A Szimplán Mesés sorozat bemutatása
Mindig is érdekeltek a mesék és mítoszok, és egy ideje különösen foglalkoztat a magyar hiedelemvilág és képzelet. Úgy gondoltam tehát, hogy felkeresek néhány írót, mesélőt, művészt, akik a témában alkotnak.
Az interjúalany bemutatása
Rusvai Mónika első regénye, a Tündöklő a 90. könyvhétre jelent meg. A Tündöklő egy eleinte lassan
hömpölygő, majd nagy lendületet kapó klasszikus fantasy egy bátor lovászfiúról, sárkánykígyókról és átkokról. Mónikától emellett egy novellát (Égigérő) is olvashattok Az év magyar science-fiction és fantasynovellái 2019 című antológiában. A szerző emellett fordít és irodalmárként is tevékenykedik.
Köszönöm a GABO kiadónak a recenziós példányt!
1. Melyik a kedvenc népmeséket/tündérmeséket/legendákat feldolgozó modern történeted?
Nagy felfedezés volt számomra Valentétől a Marija Morevna és a Halhatatlan, nemcsak azért, mert azelőtt keveset tudtam a szláv folklórról, hanem mert igazán elgondolkodtatónak tartom azt, ahogy a valóságba beemelt népmesei alakok reagáltak a második világháború teremtette élethelyzetekre.
2. Az okostelefonok és képernyők világában hogyan találnak maguknak helyet a(z élőszóban mesélt) mesék? Hogyan változtak a mesélési módok, hogy érdekesek maradjanak a mai gyerekek/ felnőttek számára?
Hiszem, hogy mindig lesznek olyan szülők, akik mesélnek a gyermekeiknek, de általánosságban sajnos nem látom pozitívan a mesék és a mesélés helyzetét. A mese a médiában termékké vált, és a legkönnyebben kiszolgálható nézői igényeket tartja szem előtt, a látványt sokszor a mondanivaló elé helyezve. Folyton változó világban élünk, amelyben a mesék akkor képesek igazán hasznosak maradni, ha igazodnak ehhez – márpedig a mesék kiválóan alkalmasak az aktuális valóságra vonatkozó kérdésfeltevésre, hogyha fel merjük nyitni őket.
3. Ha ki kéne emelned egy különlegességet, érdekességet a magyar mesevilágból, ami nagyon egyedi vagy a te szívednek különösen kedves, mi lenne az?
Antropomorf sárkányok. Bár hozzá kell tennem, hogy ők sem csak a magyar mesékben vannak jelen, sőt néha még a külsőre egészen bestiálisnak tűnő sárkányok is mutatnak emberi jegyeket. A magyar folklór sárkányai viszont rendkívül érdekes kérdéseket rejtenek magukban, különösen az olyan alsó világi sárkányok, mint Fehérlófia ellenfelei. Utóbbiakról több folklorista felveti, hogy valójában bukott planétaistenek, és a hozzájuk kapcsolt fémek az égitesteket jelölik (arany-nap, ezüst-hold, réz-hajnalcsillag). Ez a gondolat azóta foglalkoztat, hogy felhasználtam a szakdolgozatomhoz, és már dolgozom azon, hogy egy hosszabb szövegben bontsam ki a saját értelmezésemet.
4. Ki a kedvenc meseszereplőd, mitológiai alakod? Ki a kedvenc szereplőd a saját kötetedben és miért?
Erre most szintén valamilyen sárkányt kellene mondanom, de ez nincs így. Sok mitikus fantasyt és kapcsolódó szakirodalmat olvasok, változik, hogy éppen melyik motívum a kedvencem. A sárkányok persze gyakran visszatérnek, mert nagyon sok megjelenési formájuk van és sok mindent kifejezhetnek. A Tündöklőből a Viharhozó állt legközelebb hozzám érzelmileg, mert tökéletesen megértem a világgal szembeni cinizmusát, de talán épp az erős kötődés miatt vele nem volt egyszerű dolgozni. Golthint például sokkal együttműködőbbnek és formálhatóbbnak találtam, nagyon tudtam szeretni annak ellenére is, hogy a való életben időnként megmosolyognám félelmeit leplezni igyekvő nagyszájúságát.
