Sedna: Egy dalszöveg története

Most, hogy van egy kis időnk, gondoltam, elmesélem nektek, hogyan született a Sedna című számunk dalszövege. A cikk végén találtok linket különböző zenehallgatós platformokhoz. Legjobban azzal támogatják az alkotókat (jelen esetben Esztert és engem), ha Bandcampen megveszitek dalt, de ha meséltek róla a barátaitoknak vagy megosztjátok, már az is nagy segítség 🙂

Tegyük zenével szebbé a bezárt napokat!

Esztert körülbelül hét éve ismertem meg, (istenem, de gyorsan repül az idő!) akkor még írói minőségében. Amikor elkezdte szervezni a Nimfa és a Madár koncertet, (interjú az albumról itt, beszámoló az eseményről emitt) megkeresett, hogy részt vennék-e versekkel. Mivel élek-halok az együttműködésekért, és nagyon szeretem Eszter zenéit, természetesen igent mondtam. Nem sokkal később megkeresett egy zenei alappal, aminek a munka címe olyasmi volt, hogy „New scary song” („új ijesztő dal”), hogy lenne-e kedvem szöveget írni hozzá. Persze, hogy volt.

Sötét, de dinamikus dallam volt. Írtam már sokszor, hogy nekem az írás tényleg olyan, mint valami spiritiszta szeánsz: „Ott vagy, szellem? Mit akarsz mondani?”

Rögtön az jutott eszembe, hogy ebben a zenében felgyülemlő harag van, ami szép lassan gyűlik-gyülekezik, aztán egyszer csak kirobban. Sötét mélység volt benne, és egy felszín felé törekvő mozgás. Rögtön bevillant az óceán, egy fekete víztömeg. Innen egyenes út vezetett Sednához. Nevével először a Midnight Tales nevű francia képregény sorozatban találkoztam. Itt írok róla. (Nemrég jelent meg az első évad utolsó kötete, és sokáig nem mentem el érte, mert nem esik annyira útba a bolt, de múlt pénteken, amikor az iskolák bezárását már bejelentették, úgy éreztem, hogy na, ha most nem megyek el, akkor soha. Jól tettem.)

Sedna újra megtalált az egyik Myth Off rendezvényen Bumberák Maja előadásban. Olyan dolgokról szól Sedna legendája, ami nagyon közel áll a szívemhez: a természetről és a nehéz helyzetben levő nők erejéről és kitartásáról. Ezeket a témákat szerettem volna beleszőni a dalba.

Ha követitek a blogot, tudjátok, hogy a környezetvédelem nagyon fontos számomra (ajánlom a Zöldülő rovatot), és az óceánok, vizeink helyzete különösen aggasztó. Ez a tematika egyébként magában az eredeti Sedna mítoszban is megjelenik. Sedna visszatartja ajándékait ( az inúitoknak létfontosságú tengeri állatokat), amikor rosszul bánnak a természettel.

Arra gondoltam, hogy ahogy bánunk a természettel, sokban hasonlít egy toxikus (szó szerint!) kapcsolathoz, amiben az egyik fél elvárja, hogy a másik mindent szó nélkül odaadjon, de ő cserébe csak fájdalmat és szitkokat ajánl. A családon belüli bántalmazás sajnos nagyon sokat szerepelt idén a hírekben, de még így is úgy érzem, hogy ez a téma nem kap elég figyelmet, sokszor a szőnyeg alá seprik. Sajnos a bántalmazás elszenvedői nagyon sokszor nők, akik társadalmilag és gazdaságilag is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. (Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy nők nem bántalmazhatnak férfiakat, hiszen sajnos erre is rengeteg példa van, de talán erről még kevesebbet beszélünk, mint a fordított helyzetről. Ha jó könyvet szeretnétek olvasni a témában, ajánlom Szaszkó Gabriella Pennington-testvérek sorozatát. Interjú az írónővel itt, blogturné itt.)

Krausz Emma: Sedna

A Sedna szövege angolul:

Sedna

The ocean is so quiet

you would think it’s dead

Black oil sheen,

my friends, the great bears

gone.

The future is melting.

You threw me 

Into the ice cold water

The kiss of the sea

biting into my bones

She loved me more 

Than you ever did.

Ch:

Yet I rise, I rise

coming from the deep

my body is the water

my hair is the waves

you cannot stop me

I tried to hang on

But you cut my fingers

My blood, a thing of beauty,

populated the sea

I made my own family

I need you less

 than you need me

You want to kill me

With your poisonous gifts

Plastic pearls around my neck

Bags floating like jellyfish

You always took what you wanted

And called it love

Ch:

Yet I rise, I rise

coming from the deep

my body is the water

my hair is the waves

you cannot stop me

My patience is the ocean

but it too has an end

You don’t know when to stop

just like a spoilt child

but I’ve just had enough

Hold this shell against your ears, listen to Sedna’s song before it’s too late

Magyar (szabad) fordításban:

Az óceán ma olyan csendes,

hogy azt hinnéd, halott.

Csillogó olajréteg,

jó barátaim, a jegesmedvék,

rég eltűntek.

A jövőnk már olvad.

A jéghideg vízbe dobtál

A tenger csókja

a csontomba harap,

mégis jobban szeret,

mint te valaha is.        

Refrén: És mégis, török felfelé,

mélyről jövök,

víz a testem,

hullámok a hajam,

és nem állíthatsz meg.

Próbáltam kapaszkodni,

de levágtad az ujjam.

Csodaszép vérem,

benépesítette a tengert,

megteremtve a saját családomat.

Nekem kevésbé van szükségem rád,

mint neked rám.

Meg akarsz ölni

a mérgező ajándékaiddal

műanyag gyöngyök a nyakam körül,

medúzaként lebegő zacskók,

mindig elvetted, ami kellett,

és szeretetnek nevezted.

You want to kill me

With your poisonous gifts

Plastic pearls around my neck

Bags floating like jellyfish

You always took what you wanted

And called it love

Refrén: És mégis, török felfelé,

mélyről jövök,

víz a testem,

hullámok a hajam,

és nem állíthatsz meg.

A Sednát itt találod minden formában. 🙂

A borítót a csodálatos és megállíthatatlan Krausz Emma tervezte. (Ha szeretnéd kiszínezni Sednát, innen letöltheted Emma színezőjét.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.