Írók Egymás Között: Évösszegző 2019

Idei első körbloglásunk az írói fogalmakról szólt, az utolsó pedig egy szokásos évösszegzés. Emma, Gabi és Klári írását a nevükre kattintva olvashatjátok.

Magánélet

A 2019-es év, mint mostanában mindegyik, igazi hullámvasút volt. Év elején végre sikerült egy olyan iskolába kerülnöm, amit szerettem is. Még nyáron úgy volt, hogy odatérhetek vissza szeptemberben, de aztán megváltunk egymástól a közoktatással. Azóta félállásban felnőtteket tanítok, és több időt tudok szánni az írásnak is.

Már több mint egy éve férjes asszony vagyok, és több mint négy éve lakom Franciaországban. Repül az idő. Februárban Dublinban jártunk, augusztusban pedig Glasgow-ban. Mindkét helyet imádtam a várható trutyi időjárás ellenére is. Skóciába egyenesen szerelmes vagyok, alig várom, hogy visszamehessek. Áprilisban voltam Florence and the machine koncerten, ami életem egyik legszebb élménye volt. Annyi energiát és ihletett kaptam, csodás volt. Pár héttel később láttam Tom Hiddlestont a Betrayalben, és még aláírást is szereztem tőle. Ő az egyik leghosszabban tartó celeb crushom (bár ezzel a hajjal meg szakállal kezd szelídülni a dolog, de azért barátok maradunk XD), szóval nagy élmény volt. Az év eleje Rupaul’s Drag race (míg második fele Great British Bake off illetve Taskmaster) lázban égett, és amikor a queenek Párizsban jártak, mi is elmentünk megnézni őket. Nyáron egy hónapot otthon töltöttem, mert beiratkoztam egy angoltanár tanfolyamra (CELTA) szóval immáron Cambridge Certified oktató vagyok. Az őszöm a munkakeresési-adminisztrációs válság illetve az állandó órafelkészülés – ideőrlő fordítás – Nanohajrá jegyében telt. Már nagyon elegem van a folyamatos mókuskerékből, kell nekem a karácsonyi szünet, mint egy falat kenyér. A sarokban akarok ülni, és olvasni… Rendeltem otthonra vagy tíz könyvet, már alig várom, hogy rájuk vethessem magam.

Írás

Év elején nem ígértem meg, hogy befejezek egy regényt, úgyhogy nem szegtem meg egy ígéretet sem 😀 Viszont szeptemberben előszedtem a Dreamless című angol urban fantasy / alternatív történelem regényemet és októberig folyamatosan dolgoztam rajta, sikerült felhizlalnom 27 000 szóról 41 000 szóra. Október végén belevetettem magam a Nanoregényem világába, és írtam, mint egy megszállott. November huszadika környékéig olyan könnyen teljesítettem a napi nanos penzumot, hogy azt hittem röhögve meglesz az 50 000 szó. Spoiler: nem lett. Ezzel a regénnyel nagyon sötét és fájó helyekre ások le, és azt hiszem azzal, hogy minden nap ebbe nyomtam bele a fejem, kicsit kiégtem. Tervezek még decemberben visszatérni mindkettőhöz, csak jussak túl ezen az év végi blueson, ami most kicsit megszállt.

A Death’s Daughter, ahogy azt januárban említettem, megjelent azóta a Selcouth Stationnél. Itt szerezhettek belőle magatoknak egy ropogós példányt (itt elektronikusan zizegőset) itt pedig meg is hallgathatjátok.

Említettem a készülő novelláskötetemet, (erről többet itt olvashattok) ami részemről készen is van, az illusztrálásnál döcög egy kicsit a dolog, de remélem jövőre újult erővel sínre kerül a dolog.

A novellák fordítását kicsit félretettem, (bár azért az Apám a kertben összejött) nyár környékén pedig a pályázgatásba is kicsit megcsömörlöttem, most kezd talán visszatérni a kedvem. (A januári posztban említett Északi Pályaudvar novellát kitettem a blogra, illetve azóta csatlakozott hozzá a szintén GABO pályázatra beküldött A tündérkirály. Nem tettem le arról, hogy ezt lefordítom angolra, és pályázok vele, de mindig annyi minden van…)

A csömört a pályázási statisztikámon is láthatjátok:

2015: 63

2016: 73

2017: 128 !!!

2018: 88

2019: 38…

Nem tudom, mi tette be a kaput. Na jó, kicsit nem örültem, hogy se a Gödöllő Irodalmi Díjon, se a GABOn nem kerültem be, az angol pályázataim körül is a nagy csend honolt, és néha elfáraszt, hogy az ürességbe kiabálok. Kis pihenés után ezen túljutok, szóval ne féltsétek a lelki üdvöm.