5. Ha a tied lehetne egy mesebeli (varázs)tárgy, mit választanál, és miért?
Pillanatnyilag leginkább három zsák jó minőségű, ipari hopp porra lenne szükségem, de bármilyen más, gyors helyváltoztatást ígérő varázseszközzel is kibékülnék a hétmérföldes csizmával bezárólag. Úgy alakult az életem, hogy elég sokat kell utaznom, és bár az olvasással töltött vonatutakat nem bánom, erre nem mindig van lehetőségem. Akkor már inkább az ostorcserdítés, és hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok!
6. Egy korábbi interjúban említetted, hogy tartottál előadást Kleinheincz Csilla és Gaura Ágnes írásaiban megjelenő tündérerdőkről. Ez nagyon megmozgatta a fantáziámat, főleg, hogy mindkét szerzővel készítettem már interjút. (Ezeket a nevükre kattintva olvashatjátok.) Mesélnél egy kicsit erről a témáról?
A doktori kutatásomban foglalkozom többek között critical plant studies-zal is, amely a kultúrában és ezen belül az irodalomban megjelenő növényeket, ezek szerepét vizsgálja. Úgy gondoltam, érdekes lenne ezt az elméleti megközelítést a magyar folklórban szereplő tündérerdőkre alkalmazni, hiszen mind az Ólomerdő-regényekben, mind a Túlontúlban a fémerdők fontos szerepet kapnak a fantasztikus tér létrehozásában. Igyekeztem bemutatni, hogy a tündérek hogyan lépnek kapcsolatba a hozzájuk olyan közel álló növényvilággal, valamint azt, hogy a határkijelölő szereppel is felruházott fák képesek-e mégis minden határt áthágva kapcsolatot teremteni ember és tündér között. Az előadás hanganyaga itt érhető el.
7. Érdekes világépítési részletnek tartottam a lélekmadarak és csillagnevek gondolatát. Mesélnél ezekről egy kicsit? Honnan jött az ötlet? Neked mi lenne a lélekmadarad?
A lélek madárrá válása gyakori képzet a folklórban, a finnek például madarak útjának (linnunrata) nevezik a Tejutat, de a különféle népek világfáin is találkozunk emberi lelkekből lett madarakkal. A Tündöklő világában ennek a hiedelemnek már megkopott a vallási tartalma: az emberek maguk választják meg a lélekmadarukat vélt vagy valós társadalmi rangjuknak megfelelően. Hasonló a helyzet a csillagnevek esetében is. Ezek a nevek egykor az istenekkel való közelebbi kapcsolatot voltak hivatottak kifejezni, a regényben azonban inkább társadalmi rangjelzés, sokszor valódi hatalom nélkül. És hogy mi lenne a lélekmadaram? A Pilisben sok a holló, a lakóhelyem közelében is fészkel egy pár, gyakran látom őket. Végtelen eleganciával repülnek, és pont olyan „szépen” tudnak énekelni, mint én. Kell ennél több?
8. Azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy egy sárkányos kérdés is legyen: ki a kedvenc irodalmi vagy mitológiai sárkányfigurád, és miért?
Kiábrándító leszek, mert nincs kedvencem. Általánosságban viszont elmondhatom, hogy jobban szeretem a deviáns, a modern fantasy nyugati sárkányalakjaitól eltérő sárkányokat, és viszolygok a megszelídített, háziállatként ábrázolt sárkányoktól (bocsi, Fogatlan). A közelmúltbeli olvasmányaim közül egy nehezen kategorizálható művet, Kazuo Ishiguro Az eltemetett óriás című regényét emelném ki, amely egy klasszikus alapokon nyugvó, de egészen érdekes, az emlékekhez kötődő sárkánykoncepcióval dolgozik, és teljesen máshova helyezi a fókuszt, mint amit egy átlagos sárkánynarratívától elvárnánk. Ishiguro regénye nem könnyű szöveg, a zsánerelemek és a szépirodalmi eszköztár vegyítése miatt ellentmondásos reakciók övezik, én azonban rendkívül inspirálónak találtam (és lelkesen vigyorogtam, amikor láttam, hogy a moly.hu a címkék alapján az enyémhez hasonló könyvek közé sorolja).
