tették. Ez a tudás segített neki abban, hogy rábukkanjon az alagútra a mosdó graffitival teli fala mögött, az alagútra, ami egy másik helyre és másik időbe vezette.
Sandy ősrégi, pókhálóval teliszőtt folyosókon sétált, teleszívta tüdejét azzal a párás levegővel, amit évszázadok óta senki nem lélegzett be, csupán a holtak. Mikiegeres zseblámpája fényénél csodálta meg a falra rajzolt képeket, és csodát látott. Istenek harcoltak ocsmány kígyókkal és egy krokodil felfalta az érdemtelenek szívét. Sandy mosolygott magában, mert elképzelte, ahogy Reginának, mindennapjai megkeserítőjének belső szerveit szörnyek marcangolják. De Sandy nem azért jött, hogy bosszút keressen, őt más kincsek érdekelték.
Lassan lemerészkedett az aranyozott falú szobába, amit évszázadok óta elhamvadt füstölők illata lengett be. A kamra építői mindenféle védőbűbájjal és elrejtett fegyverekkel szerelték fel a helyiséget. Azonban egy kilenc éves kislány nem tűnt elég nagy fenyegetésnek ahhoz, hogy az ősi szerkezet mozgásba lendüljön. Sandy megtalálta, amit keresett: egy rejtett üzenetet, az élet titkát, a varázsigét, ami visszacsalogatná anyukáját, hogy újra velük éljen. Vadul jegyzetelni kezdett az első kezébe kerülő dologra, aztán elindult vissza az unalmas kémiaórára, jól tudván, hogy késni fog, de a tanárok nem bánják majd. Nagyon kedvesek voltak vele, mióta a szülei elváltak.
Az ebédszünetben Sandy eltűnt a mosdóban, és még becsöngetésre sem került elő. A tanárai nem aggódtak, rengeteg idejük volt, hogy hozzászokjanak, Sandy furcsaságaihoz, főleg az anyja botránya után. Ráadásul szegény kislányt még a többiek is piszkálták, főleg a hatodikos Regina, és egyedül az elhagyatott mosdó falai közt érzi magát biztonságban. Amikor Sandy öt perc késéssel megérkezett az órára, a kémiatanárnő csak mosolyogva megcsóválta a fejét. Nem szól Sandynek a nadrágjára tapadt vécépapírról, nem akarta a többiek figyelmét felhívni rá. Elszomorodott, mert arra gondolt, hogy lehet Sandy fejét megint a vécébe nyomták, de elhatározta, hogy óra után lépéseket tesz az ügy megoldása érdekében.
Nem tudhatta persze, hogy amit ő koszos vécépapírnak gondolt, papirusz, ami a varázsigét rejti Sandy családjának boldogságához.
Hey, girls 😉
I was looking forward to Friday all week, so I’m here again 🙂
As I see this week’s prompt somehow pushes the same button of you. I mean secret chambers and monsters come from the same root 🙂 well, at least a little bit 🙂
Anyway I liked to read all of the stories, but now I think English version is better at both of you. It’s like they have less mistakes (or I just not recognized them) and the words and sentences are flowing easier.
I have to say that I liked Fanni’s idea a little bit more, but it only means that I’m not comfortable with toilet monsters 😉
(And I’m terribly lazy today so both of you get the same comment… sorry for that *blushes*)