Az idei egy zenés év volt. Végre rendbetettük a dalaink, amiket koprodukcióban alkottunk Kulcsár Zoltánnal, a volt-főnökömmel és egykori ReCIBrock taggal. Ő írta a zenét, énekelt, hangszerelt, én pedig a szöveggel járultam hozzá a dolog sikeréhez. Közös dalainkat ezen a Spotify listán érhetitek el.

Szintén dalszerzői siker, hogy novemberben megjelent Gabi negyedik könyve, a Kora Február (olvassátok el, nagyon jó!), aminek középpontjában egy zenekar áll, akiknek én írtam meg az első nagysikerű slágerüket. A dalszövegem áll a Maxim Kiadó egyik adventi feladványának a középpontjában, látogassátok meg az oldalukat 15-ig még játszhattok!

Jelenleg Alisával (Ruskó Eszter) dolgozunk egy közös dalon (a zenéit itt, a vele készült interjúmat itt találjátok.) Nagyon izgalmas projekt, alig várom, hogy lássam a végeredményt. Sikerült a szövegbe sok számomra fontos témát besűrítenem, mint például az óceán védelme, a mítoszok, és a bántalmazó kapcsolatok.

Eszternek január 17-én és 18-án koncertje lesz az Óvóhelyen, ahol a csodás dallamok mellett Krausz Emma és jómagam verseit, egy perceseit is hallhatjátok. Menjetek el minél többen, az eseményt itt találjátok.

Eszteren és Emmán keresztül fedeztem fel az Élménygyűjtögető podcastot, ahol hamarosan velem is hallhattok beszélgetést 🙂

Blog

Ha hiszitek, ha nem, az Írók Egymás között januárban két éves lesz! Az eredeti felálláshoz az első év folyamán csatlakozott Krausz Emma, aki azóta oszlopos tagja lett a kis csapatunknak.

Júliusban egy éves lett a Szimplán Mesés, aminek nagyon örülök. Azt gondoltam ez egy apró, röviden futó projekt lesz, de már összeírtam annyi lehetséges interjú alanyt, hogy egy évig még biztos kitart. Jó látni, hogy a mesék helyet találnak a modern, rohanó életünkben is.

Folytattam a Zöldülő cikkeket is, bár ezek ritkábbá váltak, mert nem sok újdonság történt, próbáljuk tartani az eddigi változtatásokat, több-kevesebb sikerrel.

Szaszkó Gabival ismét együtt írós projektbe fogtunk, ezúttal vezércsillagomat, Neil Gaimant követve. Minden hónapban írtunk egy rövid novellát, ami a hónap kérdéséhez vonatkozott. Picit le vagyunk maradva, de a hónap végéig mindent bepótolunk, és ha minden jól megy, még egy kis gyűjteményt is szerkesztünk belőle a fa alá.

Olvasás

Az olvasásos tervet sikerült tartani a tervezett 60 könyv helyett, több mint 100-at olvastam el. Volt köztük regény, képregény és hangoskönyv is. Az év első felében nagy képregény olvasási hullámot éltem meg, erről itt és itt olvashattok, illetve felfedeztem magamnak Shaun Tan csodás világát.

Kiemelkedő olvasmány élmény volt az ő munkásságán kívül a Saga képregény, Moskát Anitál az Irha és Bőr, amit gyakorlatilag másfél nap alatt felszippantottam. Tervezek az írónővel interjút készíteni, meg írni a könyveiről, csak ahhoz el kell olvasnom az előző kettőt is. Ez egy jövő évi projekt 🙂

Tetszett még Sarah Crossantól a One, Chris Beckettől a Beyond the world, a sea is egészen elvarázsolt. Remek meséket és tanácsokat találtam Zalka Csenge Hősök és Pimaszok című könyvében is. De még van pár hét az évből, és már előre dörzsölöm a markom az év végi könyvfaló – maratonra gondolva.

Sikerült majdnem az összes régi Owlcrate könyvemet elolvasnom / meghallgatnom, és lassan de biztosan rágom végig magam a könyvespolcom tartalmán.

Filmek

Az egyik legjobb film, amit láttam az idén a Parazita című koreai film volt. Ha még nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg, nagyon elgondolkodtató. Nagy élmény volt az „Us” még mindig gyakran eszembe jut, és tetszett a rendező másik filmje a „Get out” is. A Midsommar jó kis folk horror borzongás, és a Pókember Far from home-ban, cuki a kis Tom Holland. 😀 Tegnap láttam a Frozen 2t, az is nagyon bájos volt.

Most ennyire futotta, találkozunk jövőre! Kellemes ünnepeket, olvassatok jókat, egyetek finomakat, és pihenjétek ki magatok!

A tavalyi évösszegzőmet itt olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.