9. Nem csak írsz, hanem rajzolsz is, a kötetet is saját rajzaid díszítik. Van olyan dolog (technika, látásmód, etc.), amit a rajzolásból át tudtál ültetni az írásba és vica versa?
A két művészeti forma szerintem sok mindenben hasonlít. Mind a rajz, mind az írás kiemel valamit a
valóságból, ráirányítja a figyelmet, kérdéseket tesz fel. Lényegében a technika sem különbözik: nálam legalábbis rajz is, írás is az ötlettel kezdődik, azután jön a vázlat, majd a kidolgozás. Az utóbbi fázisban is sok hasonlóságot látok: ahogy az akvarellfestésnél sorra felviszed az újabb és újabb rétegeket, úgy válik a szöveg is egyre árnyaltabbá az egyes változatokkal.
10. Viharhozó alakja engem kicsit a Gyűrűk Ura Aragornjára emlékeztetett. Van ennek köze a Gyűrűk Ura szeretetedhez vagy pusztán a véletlen műve?
Nincsenek véletlenek. A Viharhozó alakját annak tudatában alkottam meg, hogy az olvasók többségénél be fogja idézni Aragornt, és ezt szem előtt tartva hol rájátszottam a mintázatra, hol eltértem tőle. Van viszont egy lényeges különbség a két szereplő között. Tolkien világa nosztalgikus, az ember jövőjét a múltban rejlő értékek visszaszerzésében látja, amelyet a király visszatérése teljesít be. Aragorn mindennek tudatában, ezt elfogadva az emberiség és Középfölde érdekében cselekszik. A Viharhozó ezzel szemben nyíltan elveti a történelmi múltból táplálkozó elvárásokat, és hiába őriz néhány nemes jellemvonást, a felszín alatt egy végtelenül kiábrándult, cinikus figura, fontosabb számára a saját lelkiismeretével való viaskodás, mint beszűkült világának megmentése. Ebben az értelemben pedig (poszt)modernebb karakter, mint tolkieni előképe.
11. Ha két mondatban össze kéne foglalnod Égigérő című novelládat, mit mondanál?
Végy egy mesetípust (az égig érő fa), válassz egy passzív karaktert (akitől a hős a küldetéséhez szükséges varázstárgyat kapja), tedd aktívvá (plusz pont, ha nőnemű) és adj hozzá tizenkét inkompetens hőst meg egy amorális tündért. Végül rázd kicsit össze, hogy az olvasó se maradjon kreatív kihívások nélkül.
12. Min dolgozol most?Hol találhatnak még tőled történeteket az olvasók?
Jelenleg a következő regényem előkészítésén dolgozom. Erről még nem szeretnék sokat elárulni azon kívül, hogy búcsút intek az álközépkori fantasynek, és egy női főhős társaságában alászállok a magyar alsó világra, amely egy kicsit még sötétebb, mint az a huszadik századi valóság, amelynek tükörképeként létezik, és ahol a folklórból jól ismert történetek egyáltalán nem úgy működnek, ahogy elvárnánk. Említettem már az antropomorf alsó világi sárkányokat? 🙂
A második kérdés megválaszolása már nehezebb feladat, mert bár az égig érő fa nem a semmiből nőtt ki, az utóbbi éveket a fiók biztonságában töltöttem, és publikálás helyett inkább bétáztattam és javítgattam a szövegeimet. Persze aki kellően lelkes, előáshatja néhány régi írásomat az internet bugyraiból, de csak ha meg akar róla bizonyosodni, hogy én is kezdtem valahol.
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat.
Mónika szerzői Facebook oldala
illetve egy videóajánló a Tündöklőhöz (by Kultcsempész Művek):