Solar-Saga: Vénusz

Bolygós kihívásunk folytatódik, februárban Vénuszt, a szerelem bolygóját/ istennőjét idézzük meg nektek. Nagyon örülök, hogy a Merkúr novellát ilyen lelkesedéssel fogadtátok, és többeket megihletett:) Természetesen még mindig nyugodtan csatlakozhattok, csak jelöljetek meg forrásnak. Más univerzumok Vénuszait majd a novella alatti linkekben találjátok.

Vénusz

Tipikus. Az emberek agyát elborítják a hormonok, hülyeségeket csinálnak, aztán hozzám jönnek panaszkodni. Vagy még jobb, egyenesen rám kenik az egészet!

Azt gondolnád, legalább a családom kivétel, de neeem, ők aztán mindennek az alja, rosszabbak még a halandóknál is. Lassan kezdem azt hinni, hogy minél tovább élnek, annál idiótábbak lesznek. Egyedül engem kerül el a szerelem őrülete, anyám áldás-átkának köszönhetően. Szegény, még mindig gyötri magát miatta, pedig ezerszer megmondtam neki, hogy a lehető legjobbat tette azzal, hogy befagyasztotta a szívemet.

Nem sokkal jobb nekem, mint szerencsétlen Higanynak, akinek olyan gyorsan rohan a vére, hogy ide hallom a szívdobogását? Nevetséges, mennyire felhúzta magát. Mély levegőt veszek, engedem, hogy az üvegház forrón nedves levegője elárassza a tüdőm. Megcirógatom a kancsókáim gömbölyödő oldalát, szinte érzem, ahogy a belsejükben foszlanak szét az ostoba kis legyek.

Ha tehetném, csak a növényeimmel foglalkoznék egész nap. Gyönyörűek és veszélyesek, legfőképpen pedig nem fárasztanak az állandó drámázásukkal. Nincs nyavalygás, hogy jaj, a belladonna elszerette tőlem a vérehulló fecskefüvet meg mit tudom én. Csendben növekszenek, fotoszintetizálnak vagy vadásznak, kinek vérmérséklete szerint.

Nem törik rám az ajtót azzal, hogy…

– Tövis, Tövis! Azonnal engedj be! Tudom, hogy ott vagy! – hallom Higany óbégatását a folyosóról, miközben két ököllel püföli az ajtót. Komolyan, a kölyöknek két hangerő fokozata van: vagy nem mond semmit, csak hallgat morózusan, vagy ordít mint a sakál.

Nincs átmenet.

Eljátszom a gondolattal, hogy megvárakoztatom kicsit, de ez a hangzavar nem tesz jót a növényeimnek. Se az idegeimnek, ami azt illeti.

– Mit akarsz? –tépem fel az ajtót, a szerencsétlen meg majdnem arccal esik a földre.

– Mi ez az egész? – kérdezi, és megigazítja az ingét. Próbál összeszedettnek és lazának látszani. Kevés sikerrel.

– Esetleg kezdhetnél azzal, hogy „Helló, édes nővérem, ezer éve nem láttalak!” –mondom fejcsóválva.

– Te sem köszöntél! – morogja, de azért vonakodva átölel.

– Egy, én vagyok a rangidős, kettő, te akarsz tőlem valamit, szóval tegyél egy kis erőfeszítést, légyszike!

Mormog valamit maga elé, de belátja, hogy igazam van. Mint mindig.

– Látod, nem olyan nehéz ez. Válaszom a kérdésedre: fogalmam sincs. Tudod, hogy semmi befolyásom a dolgokra. Az emberek szerelmesek lesznek, kirobbantják a trójai háborút, lecserélik a feleségüket egy húsz évvel fiatalabb kozmetikusra, vagy kokainoznak és kurváznak. Nem az én művem, én csak a balhét viszem el. Pedig én a légynek sem ártok, csak dolgozgatok a kertemben.

– A legyek lehet, nem értenek egyet – mutat az egyik Vénusz légycsapójára, amiből kilógott egy szárny és egy fél láb. –Amúgy mi ez, hogy neked komplett üvegházad van, szökőkúttal, szobrokkal, aranyhalas tavacskával, én meg egy motelszobát kaptam, abból is az olcsóbb fajtából?

Széttárom a karom. Most erre mit mondjak? Kilenc egy sunyi kis rohadék, de senki nem mondhatja róla, hogy hálátlan. Amióta bemutattam őt Tavasznak, minden nap elmondja, hogy én vagyok a kedvenc testvére, és igyekszik a kedvemben járni.

Higany kering az üvegházban, megfogdos mindent, közel dugja az orrát az összes növényhez. Aztán majd meglepődik, ha az egyik megharapja. Egyszerűen nem bír nyugton ülni. Úgy döntök, inkább elmondom neki, amit tudok, előbb hagy nekem békét.

– A kis barátnőd rossz helyen volt, rossz időben.

Higany pislogott egyet, láttam nem érti a dolgot.

– Kedves bátyánkra megint rátört a kangörcs…

Nem kellett nevesítenem, úgyis mindketten tudtuk, hogy a családból egyetlen embernek van azzal gondja, hogy idegesítően, kontrolálhatatlanul házasságszédelgő.

– Fergeteg! – sziszegte Higany, és hirtelen szél támadt körülötte, ami megremegtette a növények leveleit. – Ha csak egy ujjal is hozzáért Larához, letépem a …

– Ho ho, nyugodj le, öcsi, semmi szükség erre a tesztoszteron-fesztiválra. Nem Lara lugasában garázdálkodott, hanem az egyik kósza nimfáéban. Lara, szerencsétlenségére, ugyanabban a klubban bulizott, és jó ötletnek tartotta Fergetegék hevesen smárolós-tapogatós táncát felrakni Instára. Ara persze észrevette, szerintem követi a világ összes fiatal, csinos nőjét közösségin. Aztán Fergeteg összes cuccát az utcára dobálta, bladiblada, pontosan tudod, hogy megy náluk. Drága bátyánk meg ahelyett, hogy kicsit magába nézne, mindig mást hibáztat. Így került Lara Kilenc bizalomgerjesztő birodalmába. Hol van most amúgy?

– Vagy a szobámban duzzog, vagy Goofy-val játszik. Mit mondjak most neki?

Megvonom a vállam.

– Mindjárt kezdődik a családi gyűlés, ott döntünk a sorsáról. Ne aggódj, Fergeteg szava csak egy közülünk, biztos sikerül értelmes megoldást találnunk.

–  Mindenki itt lesz? – kérdezte Higany a száját harapdálva. Mindketten tudjuk, kire gondol.

–  Attól tartok.

A folytatást, a Földet itt olvashatjátok.

Vénusz a Wattpadon

Klári Vénusza

Emma Vénusza

Gabi Vénusza

Timár Krisztina Vénusza

Vénuszom az Adastra Könyvtára blogon

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.