Rózsatapéta

 

Örület feszeng a sárga

tapéta harsánysága

alatt.

Szakadt

dalokat fütyül az elmém, mint a csalogány.

Halovány emlék vagy,

szemed csalóka csillaga kísért.

Arcomon hajnal-rózsa dereng,

és szabásmintát követve vágok érzelmeket.

Te mással vagy, én meg csak magammal.

Az idő egy hete megállt.

Csak hiányod  enyém.

Kifakít a fény,

Halványulok.

Porfogó lepellel lefedett,

elfeledett bútor leszek.